Fontos! Mielőtt belevetnétek magatok a listába és őrült módjára végig görgetnétek, hadd osszak meg Veletek néhány gondolatot.

A 2012-es év igen termékeny volt horror terén. Idehaza jóval több ért el a mozikba, mint 2011-ben. Csak sajnos nem feltétlenül a legjobbak... Ráadásul a legtöbb bukásnak is bizonyult, anyagi sikert egyedül az Underworld: Ébredés, a Kaptár: Megtorlás, az Ideglelés Csernobilban és persze a Parajelenségek 4 könyvelhetett el. Ez szerintem sok mindent elmond a jelenlegi állapotokról...

Ugyanakkor volt két horrorfilmes fesztiválunk is (Halloween Night Fest és a Budapest Horror Show), amelyek nagy űrt töltöttek be a honi mozizás terén. Reméljük, hogy jövőre legalább az egyik (legjobb lenne mindkettő) megismétlődik.

Én pedig minden eddiginél termékenyebb voltam filmfogyasztás terén. 56 idei horrort/thrillert néztem meg, csak azért, hogy a mostani toplista minden eddiginél hiánytalanabb lehessen. Ez majdhogynem sikerült is. Az itthon bemutatottakból mindössze A hollót és a Parajelenségek 4-et nem láttam. Előbbit a lehúzó kritikák miatt nem mertem, utóbbit, ha ütnek, akkor se fogom megnézni, ne is kérjétek. Mi több, ezek közül 54-ről kritika is készült, a maradékról pedig még fogok szerintem írni (bár a Kaptár: Megtorlás csak egy merő fikakupac lenne). Az is kiderült, hogy az évek alatt mennyire szőrös szívű lettem, hiszen még így is nehéz dolgom volt összerakni egy épkézláb toplistát.

Mert igen, hiába vagyunk már sokan, még most is egyedül raktam össze, ha már ennyire készültem erre egész évben. Jövőre azért lehet szó egy szerkesztőségi változatról is.

Azt hiszem bevezetőnek ennyi elég volt, lássuk a medvét!

Nagy örömömre szolgál, hogy a már hagyományosnak mondható szilveszteri évértékelőm idén is sikerektől lesz hangos. Szemben sok más bloggal, mi nem hogy hanyatlunk, hanem évről évre erősödünk! Lássuk is szép sorjában a 2012-es év fénypontjait!

Ezt nem én kérdezem, hanem olvasónk, át is adom a szót:

Szeretnénk egy újszerű filmet forgatni. Ehhez van is egy kész tervem. Még töröm a fejem, hogy horror vígjáték vagy sima horror legyen. A lényeg, hogy alapvetően szeretnék arra törekedni, hogy ha már dolgozunk vele, akkor jó legyen! Ezért szeretnélek téged (vagy akár a látogatókat is) megkérni, hogy foglald össze, mi az amitől igazán jó szerinted egy film. Tehát mi az amire figyeljünk, hogy tényleg jó legyen. Alapvetően "amatőr" film lesz, de azt gondolom, hogy nem attól amatőr valami, hogy a készítői azok, hanem attól ha végeredményen is azt érzed nagyon amatőr. Gondolom érted mire gondolok. Lehet kevésből is jót alkotni, ha az ember a lehető legmaximalistább.

Előre is köszönöm!

Gergely

Igen, akár válaszolhattam volna én is, de úgy gondoltam, hogy sokkal célravezetőbb, ha Ti írjátok meg erről a véleményeteket. Akár itt, akár a Facebook oldalunkon. Bevallom engem is érdekelne:) Szóval ontsátok ki magatokból az okosságokat, amelyek lehetnek teljesen szubjektívek ("ha nincs benne csöcs, akkor a film szart se ér"), de akár általánosságokat, örök igazságokat is megfogalmazhattok. Segítsünk emberünknek!

Hajrá!

Jómagam ugyan nem tudtam ott lenni A gyilkos médium sajtóvetítése miatt, de szerencsére egyik törzsolvasónk ott volt és ezt meg is írta. (Az más kérdés, hogy a Rózsaszín flamingók az a film, amit biztos nem akarok még egyszer megnézni.)

