Röstellem a mostani poszt-szűkölködést, de sajnos rengeteg túlórám van a munkahelyemen. Így most kivételesen az alábbi videók elő csak nagyon minimális információt fogok szolgáltatni.
Poszt-apokaliptikus horror. Akár a Holnapután folytatása is lehetne, melyben maga Laurence Fishburne fog menekülni gyilkos mutánsok (?) elől. Nem néz ki rosszul, bár a CGI néhol kifejezetten ótvar.
Janet (Faye Grant – Ómen 4 – Az ébredés, Őrjítő szerelem, A spanom csaja) az unatkozó háziasszonyok életét éli, miközben férje, Leon (Alan Rachins – Showgirls) az orvostudomány nevében kutatja a leghatékonyabb érzéstelenítőt. Janet naphosszat csak a tv-ben futó, ostoba szappanoperákat bámulja, amiknek hatására álmodozik az igazi férfiről, mivel a férje nem képes megdöngetni, úgy el van foglalva a házi laborjában. Egy nap elmegy az adás és az asszony hirtelen felindulásból bevezetteti a kábeltévét. A kábeles fickó, Abel (Anthony LaPaglia – Harapós nő, Egy sorozatgyilkos nyara, Igazság helyett) megoldja Janet tv és szex problémáit is.
Kezdjük is a legütősebbel. Ez már az ötödik karakter posztere a Machete folytatásának, de még egyiket se tartottam elég érdekesnek a bemutatásához. Na de ez! Beszarás, remélem az egész film ilyen hangulatú lesz. Várom, mint a Messiást.
Korábban már írtuk, hogy jön Magyarországra is a Hannibal (AXN április 10, 22:00!). Aztán lesz nekünk American Horror Story harmadik és The Walking Dead negyedik évad is. Dexter várhatóan utolsó évada is készül, ráadásul már a nyár folyamán. Illetve még létezik egy The Following c. is, amiről mi még ugyan nem értekeztünk, de berendelték a második évadát, szóval csak nem lehet vészes.
Úgy tűnik azonban, hogy szerte a világon igény van horrorisztikus sorozatokra, így gombamód szaporodnak. az újabb és újabb projektek. Mi meg örüljünk, hogy van választék. Lássuk is.
Erről már bizonyára mindenki hallott. Van ugye nekünk egy etalon filmünk, az 1960-ban készült Hitchcock klasszikus, a Psycho. Ami egyébként megélt már három (!) folytatást, egy ritka pocsék feldolgozást és egy 1987-es, szintén "Bates Motel" c. sorozatot. Mondanom se kell, hogy egyik vállalkozás sem volt túl sikeres.
Na de talán most! A történet -mint az sejthető- a kezdetekről szól, amikor anyuka még élt, de Norman már kacérkodott a gyilkolással. Azonban fontos megjegyezni, hogy az egész történetet átültették a jelenbe. Nem tudom erre mi szükség volt, talán a fiatalabb nézőket akarják így megnyerni. Ettől persze még lehet jó.
A főszereplőt a Charlie és a csokigyár egykori gyermeksztárja Freddie Highmore, míg az anyját az Oscar-díjra jelölt Vera Farmiga (Az árva, Egek ura, A tégla) alakítja.
Debütálás: március 18.
Az alábbi két kisfilmet maga a rendező ajánlotta a figyelmembe. Először jöjjön az Átmeneti szállás. Ezzel kapcsolatban át is adom a szót:
A paksi függetlenfilmesek 14 perces alkotása bő fél éven keresztül készült pár százezer forintból, amatőr szereplőkkel. A főszerepeket Princz Ágota (hangja Fritz Kíra) és Halász Gergely játssza. Rendezte: Kövi Gergő és Babai István. Zenét szerezte: Hatvani Szabolcs.
