Nagyon úgy tűnik, hogy az idei év nem az eredeti ötletektől lesz emlékezetes, már ami a horrorfilmeket illeti. Feldolgozások és folytatások tömkelege. Utóbbiról lássunk két elrettentő példát.

The Last Exorcism Part II. (2013)

Rendezte: Ed Gass-Donnelly

Már maga az ötlet, a cím sugallja, hogy ennek a filmnek egyszerűen nincs joga létezni. Az első rész attól volt újító, hogy kézikamerával vettek fel egy ördögűzést. Na meg attól, hogy a rítust végző pap kvázi "csaló" volt. Akárhogy is, akadtak benne épkézláb ötletek.

A folytatás megtartotta "rendes" film formátumát és ezzel voltaképpen sikerült tető alá hozni egy sokadik mezei ördögűzős horrort, ami bravúr, figyelembe véve, hogy ennek van előzménye. Ha már itt tartunk: annak a záró képsorai egy apokaliptikus vég előjeleit mutatták, ettől is volt olyan hátborzongató. Erre bazdmeg kitalálják, hogy az nem is úgy volt, elégett mindenki és a főszereplő áldozati bárány túlélte. Ehh...

Akit természetszerűleg kínozni fognak a múlt árnyai, sötét előjeleket kap és persze Ő maga a kulcs a Sátán segglyukához. A narratíva végig arra lett felépítve, hogy a végén láthassunk majd egy újabb szertartást - hűha!

A legnagyobb baj, hogy az odáig vezető út mindenféle bedobott hatásvadász elem ellenére baromi unalmas. Ráadásul steril. Képtelen drámai lenni, pedig nagyon az akar lenni. Látszólag a központi karakterre épít mindent, de igazából lófasznyi teret sem kap szerencsétlen. Amint lehetősége adódik komplexebb érzelmi vívódásokra, a film rögtön tesz róla, hogy ez megszűnjön, már-már komikus módon. Magyarul kinyírnak mindenkit körülötte.

UPDATE: A drága jó blog.hu még mindig nem oldotta meg azt a bugot, aminek köszönhetően egyes posztokhoz nem lehet kommentelni. Ezért most kirakom még egyszer. Ha ehhez se lehet, írjatok e-mailt!

Magam is meglepődtem, amikor a meghirdetett könyvkritikusi posztunkra négyen is jelentkeztek. Mivel véleményem szerint mindegyikük elég tehetségesnek tűnik a felvételre, ezért nem akartam önkéntesen döntést hozni. Elvégre Ti fogjátok őket olvasni, így döntsetek róluk Ti!

Alant látható lesz a négy versenyző írása, a kommentek között pedig írjátok le annak a nevét, akitől szívesen olvasnátok még az oldalunkon! Csak egy nevet lehet írni! Nyugodtan tessék megindokolni, kritizálni a mindegyiküket - kulturált keretek között! Hogy biztosítsuk a verseny tisztaságát, csak azoknak a kommentjeit fogjuk elfogadni, akik 2013. június 16 előtt regisztrálták magukat!

Természetesen, nekünk szerkesztőknek is lesz 1-1 titkos szavazatunk, már csak azért is, hogy így növeljük az izgalmakat:) Esetleges egyenlőség esetén én fogok dönteni, jobb módszert nem tudok.

Gondolkodtam, hogy két fordulós legyen, ezáltal "párharcokból" alakulna ki egy döntő, de egyrészt ez kissé igazságtalan, másrészt meg ehhez kéne még egyet írniuk. Könyvkritikánál meg ugye nem kérhetünk számon senkit, hogy pár napa alatt készítse el.

Fontos! A versenyzők nem tudták, hogy nyilvános párharc lesz, így nem is úgy készültek. Továbbá mivel én se így készültem, ezért semmiféle elvárásom nem volt. Így a terjedelemben és témákban bőven lesznek eltérések. Ezt tessék figyelembe venni!

