Holnap lesz blogunk kedvenc ünnepe, a Halloween. Természetesen lesznek ezzel kapcsolatosan spéci posztok, de hátha nem mindenki akar majd a számítógép előtt görnyedni. Rájuk gondolva álljon itt egy összeállítás a lehetséges programokról.
Figyelem! A felsorolás csupán tájékoztató jellegű!
Ahogy ígértem, a tegnapi általános beszámoló után most jöjjenek maguk a filmek. Ugyanabban a posztban kiderült az is, hogy az itt nem szereplők -az időhiányon túl- miért maradtak ki. A felsorolás a megtekintés sorrendje szerint alakult.
Rendezte: Kieran Parker
purga: A szervezők abszolút következetesek voltak azzal, hogy a Fekete nap után leadták a legújabb részt. Valamiféle kötelességből és kíváncsiságból ültem be rá, és bár egy kissé szkeptikus voltam (ismerve az előzményeket), de nagyon kellemesen csalódtam!
Eleve, mint kvázi előzményfilmként a II. világháborúban találjuk magunkat, ahol a németek még csak kísérleteztek azzal, amit majd A helyőrségben látni fogunk. Így nincsenek teleportáló szellem náci zombik sem, csak "mezei" náci zombik. Akikkel viszont rengeteg bunyó lesz, ennek hatására nekem folyamatosan a fejemben zakatolt a Combichrist Zombie Fist Fight c. dala.
Akciódús, véres, nincsenek üresjáratok. A karaktereket is jól eltalálták. Ettől persze még buta, mint a tök. Legutóbb Brad Pitt heroizálásról írtam, na most az főszereplő szovjet katona még rátesz egy lapáttal. Az illető olyan könnyedén öl, mint ahogy más levegőt vesz, komolyabb sérülés nélkül persze. Ez a fajta sebezhetetlenség pedig nagyon hamar fárasztóvá válik.
Először szinkron malőrnek hittem, hogy mindenki milyen jól megérti egymást, de aztán rá kellett jönnöm, hogy baszki ezek tényleg szartak bele a nyelvekbe! Ez akkor lesz különösen kínos, amikor képbe kerül egy amerikai is. Valamiféle univerzális nyelven beszélhettek, amit a Földön mindenki megért (tudom, angolul, haha).
Lehetne még sok mindenben ekézni, de nekem akkor is tetszett. Hozta azt, amit el lehetett várni. Talán a legjobb epizód született meg ezzel. Vagy legalábbis a legmegemészthetőbb.
Úgy tűnik, akaratlanul is csináltam egy sajátos rovatot az idei 2013-as horror termésnek. Akkor lássunk is neki!
Rendezte: Marc Forster
.jpg)
Tudom, már épp itt volt az ideje, hogy írjak róla. Komolyabb mentségem nincs, csak talán annyi, hogy valahogy nem vitt rá a lélek egy PG-13-as besorolású zombis horror megtekintéséhez... Pedig még a kasszáknál (itthon és a világban szerte) is szépen teljesített és a kritikák se alázták a sárga földig. Mondjuk azt mindenki kiemelte, hogy a könyvhöz semmi, de semmi köze. Amit mivel még nem volt szerencsém olvasni, így az összehasonlítás réme nem fenyeget, tehát nem kell elfogultságtól tartani. Az természetesen elítélendő, ha egy adaptáció ennyire figyelmen kívül hagyja az eredeti művet.
Ez 100%-ig Brad Pitt-film (aki egyébként már 4 Oscar jelölést tudhat magáénak). Köré épül minden. Ami valahol vicces, mert amolyan pestisként működik szinte végig a játékidő alatt. Vagyis bárhová megy, bárkivel érintkezik, ott hamarosan elszabadul a pokol és jóformán mindenki meghal. Mármint a zombi járványon kívül (vagy felül?). A fertőzés okát természetesen a mai trendnek megfelelően nem tudni, ugyanakkor ez most nem rendezői könnyedség, hanem maga a cél a filmben. Magyarul Pitt körbeutazza rohamtempóban a világot, hogy megtalálja a vírus eredetét és persze gyógymódot keressen. Igen, ő egymaga. Chuck Norris elismerően bólogat a sarokban.
Folytassuk a legutóbbi posztunkat újabb három filmmel az idei termésből.
Rendezte: Jonathan Levine
Anno nagyon megtetszett az előzetese, aztán valahogy mégsem siettem a megtekintésére. Talán a tudatalatti radarom érzékelte a veszélyt, mert sajnos nem olyan jó, mint ahogy azt sejtetik. De nem is rossz. Na de térjünk rá inkább a részletekre!