Át is adom a szót Balint_bacsinak:

Pár napja szereztem tudomást, hála ennek a blognak, egy új, remeknek hangzó rendezvénysorozatról, a Prizma művészmozi Trashfilm-klubjáról. Aminek nyitóestélyének programja  már felcsillantotta a szememet, és mivel már több remek mozis rendezvényt kihagytam idén, erre muszáj volt elmennem. Így egy lelkes társammal együtt nekivágtunk. Hosszas keresgélés után (legközelebb emlékeztessetek, hogy írjam fel a címet, mondjuk a vicc kedvéért...még jó, hogy a társam ismeri Pestet, és nem fehérvári bunkó, mint én) már be is léptünk a pofás kis mozi "várótermébe". Ott már csak egy gyors kérdezés kellett, hogy a föld alatti kis DVD-tékával egybekötött kávézó lépcsője felé vegyük az irányt. Apró érdekesség, hogy a vetítés hollétével kapcsolatban meginterjúvolt jegyszedő azt mondta, hogy nem tud vetítésről, csak beszélgetésről, szóval kicsit félve, kicsit késve, de végre helyet foglaltunk.

A fa székek (ezt a két szót ne tessék túl gyorsan kiolvasni) nem voltak a legkényelmesebbek, a kanapék meg már foglaltak voltak, de ennek ellenére is baromi hangulatos volt az egész. Sok-sok régi, baszott régi, és új filmes plakát a falon, durván húsz, javarészt egyetemista-korú néző, és egy, szintén fiatal előadó, Sepsi László, akinek bevezető monológjáról sajnos csaknem teljesen lemaradtunk.

Meghívást kaptunk a Big Bang Médiától A gyilkos médium (Red Lights) forgalmazójától a tegnap esti sajtóvetítésére. Én pedig örömmel éltem a lehetőséggel és sikerül partnerként egy kedves ismerősömet is elráncigálnom.

Már a belépéskor kissé "exkluzívnak" érezhettük  magunkat, hiszen a Strongbow promózta magát azzal, hogy kis talpas műanyag poharakba öntötte italát, amihez még jeget is szervíroztak. Bevallom én most kóstolhattam meg először és maradjunk annyiban, hogy megittam, de nem hiszem, hogy valaha is fogok érte fizetni.

Aztán felvezetésképpen jött maga Danny Blue (képen), a hazai Mentalista nyertese. Mit ne mondjak, siralmas volt. Nem voltak nagy elvárásaim az előadásával kapcsolatban, de amit művelt, arra nincsenek szavak. Már a legelső "trükkje" kínosra sikeredett, amikor az egyik néző által gondolt kétjegyű számot akarta kitalálni. Most szó szerint idézem, hogy hogy zajlott, mert ez megmaradt bennem:

"- 94? - Nem. - 34? Nem. - Ööö 38? - Nem. - De közel járok? - Igen - Öööö nem tudom, mi volt? - 43. - Majdnem!"

Innentől kezdve pedig lehetetlen volt bármit is komolyan venni. Volt óvodajeles rajzolgatás, aztán boríték húzogatás, de valahogy mind olyan olcsón hatott. Egyikünknek se volt olyan pillanata, hogy "ezt meg hogy csinálja?". Minden magyarázható volt mezei pszichológiai trükkökkel. A szórványos tapsokból ítélve nem csak mi gondolhattuk így. Igazából kár volt erőltetni, csak lefárasztott.

A végén pedig öten még valami ajándékcsomagot is kaptak, akiknek boríték volt a székük aljára ragasztva.

Na de térjünk rá magára a filmre, az azért nagyobb élmény volt (persze a léc ezek után alacsonyan volt).

Sokan kérték, hogy írjak róla, mert volna mit. Ezt elismerem, csak az a bibi, hogy az előzetes várakozásokkal ellentétben ez nem horror. (Ne tévesszen meg senkit se az imdb.)

