A legutóbbi hír, hogy az Eden Lake kijön nálunk korongra, annyira felcsigázott, hogy azóta azon kattogok, hogy vajon még miknek örülnék, illetve örülnénk, ha behoznának hozzánk. Ehhez szorosan kapcsolódik az a hír is, hogy a 100 feet is megjelent, 100 halálos lépés néven, mondanom se kell, 990 Ft-os áron. Ami hamar le fog menni, amint az emberek meglátják a gagyi CGI szellemet:)
Tehát az én kis listám, elsősorban miket várok:
Új, ideiglenes rovat, melynek keretében karácsonyi témájú horror filmekről olvashattok kritikákat.
Ezzel most a maradék adóságomat törlesztettem, íme, amire úúúgy vágytatok (remélem). Ráadásul így össze tudtam kötni a kellemeset a hasznossal.
Rendezte: Jean-Baptiste Andrea és Fabrice Canepa
Nem titok, hogy a blog nagy kedvencei a Franciaországból származó horrorfilmek. Ez is egy olyan darab, amely méltó a többi társához. Azonban most a hentelés helyett sokkal inkább borzongást kapunk. Szerencsénkre.
A történet igazából rövid, nem kell túlragozni: egy szokványos család (apa, anya, öcsi, nővérke + annak a pasija) autóval elmennek a nagyszülőkhöz Karácsonykor, hogy ott együtt ünnepelhessenek. Azonban az úton egyre furcsább dolgok történnek: nem látnak más kocsikat, találkoznak egy fura lánnyal, ja és szépen, egyenként eltűnnek a családtagok.
Azt mondanom se kell, hogy késő este van, nincs kivilágítás, csak a végtelen erdő, no meg egy elhagyott faházikó. Ezek a körülmények remek táptalajul szolgálnak ahhoz, hogy egy nagyon jól eltalált zenei aláfestéssel a teljes játékidő alatt bennünk legyen az ideg. Erre a készítők (nagyon helyesen) még rátettek egy lapáttal: sokkolást is kapunk eleget, de nem viszik annyira túlzásba, hogy az egész film erre épüljön, mint pl. az The Grudge féle Átokban. Azért vannak benne kísértetek, meg lehet nyugodni:)
Akkor íme a "nyeremény" első fele. Aki rendszeres olvasóm, annak valószínűleg nem fog túl sok meglepetést okozni a lista, de azért néha jó összegezni a kiemelkedő alkotásokat egy nagyobb koncepció keretében.
Szóval itt mindenki láthatja a horror filmtörténelem leggonoszabb gyermekeit. A határvonalat a 14 éves kornál húztam meg, az afölöttiek már nem igazán számítanak bele. A sorrendet kegyetlenségi fokozat szerint állítottam össze. Persze lehet, hogy így is hiányozni fog 1-2 darab, ezeknek a hiányát majd lehet reklamálni:) Mindenesetre ezzel a bejegyzéssel is régóta készülök, tehát nem egy nap alatt csaptam össze.
Azt előre leszögezném, hogy halottak, illetve szellemek nem kerültek fel, mert az nem lenne "fair" a többi kis gengszterrel szemben. Meg amúgy is. Továbbá kivettem azokat az alkotásokat is, melyekben a gyermek maga az Antikrisztus (Omen, Babysitter Wanted, stb.), megszállta valamilyen démon (Védtelen gyermek) vagy nemes egyszerűséggel a Sátán lakozik benne (Ördögűző).
Most szólok, hogy a lista erősen befolyásolhatja a gyermekvállalási kedvet:)
A bejegyzés nyomokban SPOILER-t tartalmaz!
Rendezte: Yannick Dahan és Benjamin Rocher
Szerencsénkre a franciák nem akarják abbahagyni a horrorfilmek gyártását, így most a Mutants után egy kifejezetten zombi-filmet kapunk Camembert illattal. A cím pedig elsőre kicsit zavaros lehet, de majd ez is megmagyarázásra kerül, türelem.
A film nem lacafacázik: rögtön egy halottal kezdünk, akinek az arcát olyan sokáig láthatjuk, hogy várjuk, mikor nyílnak ki a szemei, hiszen mégis csak egy zombis produkcióról van szó. De nem nyílnak ki, sőt még egy tisztességes temetést is kap, hiszen rendőr volt az illető. A négy társa pedig megy bosszút állni, egy nagy, emeletes házba, amire már ráférne egy tatarozás. A bosszúból semmi se jön össze, sőt még ők veszítenek el egy embert, mert a mindenféle kisebbségiből összeverbuválódott gengszterbanda (két nigériai, egy cseh, egy arab, meg még ki tudja) ügyesebb volt. A behatolók szisztematikus kivégzését pedig megzavarja az a tény, hogy akiket közben lelőttek (egy lelkes ott lakó és egy túsz), egyszerűen feltámadnak és az emberekre támadnak, szemmel láthatólag táplálékszerzés céljából.