A világ elszenvedett egy zombi-apokalipszist, erről pedig egy zombi gondolatain keresztül értesülünk. Itt rögtön álljunk meg egy szóra! A film elég formabontóan kezeli a "zombiizmust", éppen ezért azt azért tisztázzuk már kérem, hogy nincs sehol kőbe vésve az élőholtak viselkedése! Gyermekded felfogás lenne számon kérni azt, hogy hogy lehet ilyen intenzív agyműködése hősünknek, vagy hogy hogy eshet szerelembe. Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy ebben a világban ez így működik! Az agyevés spirituális hatásán sem illik felhúznunk a szemünket, hiszen a zseniális Az élőhalottak éjszakájában is hasonlót láthattunk.
Akkor folytassuk. A főszereplő egy támadás során meglátja élete (hehe) szerelmét, aztán kimenti a hordája elől. Közben egyre jobban beszél, gyorsabban mozog és végül... -spoiler!- meggyógyul. A folyamat pedig egyfajta anti-vírusként szétterjed a csoszogó barátai között. Nagy kár, hogy ez az elkorcsosult "csontikra" már nem hat. Nos, most muszáj következetesnek maradnom. Ugyanis a Daybreakersben majd hogy nem ugyanez történt és ott felháborodtam ezen az eshetőségen, itt sem tehetek másként. Hiába vígjáték alapvetően, ez azért már túlzás.
Valamelyik nap eszembe ötlött, hogy basszus, egyre nagyobb az elmaradásom 2013-as filmek terén, ideje tömbösíteni! Jöjjön három film az idei évből! Az egyiket láthattuk moziban, a másodikat itthon csak DVD/BD-n adták ki, míg a harmadik (egyelőre) elkerülte hazánkat.
Rendezte: Tommy Wirkola
A Grimm testvérek munkásságának horrorizálása nem új keletű, emlékezzünk csak a Hófehérke - A terror meséjére. Csakhogy, míg abban magát a történetet torzították el és festették vérvörösre, addig jelen esetünkben a klasszikus mese mint kvázi előzményként van jelen. No azért nyitányként ledarálják azt is nekünk, hogy azért képbe kerüljünk. De lényegében arról van szó, hogy a tragikus sorsú testvérpár felnőtt és boszorkányvadászatból él meg.
A film borzasztóan felszínes minden téren. A bíró lelövi mindenki szeme láttára a polgármestert a nép meg simán végig nézi? A gyerekek eltűnéséből hiányzik a drámaiság, sehol egy aggódó szülő, úgy kezelik őket, mintha tárgyak lennének. De ez a drámaiatlanság mindenre igaz, kezdve a két főszereplő szüleivel kapcsolatos motívumokra. Ahogy azt is lazán kezelik, hogy rájuk nem hatnak a boszorkányvarázslatok. Továbbá még az elején megmondják, hogy a boszorkányok rondák a gonoszság rothadásától. Tényleg, ilyen egyszerű lenne? ÉS EZT MIÉRT NEM TERJESZTIK SZÉT A VILÁGBAN?! HÁNY ÁRTATLANT MENTHETTEK VOLNA MEG!
Már több, mint egy éve annak, hogy megírtam a horror színészekkel foglalkozó TOP 10-es listámat és azóta gondolkozok ennek a női megfelelőjén. Most eljött az idő. Noha a megszerkesztése ennek sokkal nehezebb volt. Mert most komolyan, fejből tudnátok mondani tíz olyan színésznőt, akikkel megírható lenn egy ilyen lista? Emlékezetes szerepek persze vannak, de legtöbben -férfi társaikkal ellentétben- nem ragadnak bele a műfajba. Aztán persze egy kis kutató munka és máris jönnek a homlokcsapkodások, hogy "ó, tényleg... neki is benne kell lennie!". Ekkor pedig jön a ló túlsó oldala és meg kell húzni egy kényes határt.
Szóval jó szokásomhoz híven a lista ezúttal is szubjektív lesz, persze azért próbáltam bizonyos elvárásoknak megfelelni. Igyekeztem olyanokat összeszedni, akik valamilyen szinten meghatározóak műfajon belül és nem csak egy adott szériához köthetőek. Így esett ki végül Neve Campbell, akiről valljuk be, hogy a Sikoly-szérián kívül más nem ugrik be. Illetve nem akartam megfeledkezni azokról se, akik sorban vállalták el a nem túl ismert B-horrorokat.
A sorrend nem kőbe vésett, inkább tekintsetek rá úgy, hogy van ez a tíz nő, akik egyaránt maradandót alkottak.
A Frászkarika remake nem muzsikált úgy a kasszáknál, ahogy elvárták volna. Annyit azért mégis hozott, hogy egy mozikat elkerülő folytatást összetákoljanak. Októberben jön ki DVD-n és Blu-ray-en. A Fox a Bloody Disgusting oldallal karöltve szavazást hirdet, hogy az alább látható képek közül melyik szerepeljen a borítón. Itt lehet szavazni.