Továbbá igen, tisztában vagyok vele, hogy már nem egy olyan filmről írtam, ami szintén nem sorolható műfajunkba. Elismerem. De itt húzom meg a határt. Ugyanis ebben a műben semmi, de semmi horrorisztikus nincs. Az ne számítson már annak, hogy a főszereplő lány mikről fantáziál! Most komolyan sajátos hangulatú álmok miatt kellene megrökönyödnünk? Szerintem 10-ből 9 embernek meredekebb gondolatai is támadhatnak olykor-olykor.

A befejezés meg egyszerűen nettó baromság, komolyan vehetetlen. Az odavezető út meg nincs kellőképpen kidolgozva, nem érezni a robbanásra kész feszültséget sem. Igazából a véres víziók nélkül és egy normális lezárással akár egy megható dráma is lehetett volna belőle.

Hogy amúgy érdemes-e megnézni? Őszintén szólva nem tudom. Aki csípi az elvontabbak darabokat, az tehet vele próbát. Aki viszont valami "hagyományosra" vágyik, az csalódni fog. Bevallom én is jobbra, ütősebbre számítottam.

De a kommentek között (már ha működik) szívesen kibeszélhetjük.

Peace.

Bizonyára már minden olvasónk hallott erről a kiállításról, ahol a történelem leghírhedtebb sorozatgyilkosai kerülnek górcső alá, hiszen egész Budapest hemzseg a plakátjaitól. Természetesen nekünk is szemet szúrt a dolog, amitől rendesen beindult a nyálelválasztásunk. Próba-szerencse alapon lobbiztunk a sajtóakkreditációért, ami csodák csodájára össze is jött. Így már tegnap, a hivatalos megnyitó előtti napon kipróbálhattuk ezt az egyedülálló élményt. Partnerem ezúttal is Mi Amore Cadenza volt, akivel már a Budapest Horror Show alatt is remekül összecsiszolódtunk.

Ismét nem úsztuk meg várakozás nélkül, ez nagyjából fél órát jelentett a hidegben, amit - mint később kiderült - az egyik kereskedelmi tv stábjának "köszönhettünk". Elég hamar feltűnt, hogy a személyzet minden tagja kedves és mosolygós (azért arra kíváncsiak lennénk, hogy ez a lelkesedés kitart-e három hónap után is). Ráadásul welcome drinkkel is kedveskedtek nekünk a szervezők, ahol a nagy választékból mindenki megtalálhatta a kedvére valót: vagy hatféle rostos gyümölcslé és behűtött pezsgő volt a repertoár. Mint az a honlapon is olvasható, a ruhatár ugyan kötelező, de ingyenes (ezt a tulajdonságot átvehetné néhány hazai intézmény). Az remélem már senkinek sem újdonság, hogy  egy ilyen helyen ki kell kapcsolni a mobilt - itt nem is annyira az etikett, hanem a technikai eszközök berezonálása miatt, 

Már lassan heti szinten számolunk be egy-egy közelgő found footage filmről. Azonban ezeknek a folytatásairól már kevésbé. Egyszerűen azért, mert ilyenek ritkán fordulnak elő, és nem véletlen. Mert ezeknek az alkotásoknak abban rejlik az ereje, hogy el akarják hitetni a nézővel a felvételek valóságtartalmát. Ugyan manapság tényleg retardáltnak kell ennek a benyeléséhez, de az embernek szüksége van az illúzióra. Vagy legalábbis kell lennie valamiféle oknak arra, hogy miért készül annyi belőlük. Persze túl azon, hogy baromi kevés pénzből lehet sokat szakítani.

Egy esetleges folytatással azonban sikerül a "varázslatot" végképp tönkre tenni. Vannak persze kivételek, a legismertebb egyértelműen az Ideglelés 2 esete. Ami egy "rendes" film lett, ráadásul sikerült megtartani az elsőnek az "erejét" is. (A Karantén 2 meg lényegében egy mezei zombifilm lett, bár még így is eredetibb, mint az elődje.)