Nem is tudom, hogy mivel is kezdjem. Talán azzal, hogy egy újabb rekordot könyvelhetek el, sőt egyenesen hármat is! Ugyanis 22571 egyéni olvasója volt a tegnapi bejegyzésemnek, ami többek között annak köszönhető, hogy az indexen 12 órán keresztül voltam kinn. Ráadásul a kommentek száma is elérte végre a háromjegyűt.
Köszönöm minden kedves olvasómnak a megtisztelő figyelmet!
Ha már a hozzászólásoknál tartunk, a legtöbben körülbelül ugyanazt a három filmet kértétek számon tőlem, amin meglepődtem, úgy hogy most górcső alá veszem őket és megmutatom, hogy miért nem kerültek be. Előre szólok, hogy ezek nem igazi kritikák, csak válaszadások a számon kérőknek.
Hölgyeim és Uraim!
Elérkezett az idő, hogy több hónapos munkálkodásomnak beérjen a gyümölcse. Ugyan már volt egy hasonló cikk a Filmdroidon, de valljuk be, a szerző enyhén szólva messze járt az igazán durva alkotásoktól. Elég, ha csak annyit írok, hogy onnan egy sem került be az enyémbe. Eléggé nemzetközire sikeredett, ráadásul nem csak horrort tartalmaz az én kis listám. Lássunk, néhány esetlegesen felmerülő kérdést:
Mi alapján készült a lista?
Sok szempontot vettem figyelembe, de legegyszerűbben úgy fogalmazhatnék, hogy azokat kerestem elsősorban, amik nem csak hogy csurognak a gore-ban, de a legtöbb esetben olyan aberrációkkal is szembesülhetünk, amik arra késztetik a jó ízlésű átlagembert, hogy ezt ne nézze végig. Azonban van 1-2 alkotás, aminek még gore sem kellett, hogy bekerüljön, mert egyszerűen annyira betegek.
Mik voltak a kizáró okok?
Az első az, hogy a film ne pusztán pornógráfiával vagy naturalizmussal próbáljon sokkolni, így az olyan művészfilmek, mint a Shortbus vagy a Ken Park egyből kiestek. A második pedig az, hogy ne legyen dokumentarista, ne valódi halálesetekkel, vagy azoknak az illúziójával borzasszon el, mert az "túl könnyű út". Bár ez most elég nyersen hangozhat, de valóban nem lenne "fair" olyan sokkumentumokat felvonultatni, mint a Halál ezer arca-sorozat vagy a Traces of Death. Mivel ezek voltaképpen a valóságot akarják bemutatni, nem valakinek a sajátos agyszüleményei.
A sorrend mi alapján alakult?
Egyszerűen melyik hatott rám a legjobban: nagy gondban lennék, ha pontszámok szerint kéne rendeznem, éppen ezért nem is értékeltem ilyen formán ezeket. Persze vannak, amikről már korábban írtam, de azoknak a pontjai ne zavarjon össze senkit. Így kéretik mellőzni az olyan megjegyzéseket, hogy "egy 6/10-es hogy tudott megelőzni egy 8/10-est".
Továbbá:
Előre szólok, hogy a kedves kommentezők nyílván még tudnának hasonlóan durva filmekkel példálózni, de engedtessék meg nekem az a luxus, hogy beérjem ennyivel. Ugyanis én is csak egy ember vagyok, és már kezdtem beleőrülni abba, hogy a szabadidőmben "muszáj" jelleggel ilyen beteg filmeket kelljen néznem, hogy "hátha bekerül". Így is legalább 3 hónapom ment erre a projectre, szóval azért ezt tessék figyelembe venni. Persze ettől függetlenül lehet, hogy utána látok majd nem egy olyan produkciót, amik láttán majd azt fogom gondolni, hogy "basszus, ez simán TOP-listás", de nem szeretnék ennek a posztnak a folyamatos frissítésével foglalkozni. Természetesen írni majd fogok róluk, egy-egy külön posztban.
Végül pedig, mielőtt legördülne a függöny, előre szólok, hogy ezek a filmek valóban csak a felnőtteknek szólnak, így megkérem az esetleges tinédzser-korúakat, hogy ne próbáljanak menőzni az iskolában azzal, hogy "háhá megnéztem mind a 10-et, kemény vagyok". Úgy hogy inkább szóljon ez a lista a szülőkhöz, hogy tudják, miktől óvják gyermekeiket. Meg persze saját magukat is.
Igen, SPOILER-es írás lesz, de ezt nem lehet elkerülni. Bocs.
A "tovább" gomb lenyomásával tessék befáradni és szörnyülködni. Ismétlem: csak erős idegzetűeknek!
UPDATE: A lista időközben (1 év) felül lett írva, íme a javított verzió.
A cím annak furcsa lehet, aki nem olvassa rendszeresen a blogomat, úgy hogy máris itt van egy hivatkozás. Ha ezen már túlestünk, akkor íme újabb három film francia földről! Sajnos ezek már kevésbé lettek olyan jók, de még így se vészes a helyzet. Érdekes, hogy megint a nők vannak a középpontban, kivéve talán az utolsót, ott egy férfinak is jut a reflektorfényből.