A második részt Eduardo Rodriguez rendezte, ebben is Peter Vincent, a hírneves vámpírvadász segítségét kérik.
Bár magát az embert nem kedvelem, hiszen nehéz olyat kedvelni, aki megerőszakol egy 13 éves lányt, majd megszökik a bíróság elöl, ugyanakkor el kell ismernem, hogy átkozott jó rendező. Nekem ő a harmadik kedvencem. Jó, neki is vannak félresikerült és túlértékelt alkotásai (A zongorista, ehh...), de mellette rengeteg pazar, maradandó darabot is készített. Nem egy közülük a horror berkein belül született, ezekről lesz most szó.
A cikkben három filmjéről lesz szó, az Iszonyat szándékosan marad ki, mivel ahhoz meg kellett volna néznem még egyszer és inkább vágjanak tarkón egy péklapáttal. Mert ugye azt is eléggé túlértékelik.
Igazi, klasszikus értelemben vett horror-paródia. Nem olyan harsány is direkt, mint a mai, abszurditásba hajló obszcén filmek (Horrorra akadva-széria), hanem meglehetősen finom humorral operáló gyöngyszem. Sajnos a finomsága miatt a gegjei egy kissé megkoptak.
A történet egy idős vámpírkutató professzorról, és annak fiatal segédjéről (akit maga Polanski alakít!) szól, kik Erdélybe mennek, hogy megtalálják és elpusztítsák a Gonoszt. Mondanom se kell, hogy rá fognak találni. Mindez egyébként a 19. század végére tehető.
A környezet, amiben a film játszódik, elképesztően hangulatos. Két nagy színhelyet különíthetünk el egymástól: a békés helyiek fogadóját és az ódon kastélyt. Előbbiben remekül visszahozzák a gótikus horrorokra jellemző falusiakat, akik tudják az igazságot a "balesetekről", de még egymásnak se mondják ki. Inkább kellemes hazugságokkal áltatják egymást. Erre a legjobb példa, amikor arról győzködik egymást, hogy a szerencsétlen fickónak a vérét farkasok szívták ki...
Mint azt már megírtuk a nyereményjátékunknál, hogy a forgalmazó volt oly kedves és a nyeremény jegyeken kívül szerkesztőség minden tagját is meghívta a premier előtti vetítésre. Mi pedig éltünk is a lehetőséggel. Két tagunk ugyan nem tudott eljönni, de időközben ők is pótolták a hiányosságot, hogy egy rendhagyó poszt keretén belül mindannyiunk véleménye helyt kapjon.
Hogy ne fulladjon a poszt unalomba, így meglehetősen tömör kritikákat kértem mindenkitől. A történet pedig annyi, hogy egy csapat katona bevesz egy üres tátongó erődöt, majd bekattannak és szép lassan kinyírják egymást.
Avagy egyszer pótlok egy régi hiányosságot és írok egy olyanról, amiről hetek óta rágjátok a fülemet:) Mert ugyan a trilógia másik két részéről már írtam a humoros zombis posztomban, de úgy érzem, hogy az első ebbe a körbe nem férne bele. Ki is fejtem, hogy miért.
Rendezte: Sam Raimi
Mindig nehéz dolgom van, amikor egy olyanról írok, ami a műfajon belül alapvetésnek számít. Ha nem tetszene, könnyű dolgom lenne, hiszen akkor legalább beállhatna a sorba Romero Holtak hajnala és Argento Sóhajok-ja mellé. Azonban ezt történetesen én is szeretem.
'81-ben még nem számított lerágott csontnak a "öt fiatal bulizni megy egy erdei házba, majd beszopják" kezdetű történet, már csak azért sem, mert a slasher hullám épp hogy elindult. Továbbá a jelen esetben megszállottságról és kvázi zombulásról beszélhetünk. Ezt a kettőt se nagyon kombinálták ezelőtt.
A film az első perctől kezdve sugároz egyfajta nyugtalanító légkört, elég, ha csak a ritmikusan mozgó, majd hirtelen megálló hintaágyra gondolunk. De maga a lerobbant, ódon házikó sem az az épület, amit a nyugalom szigetének lehetne nevezni. Aztán előkerül egy bizarr könyv és az a bizonyos magnófelvétel...
A humor itt még nem direkt jelenik meg. Még ha arra az ominózus jelenetre is gondolunk, melyben egy fa konkrétan megerőszakolja az egyik szereplőt. (Aminek a kivitelezése előtt le a kalappal.) Ma szemmel nézve persze vicces némelyik maszkmesteri megoldás. Illetve az olyan "bakik", hogy az ekkor még korántsem hősies Ash milyen rezignáltan veszi tudomásul a körülötte lévő eseményeket és jóformán nem csinál semmit. Külön forgatókönyvi mélypont, hogy az egyik démont konkrétan le se szarja, mintha nem jelenthetne rá veszélyt.
Friss kommentek