Az viszont még ritkább, hogy megtartsák a kézikamerás jelleget. A [REC] 2 felemás megítélést kapott (én ugyan imádtam), és talán nem véletlen a harmadik rész szakítása a hagyományokkal (olyan is lett). Azonban a legismertebb zászlóshajója a műfajnak egyértelműen a Paranormal Activity széria. Azt ne kérdezzétek, hogy miért képesek a nézők negyedszerre is beülni rá. Főleg úgy, hogy már a harmadik is egy előzménynek az előzménye volt. A stúdiónak persze megéri, hiszen rengeteget kaszálnak. Vagyis ez a brand lett a kivétel, hiszen végig (anyagilag) sikeresen megtartották a found footage jelleget.

Miire fel ez a hosszúra nyújtott bevezető? Mert most egy olyan műről lesz kritika, amelyik egyértelműen a Paranormal Activity babérjai akar törni. Nem fog menni, ennek okait maga a produktum fogja megmutatni. Ez pedig (már biztosan tudjátok) nem más, mint a:

A tegnapi napon Cadenzával lenyomtuk az első három filmet. Bár mindketten gyökeresen eltérő véleményre készültünk, ez most (még) nem igazán jött össze. Az viszont mindkettőnket meglepett, hogy a filmeket eredeti nyelven sugározták. Igen, még a svédet is. Bár ahhoz könnyítésül kaptunk angol  (amolyan "lebutított") feliratot. Akinek azonban ez nem volt elég, élhetett a szinkrontolmács eszközével is. Persze ez az aprócska tény egyikünknél sem okozott különösebb fennakadást, de Cadenza azért bevállalt egy (az ő szavaival élve) "audiotolmácsos" élményt. (Pedig papírom van róla, hogy tudok angolul... - Cadenza)

Mindeközben a helyet is jobban szemügyre vehettük (most már le is tudtunk ülni!), mi több, volt szerencsénk megtapasztalni, hogy az itt kapható popcorn köröket ver "plázás" társaira. Értsd: enyhén sózott, szép nagy szemű, rendesen kipattogott, egyszóval tökéletes. Mindazonáltal az italozás kissé nehézkes, ugyanis mindent üvegben vagy korsóban kapsz, továbbá az ülések karfájában nincs pohártartó. (Igen, tudjuk: ez egy művészmoziban nem szokás.) Külön érdem (purga szerint), hogy a férfi mosdó kellemes gyümölcsillatú. (Bezzeg a női nem... - Cadenza)

Egyébként olyan este 10-fél 11 magasságában egy dj nyomatta az előtérben az aláfestő elektronikus zenéjét (meg nem mondjuk a pontos műfaját).

A mai posztunkkal megkezdjük tudósításunkat a Budapest Horror Show-ról. Mivel a szervezők voltak olyan kedvesek és felajánlottak nekünk egy páros belépőt minden előadásra, így teljes képet tudunk adni nektek a fesztiválról. Úriember lévén először egyetlen hölgy tagunkat kérdeztem meg, hogy benne lenne-e egy közös tudósításban. Ő igent mondott, így Mi Amore Cadenza-val közösen fogjuk értékelni a fesztiválon látottakat. Ez már csak azért is lesz jó, mert ahogy sikerült megismernem, legtöbbször merőben eltér az ízlésünk egy-egy mű kapcsán.

A helyszín a Toldi mozi, ami az Arany János utcától nem messze található. Kellemes hangaulató, tágas előtérrel. Art-mozi jellegét már pusztán a "büfé" kínálata is adja, hiszen itt akár különböző borokat is megkóstolhatunk. (Nálam a skizo-pignot blanc volt az etalon - Cadenza)

Magára a fesztivál promózására nem fektettek túl nagy hangsúlyt: itt-ott felragasztották A4-es (!) méretben a már sokszor látott plakátot, illetve egy-egy vetítésre kerülő alkotás sajátját. A legnagyobbat (tényleg gigantikusat), az Amíg alszol kapta, ami betudható annak is, hogy azt később több mozi is le fogja vetíteni. De láttunk kissé meggyötört Suttogás a sötétben és Marianne posztert is.