Rendezte: David Morlet
Szerencsétlen címválasztás, hisz ugyanebben az évben adtak ki egy ugyan ilyet, csak ZS-változatban (nem, nem Assylum Project). Itt azonban egész másról van szó. Ez egy alapjában véve jó film, csak eléggé túl van értékelve, mármint ami a magyar kritikákat illeti. Pedig a képlet egyszerű, akár egy szakácskönyv: egy kis Romero-s Holtak Hajnala, egy nagy adag 28 nappal később, egy csipet camembert, majd az egészet öntsük havas hegyvidéki tájba. Ezzel kész is a filmünk!
Hiszen a történet csak annyi, hogy van egy vírus, aminek következtében az emberek mutálódnak, majd dühösek lesznek (nahát) és a normális emberekre támadnak. Közben semmi se derül, csak egy mikro-esemény sorozatot látunk, de ez meglehetősen jól ki is dolgozták. Azonban az a legnagyobb baj, hogy annyira érződik, hogy az egész project az angol 28 nappal későbbre egy válasz, hogy az már fáj. Ezt én úgy értelmeztem végig, hogy "tudunk mi jobbat is", hát nem. De ennyivel ne írjuk le ezt az alkotást. Vannak pozitívumai: sokkal emberibb, sokkal jobban ki van dolgozva az átalakulás, vele minden esti és lelki változással. Na meg a képi világa is szebb.
Azonban semmi újat nem tud felmutatni, ráadásul saját magával szemben is következetlen. A befejezés pedig nagyon giccses lett. Azért próbálkozásnak nem rossz, egyszer mindenképp érdemes megnézni.
A hétvégén sajnos nem tudtam írni, mivel betegeskedtem, de így legalább jutott időm egy pár filmnek a megtekintésére. Kicsit tematizáljunk, és akkor kapunk három falsúlyos művet frank földről. Érdekesség, hogy mindegyikben "erős" nők a főszereplők, nem tudnám megmondani, hogy ennek mi lehet az oka.
Rendezte: Alexandre Bustillo és Julien Maury
Sokan írják, hogy a francia horror születését a már általam is publikált Magasfeszültséghez lehet leginkább kötni (nahát, már itt is két nőről volt szó...). Ezzel elindult valami, ami ebben a filmben teljesedett ki leginkább.
Előre leszögezném: A betolakodó tökéletes. Minden benne van, ami csak jóvá tehet egy horrort: feszültség, dráma, gore, vér és nem erőltetett fordulatok. A színészek hitelesek, a cselekmény nem ül le egy percre sem, csak úgy visz magával. A rendezés és az operatőri munka is nagyon korrekt. Aminek sötétnek kell lennie, az sötét is, nem úgy, mint sok amerikai filmben, ahol szinte reflektorok vannak az elhagyatott erdőkben...
Miről is van szó? Egy özvegy kismamáról, aki a karácsonyt egyedül akarja tölteni, ami valahol érthető is. Csak hogy, lesz egy nem túl kellemes látogatója, aki igényt tart a gyerekre. A történet kb. ennyi, ha többet írok, az már spoiler. Többet nem is tudnék ehhez hozzáfűzni, be kell érnetek ennyivel. A lényeg, hogy ezt látni kell és kész. Ráadásul hazánkban is lehet kapni DVD-n, mindössze 990-ért, bár igaz, magyar szinkron nincs rajta, de lehet, hogy az csak rontana, mint sok más jó filmen. Ritkán adok maximális pontszámot, most ennek is eljött az ideje.
FIGYELEM!!! Ezt a kritikát sajnos nem tudom spoiler mentesen leírni, szóval aki nem kíváncsi rá, annak röviden ennyi: alapjában véve jó film, nézd meg!
Rendezte: Alexandre Aja
Vegyes érzelmeim vannak erről a francia filmről. Egyrészt nagyon jó lenne, de másrészt pedig az a fránya utolsó kb. 10 perc... ha az nem lenne, akkor bizony TOP listás film lenne ám! Miért kellett a végével elrontani? :(
Na de lássuk közelebbről: igazi vérbő slasher. Ilyen kreatív és véres gyilkolásokat ritkán lát az ember egy filmben. A legeredetibb az volt, amikor az áldozat nyaka beszorult a lépcső korlátja közé és a gyilkos egy szekrénnyel szépen lefejezte. Szép munka, nem? Ez a horror aztán bővelkedik a brutalitásban: nem kímél senkit és semmit, vagyis itt egyaránt láthatunk kutyus és kisiskolás fiú halált is.
De nem csak ettől lenne jó a Magasfeszültség. Nem itt többről van szó. Hiszen itt olyan pszichológiai csatáknak lehetünk szemtani, hogy ihaj. Ebből a legelképesztőbb jelenet a következő volt: a lány a vendégszobában van, jön a gyilkos, erre ő mindent úgy rendez el,mintha senki se aludt volna ma itt, üresen állna, majd el bújik. Ekkor mit csinál a rosszarcú gonosz? Megnézi a csap alját, hogy nedves-e! Szerencsére még sok ilyennel találkozunk a film során.
Friss kommentek