Múlt héten megismerhettük az új felállást és hogy a lehetőségekhez képest mennyire otthonosan belakták a börtönt. Csak azért, hogy a mostani epizód egy elegáns mészárlással kezdődjön.

A találgatásokkal vége, hogy voltaképpen mi is történt a zuhanyzóban: gyors lefolyású influenza. Kissé banálisan hangzik, de teljesen logikus. Sőt, most kezd csak feltűnni, hogy eddig egy egyszerűbb nátha miért nem okozott eddig gondot, hiszen gyógyszer híján bármilyen fertőző betegség komoly felfordulást okozhat. (Jó persze rendelkeznek minimálissal, de ugye a készletek végesek, nem lehet aszpirin fát ültetni.)

Azért  finoman szólva is meglepően sokan halnak meg egyetlen zombi ámokfutásától... Ne már. Legalább tíz fertőzött lett a végére. Nekem ez valahogy sántít. Mindenesetre újabb adag névtelen statisztát gyászolhatunk. Ha ilyen tempóban írják ki a szereplőket a készítők, az évad végére megint csak a törzsgárda marad. Vagy annyi se. Ennek az eseménynek az egyik nem túl érdekes mellékzöngéje két kislány, akik apjukat siratják. Én is majdnem megkönnyeztem ezt a "két percet szerepelhettem egy The Walking Dead epizódban" karaktert.

Amilyen – magához képest legalábbis – visszafogottan kezdődött az American Horror Story 3. évada, bizony a folytatás olyan király lett. Ha nézettségben nem is, remélem, tetszési indexben bőven felvesszük a versenyt a múlt héten kezdő Walking Deaddel. Örvendetes, hogy két ilyen remek sorozat küzd hétről hétre a kegyeinkért.

Valami nagyon bűzlik a boszorkányházban… Ja, nyugi, ez csak a frissen kiásott Madame LaLaurie. Az úriasszonyság kissé nehezen tér magához, de ezt tudjuk be a 180 évnyi pihenésnek. Nagyon csak mellékes és költői kérdés. Vajon ha 180 évig nem evett, akkor egyéb anyagcseréje is leállt és ezért nem fosta telibe a koporsóját?! Jó, elnézést, fontos kérdés volt!

Egyébként ez a rész a visszatérések része volt. Nem csak az előző epizódban beharangozott két zombijelölt támadt fel, hanem kiderült, hogy a madame-mal oly csúnyán elbánó néger rabszolga is egészen jól tartja magát még több száz évesen is. Lesz itt még némi konfrontáció kettejük között, pláne ha Marie beveti a minotaurusz férjét is a játékba.

Az ősz jelenlétét mi sem bizonyítja jobban, hogy a lehulló levelek mellett a zombik is szépen hullanak a képernyőn. Igen, az American Horror Story után a The Walking Dead legújabb, negyedik évada is elstartolt!

Először is kezdjük a szokásos ki-kicsoda karakterhatározóval:

• Marlboro Man = Rick
• Bear Grylls = Deryl
• Mini Cowboy = Carl
• Gyalogkakukk = Glenn
• Csillagszem = Maggie
• Keresztapa = Hershel
• Sinead O'Connor = Carol
• T-Bone 3.0 = Tyreese
• Afro-Ninja = Michonne
• Beth = Beth (Mivel szegényke még mindig rohadtul jelentéktelen karakter. Teljesítmény, hogy két éve nem tudom elnevezni...)

Akkor lássuk végre magát a részt! Természetesen szigorúan spoileresen!

„New Orleans became the new Salem!”  Végre visszatért otthonunkba a rettegés és a félelem. Sokat vártunk rá, de megérte. Újra itt van minden idők legjobb sorozata, az American Horror Story! Reszkess Louisiana, jönnek a boszik!

10 hónapnyi böjt és várakozás után ismét viszontláthattuk szeretett rémisztgetőinket. A kísértetházas és elmegyógyintézetes sztori után ezúttal egy New Orleans-i  boszorkányközösség mindennapjai lesz a fő témánk.