Azt előre leszögezném, hogy csak szőrmentén horror, de érdemes megnézni. Az operatőri munka elképesztően profi. A zene harmóniában van a cselekményekkel és a történet se rossz, csak ilyesmit már láttunk. A színészek viszont gyakorolhatták volna a meghalást. Illetve volt egy-két megmosolyogtató jelenet is, mint a zsír új dzsipből való lövöldözés. Mindentől függetlenül nagyon igényes és pazar darab. (Na jó, az "apácska" szót egy életre megutáltam.)
Ez a hír több szempontból is érdekes:
1. Ruggero Deodato újra horrorfilmet rendez. Erre az 1993-as (Magyarországon is forgatott!) The Washing Machine óta nem volt példa. (A mester legismertebb művét had ne írjam már le, cikinek érezném.)
2. Folytatnak egy olyan filmet, ami 1980-ban debütált. Vagyis a két rész között több, mint 30 év különbség lesz! Igaz, nem ez lesz a csúcstartó ebben a tekintetben.
3. Folytatnak egy olyan filmet, ami az utolsók között jutna eszünkbe, hogy csinálhatnának már neki egy második részt. Nem a minősége -hiszen ez egy durván jó alkotás-, hanem a végkimenetel miatt. (Egyébként kritika itt.)
Ugyan a "nagy öregek" idős korukra elfelejtettek rendezni (Argento, Romero remek példák erre), de reméljük ezúttal valami kivételesben lesz részünk.
Viszont az alábbi posztereken kívül lófütyit se tudni a részletekről. Azt, hogy mikorra tervezik a bemutatását, de még csak a történetről vagy a színészekről sem.
Elnézést a kisebb szünetért, Hölgyek, Urak, mivel ügyes-bajos új melóm miatt kicsit meg voltam/vagyok reccsenve. De ígérem a következő kriptamesés posztra nem kell ennyit várni! Úgyhogy nézzük is gyorsan, mit kínál nektek ma a Kriptaőr:
A (nem tudom melyik) város sikátoraiban brutális gyilok történik; szétszednek egy hajléktalant, és az esetet egy másik homeless-re, Robert-re (Vincent Schiavelli – Ghost, Batman visszatér, Az illuzionista/A látszat öl) kenik az újságírók. Később az egyik ilyen hírhajhász zsurnaliszta, Dale Sweeney (Steven Weber – A horror mesterei 1x04 - Jenifer, Ragyogás [1997], Kétségbeesés/Sivatagi rémálom), aki bármit megtenne egy jó cikkért, elmegy riporterkedni egy az elhunyt hajléktalanoknak sírhelyet biztosító egyesület megnyitójára. A munka végeztével, otthon meglátogatja Robert és arra kéri/kényszeríti, hogy menjen el az egyesület másnapi első temetésére ahol majd mindent megért a gyilkosságokkal kapcsolatban. Dale másnap elmegy a temetőbe, ahol némi infóhoz jut a társaság képviselőjétől, Jess-től (Rita Wilson – Hull a pelyhes, Psycho [1998], Oltári nő).
Emlékszünk még az amatőr firt person filmesünkre? Újabb három művel jelentkezett. A fejlődés kézzel fogható, de persze még bőven van hova. A zenei váltások például túl élesek, illetve a digitális véreffektet se erőltetném ilyen formában.
Ugyanakkor az utolsó kettő kifejezetten jó lett, míg az egyik szándékosan humorosra sikeredett (amint azt a cím is sugallja), addig a harmadikban sikerült eltalálni a megfelelő, hidegrázós atmoszférát. Ez utóbbinál rendezőnknek már akadt segítsége is.
Egyébként mindhárom műnek nagyjából ugyanaz a dramaturgiája, reméljük Norbert a valóságban nem ennyire öngyűlölő:)
Szülinapunk alkalmából úgy gondoltam, illetve gondoltuk, hogy érdekességképpen össze lehetne hozni a szerkesztőség kedvenc horrorjait. Az enyém ugyan közismert, de mivel már hatan (!) szerkesztjük a blogot, így azért mégis csak más.