A szavazás vasárnapig, azaz 2013. június 30 éjfélig fog tartani! Eredményhirdetés és ünnepélyes beiktatás másnap este.

Az írásokon csak formailag változtattam (illetve. a teljes neveket vettem ki), a képeket minden esetben én vadásztam.

A sorrend a beérkezés szerint alakult.

Hajrá!

Úgy érzem ideje, hogy már róluk is tisztességesen megemlékezzek. Amúgy is hiányoltátok már a "nagyobb projektjeimet". Tessék.

Figyelem! Mivel folytatásokról, egymásra épülésekről beszélhetünk, így óhatatlanul is spoilerezni fogok. Másrészről viszont az ilyen kaliberű művekről nem igazán beszélhetünk nagy fordulatokról...

Háttérzenének a magyar psychobilly-t játszó Yellow Spots egy korai slágerét ajánlanám.

1. A texasi láncfűrészes mészárlás  - The Texas Chain Saw Massacre (1974)

Rendezte: Tobe Hooper

Az igazi klasszikus, ami örökre beírta magát a horror képzeletbeli történelemkönyvébe. A történet annyira jól ismert, hogy azt csak nagy vonalakban ismertetném. Mert már úgyis látta mindenki. Ugye?! (Tessék sürgősen pótolni, kukoricán térdepelve természetesen.)

Egy öt fős baráti társaság elmegy egyikük rokonának az üresen álló házába, hogy bulizzanak egy jót. A helyszín Texas és durván nagy a forróság. Útközben felvesznek egy stoppost, akiről kiderül, hogy kissé beteg. Ki is dobják. Megérkezvén a házhoz, feltűnik egy másik, szintén elhagyatottnak tűnő épület. Csak hogy az rohadtul nem az. Hanem egy belterjes kannibál család lakja. A többi ismert, a srácok szép sorjában elhunynak.

Könyvet lehetne írni a filmről és annak készülésének körülményeiről. Baromi minimális költségvetésből dolgoztak, ami csak néhol tűnhet fel. Az is közismert, hogy a történet hátterét Ed Gein élete adta. Ő volt az inspiráció ahhoz, hogy létrejöhessen egy olyan háztartás, ami hullákból és csontokból szépítgette magát. Ezzel kapcsolatban kitűnő munkát végeztek, a rothadás szaga még ennyi év után is érződik a képernyőn keresztül. Érdemes odafigyelni minden apró részletre: csirke kalitkában? Beteg.

Ideje letudni egy újabb klasszikust. Már csak azért is, mert szegény Tobe Hoopernél állandóan visszatérő hivatkozási elem ez a film a Texasi láncfűrészes mészárlás mellett, hogy igenis tudott ő jó filmet rendezni a sok hulladék mellett.

Poltergeist - Kopogó szellem (1982)

Rendezte: Tobe Hooper

Idilli kertvárosi lakótelep, nagy boldog család, kutyuli - maga a megtestesült Amerikai Álom. Aztán meglehetősen gyorsan kiderül, hogy a házban bizony paranormális jelenségek uralkodnak. Anyuka az elején még kifejezetten örül is neki, hiszen jó mókának tűnik az, hogy a konyhában a székek maguktól csúszkálnak. Apukába szerencsére azonban akadt annyi józan ész, hogy rögtön felfogja a helyzet súlyosságát.

A naiv rácsodálkozást és értetlenséget nagyon hamar felváltja a rettegés, amikor legkisebb gyermeküket szó szerint elnyeli a ház egy meglehetősen látványos vezércsellel kivitelezve. Mivel a televízión keresztül hallják a másik dimenzióban rekedt kislányuk kétségbeesett hangját, így addig nem hajlandóak elköltözni, amíg őt vissza nem kapják. Utóbbi momentum egyébként finoman rávilágít az amerikai társadalom kiszolgáltatottságára a televíziót illetően.

Emlékeztek még a Halloween Night Festre? Én anno többek között azért is hagytam ki, mert végül pont azt a három filmet nem tudták levetíteni, melyekre kifejezetten kíváncsi voltam. A forgalmazó ADS Service azonban nem volt rest kiadni őket szép sorban DVD-n, mondhatni teljesen titokban. Ezek közül kettőt be is mutatok, mivel a harmadik, a Menekülés műfajából adódóan nem az oldalra való.

A rend - The Cloth (2013)

Rendezte: Justin Price

"Danny Trejo és Eric Roberts papot alakít egy ördögűzős akció-horrorban?! Látnom kell baszki!" - Ezzel a felkiáltással vártam rá, hiszen ez a felállás egy olyan erős B-filmet is takarhatott volna, amire a Machete óta várunk. Sajnos várnunk kell továbbra is a Machete Kills-re, mert ez egy simán szar film.

Már akkor gyanút kellett volna fognom, hogy bajok lesznek, amikor még ki se írták a címet, de Trejo nem túl erős karakterét rögtön kinyírták. Mégis milyen film az, amelyik a legnagyobb húzóneve egy olyan B-listás színész, akinek csak 5 perc játékidőt voltak hajlandóak kifizetni?! Eric Roberts ugyan három jelenetet kapott, de az egyikben még arra is képtelen volt, hogy egy helyben megálljon, holott csak ennyi lett volna a feladata (agyilag biztos már az ebédnél járt). A másodikban flörtöl, a harmadikban meg csak simán leütik. Nagyszerű! Ennél még a Sharktopusban is jobban megerőltette magát!

Akkor lássuk magát a történetet, de abban sem lesz köszönet! Adott a "Rend", mely egy titkos katolikus akcióegység, kik ádáz harcot folytatnak a démonok által megszállt emberekkel szemben. Beavatnak egy újoncot, kinek egyébként semmi kedve hozzá, nincs is felszentelve, nem is annyira vallásos és csak azért vonják be, mert az apja anno ragaszkodott hozzá. Bár van valami démonmegállító szuperképessége, amire elvileg a végén fény derül, de addigra én már el-el kalandoztam és csak a stáblistát vártam

Rég írtam már "tisztességes" posztot, rég írtam már "retro cikket" és már régóta be akarom pótolni azt a hiányosságot, hogy nem írtam még Cronenberg legmeghatározóbb filmjéről. Na de most!

A légy - The Fly (1958 Kurt Neumann - 1986 David Cronenberg)

A '80-as évek nem csak a slasherekről és a szinti popról, hanem az '50-es évek sci-fi zsánerfilmjeinek az újraértelmezéseiről is szólt. Elég csak A masszára, vagy A dologra gondolni. Ez a folyamat azonban már 1978-ban elkezdődött a Testrablók támadásának feldolgozásakor. Ha végig nézzük eme remekműveket, akkor rögtön feltűnik, hogy anno a remake még nem szitokszó volt, és nem is azt jelentette, hogy egy régi filmet újraforgatunk, csak modernebb környezetbe helyezve. Nem, ekkor még radikálisabb változtatásokat eszközöltek, mindössze csak az alapkoncepciót hagyták meg.

Így van ez A légy esetében is. A történetet mindenki jól ismeri: egy megszállott tudós maga próbálja ki a teleportáló szerkezetét, csak sajnos szó szerint légy kerül a levesbe  és hősünk kissé átalakul. Mai szemmel nézve az eredeti változat eléggé bájosan hat, már pusztán azzal az értelmezéssel, hogy a két élőlény nem egyesül, hanem csak néhány testrészt "cserélnek egymással". Vagyis lesz egy emberfejű és karú rovarunk, illetve egy emberünk, légy fejjel és karral. Noha a készítők mentségére legyen mondva, hogy a végeredményt csak a legvégén láthatjuk, addig a főszereplőnk gondosan takargatja magát.