Először is, nem állítjuk, hogy ezek lennének a világ legjobb horrorfilmjei. Ilyen lista egyébként soha nem is lesz az oldalon. Hogy miért? Mert ilyen egyszerűen nem létezik. Ha meg is próbálkoznánk vele, túl bonyolult lenne, hiszen rengeteg elvárásnak kellene megfelelni. A végére pedig úgyis valami megfelelési kényszer által létrejött, közismert torzszülött lenne belőle.
Térjünk rá a toplista születésére. Az első (utólag belegondolva meglehetősen naiv) ötlet az volt, hogy mindenki szépen elküldi sorban a kedvenceit, én összesorolom és a legtöbb pontot kapók kerülnek be. Ez viszont több problémát is szült. Egyrészt túlságosan is különbözőek az ízlésünk (még szerencse), így kevés volt a közös nevező. Ha volt is, a pontozásnak köszönhetően az az abszurd helyzet állt elő, hogy az a film kevesebbet kaphatott, amit ketten hátrébb soroltak, mint az, amit egyvalaki rakott csak elsőnek. Ezt viszont nem tartottam igazságosnak, hiszen így nem reprezentálja a "közös ízlést". Ennek ellenére mindenkinek a kedvence helyet kapott, kivéve az enyém... :(
Az általános reakciónk az eredmény láttán
Végül azt találtam ki, hogy minden szóba került filmet végigpontoztattam, hogy helyezzék el egy tízes skálát. Amit valaki nem látott, az pont nélkül maradt, elvégre nem nézethettem meg mindenkivel ennyi művet, szám szerint 50-et. Az egyszerűség kedvéért tovább szűkítettem a kört csak azokra, amit mindenki látott - szerencsére ezekből volt bőven (az meg külön vicces, hogy mindenkinek van valami "kínos" hiányossága). Aztán már csak annyi volt hátra, hogy az esetleges "közös nevezők" kaptak plusz egy pontot.
Az eredmény pedig alant látható. Magunk is meglepődtünk, hogy milyen furcsaság lettek, ugyanakkor akad egy-két kellemes meglepetés is. A szerkesztők egyes filmekhez személyes megjegyzéseket is fűztek, a legaktívabb lizardking volt.
Az általam kedvelt hobbi filmkritikus oldalon bukkantam erre a két rövidfilmre. Mindjárt rájuk is kerestem, megnéztem őket, és késztetést éreztem, hogy veletek is megosszam. A filmek rendezője, egy bizonyos Can Evrenol, aki Törökországban született 1982-ben. A középsulit még ott végezte el, de az egyetemet már Canterburyben (Anglia). Még két filmművészettel foglalkozó iskolába járt, Los Angelesben és Londonban. A hamarosan tálalásra kerülő két alkotásán kívül még két rövidfilmet tudhat maga mögött; a Screws (2007) és a Sandik (2007) címűeket. Evrenol maga írta, rendezte és vágta is a műveit, és még a produceri teendőket is elvégezte. Nem is húzom az időt, íme a
No, hát egy ilyen filmnek ha valaki a My Grandmother címet adja, az azért szerintem beszédes. Szóval szerintem ebben vannak saját élmények, persze egy jó adag "barokkos" túlzással nyakon öntve. Amit még esetleg rá lehet húzni, az a karót nyelt, bigottan vallásos, angol arisztokrácia (nem általánosítok) kigúnyolása. Elképzelhető, hogy Evrenol-nak, mint Törökország szülöttének furcsa volt az, amit Angliában tapasztalt és beleszőtte ezt is a filmjébe. A megvalósítás hagy némi kívánnivalót maga után, látszik a kis költségvetés. Tehát a hentelésből nem is látunk sokat, de helyette vannak hideg színek, jó kamerabeállások, és ennek az összhangja a rideg atmoszféra. Nekem tetszett. Lássuk a következő kisfilmet, mely több díjat is nyert kategóriáján belül, és melyet gyengébb lelkű olvasóinknak nem ajánlok:
Friss kommentek