Elnézést kérek a mostani "aszályért". Nem is nagyon mentegetőznék, Inkább nézzétek meg az eredeti Piranhát -aminek a hazai DVD-jéről nem rég írtam-, illetve annak az 1995-ös bájosan gagyi feldolgozását. Csak, hogy mindenkinek megjöjjön a kedve a strandoláshoz:)

Örömteli, rövid hírek a hazai mozi fronton:

1. A hívás -  The Call 18-as karikát kapott, vagyis a telefonálgatáson kívül lesznek izgalmasabb jelenetek is. Ráadásul szinkronizált lesz. Előzetes itt. (Bemutató május 2.)

2. Hirtelen lett hazai bemutató dátuma a Gingerclown 3D-nek: május 9. Előzetes itt.

3. Ugyanezen a napon Június 17. egy sokkal komolyabb horrort is kapunk, az Aftershockot, Utórengés néven. Előzetes itt.

4. Pontos dátum még mindig nincs, de ugye senki se felejtette el az ugyanebben a hónapban debütáló Az osztagot sem.

+1. Az Evil Dead "csak" 18-as karikát kapott, így elvileg be lehetne küldeni a hazai mozikba. Már csak egy bevállalós forgalmazó kellene.

Örülünk?

Csütörtök óta megkezdődött 20. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál!

Így ez a poszt amolyan "jobb később, mint soha" elven készült. De még semmiről se maradtatok le, mivel minden filmet kétszer vetítenek le! Ráadásul örömmel lehet konstatálni, hogy talán minden eddiginél több, minket érintő film került be a fesztiválprogramba!

Lássuk!

Az ír szekció rögtön kettőt is magában foglal: a Csáposok (Grabbers) c. elborult kocsmás, szörnyes horror-vígjátékot és a sokkal keményebbnek ígérkező Citadellát (Citadel), melyről még anno lőttünk egy előzetest.

A "sötét oldal" szekció azonban még több csemegét tartogat. Először is nagy meglepetésre itt van a francia Livide, amiről már írtunk kritikát. Egyébként a semmilyen Halovány címen kell keresni. De sajnos a többi magyar cím is kissé félrevezető. Mert gondolnátok, hogy a Néptelen történet az Aftert takarja, míg az Elbocsátó szép szavak (Last Kins Word) egy gótikus horrort és nem egy romantikus drámát? A Borzongás (Shiver) már találóbb, melyben egy sorozatgyilkost és az áldozatának a kapcsolatát tekinthetjük meg thriller formájában. Illetve itt van még az egyértelmű favorit, a Feloldozás (Resolution) is, melyet a Ház az erdő mélyén rokonának tartanak.

Meglepetésre a "napos oldal" is tartogat számunkra valamit: a Shopping Tour c. orosz horror-vígjátékot, melyben kiderül, hogy a finnek évente egyszer turistákat esznek. Igen, az összes.

Az igazi ínyencek meg megnézhetik a Ragyogást is (elvégre moziban többségünk még nem láthatta) és az arról szóló 237-es szoba (Room 237) c. dokumentumfilmet is.

Szóval választék az van dögivel, ne tessék finnyáskodni!

Részletekeért katt a honlapra!

Ismét ajánlanék két rövidfilmet, ezúttal az animációké a főszerep. De ez nem jelenti azt, hogy ne passzolna a blog imázsához. Íme az első:

The Sandman (1991)

Rendezte: Paul Berry

Ez az angol rövidfilm egy teljesen hétköznapi dologból merített ihletet; a gyerekek éjszakától, sötéttől való félelméből. Egy kisfiú az édesanyjával él egy öreg házban. Egy este eljön a lefekvés ideje. A szobája az emeleten van, melyhez egy hosszú lépcső vezet. Az ágyában furcsa dolgokat hall, lát és rettegni kezd. És nem is alaptalanul. Lássuk!