A salemi boszorkánypereknek már több száz éve, de boszorkányok még ma is léteznek. Az ő „gyűjtőjük” a Cordelia (Sarah Paulson) által vezetett ház, melynek még igen kevés lakója van. A négy diáklány mellett Cordelia anyucija, a mi szeretett Fionánk (Jessica Lange) is beköltözött a házba, hogy megvédje és életre tanítsa a boszorkánytanoncokat, akiknek képességei még kiforratlanok. A négy tanonc közül mi természetesen Zoe (Taissa Farmiga) mindennapjait fogjuk majd leginkább szem előtt tartani, aki egyelőre úgy tűnik, a szexszel öl. Nem hiszem, hogy van édesebb formája a halálnak! :)

Mint azt írtuk már korábban is, a Viasat 6-nak köszönhetően nem maradunk horror nélkül a tévében sem. Olyannyira belekezdtek a Masters of Horror leadásába, hogy szégyenszemre már le is előztek engem, ezért muszáj vagyok behozni kicsit magamat. Külön bónuszpont pedig a csatorna esetében, hogy képesek voltak leadni az első évad évadzáróját, ami azért erősen megosztotta a véleményeket.

Nem nagyon voltak kétségeim afelől, hogy egy igen jó és az eddigi átlagnál színvonalasabb epizód lesz a Sounds Like. A rendezői székben nem kisebb név, mint Brad Anderson foglal helyet, akinek - többek között - a nevéhez fűződik  A gépész, a Session 9 (amit purga kolléga nagyon igazságtalanul hordott le :P), de számos sorozatepizód rendezésében is szerepet vállalt. Főszereplőként pedig Chris Bauer (True Blood, Harmadik Műszak) játékát élvezhettük, aki speciel nekem az egyik személyes kedvencem. Ilyen ütőképes páros mellett nehéz is lett volna rossz MoH-részt produkálni.

Larry számára a legnagyobb érték a csend. Szuperérzékeny hallása néha áldás, néha átok. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon szeretnénk-e hallani minden beszélgetést, minden neszt körülöttünk. De főhősünknek nincs választása, az óra kattogásától kezdve a szív dobogásának ritmusán át a szemhéjmozgásig mindent meghall, amit lehet. Számomra ugyan nem derült ki egyértelműen, hogy mikor jön elő ez a speciális képessége, de valószínűleg a stressz és az idegesség váltja ki belőle ezt.

Vége hát... Nyolc évadnyi gyilkolásnak, nyolc évadnyi Dexternek. A sorozatzáró epizód sajnos pont olyan volt, mint az egész évad. Gyenge, fárasztó, mindössze néhány jobb pillanattal. Persze én nem vártam többet sajnos, így nem is csalódtam. Csak egyszerűen kár érte...

Nem is elsősorban a végkifejlettel és a lezárással volt gondom, hanem az odáig vezető úttal. Színültig voltunk bugyuta hibákkal és olyan dolgokkal, amik többet érdemeltek volna.

A teljesség igénye nélkül: szegény Saxon kimagaslott a teljes évadból, mégis olyan elfogást és halált szántak neki, amely ellen én legszívesebben táblákkal mennék tüntetni az írók háza elé. Miért akarja annyira nagyon megölni Debrát, hogy bemenjen a zsarukkal telepakolt kórházba? Miért vállon szúrja az őt megölni készülő és csak indokot kereső Dextert? Mégis hogy a viharba vágja le valakinek a nyelvét 3 méterre a kórháztól és a zsernyákoktól? Ez utóbbi volt talán a legfájdalmasabb... Spin-offot a feltámadó, zombiként visszatérő Darri Ingolfssonnak! Jó, nem... De legalábbis ő ennél sokkal többet érdemelt volna. Nyugodjék békében!

Nézzük tovább, jöjjön Debra. Az már biztos, hogy vele sem lesz spin-off. Pedig a vízihullákból sok mindent ki lehet ám hozni. A rész elején látott mentőkocsis agonizálás és önmarcangolás nekem borzasztóan mesterkélt és gyenge volt. Utána már egy kicsit jobb lett a szerepe, míg végül utolérte őt is a szomorú vég. Azért még Joey felé el kellett durrantson egy "ájlávjú"-t, mert anélkül nem is lett volna az igazi a halála. Hogy őszinte legyek, még így is elégedett voltam az ő sorsának alakulásával. Tetszett, hogy végül a bratyó segítette őt halálba. Úgyis igen aktuális téma mostanság az eutanázia hazánkban is.

Igazából eddig egyáltalán nem volt gyakori nálam a Dexter kapcsán, hogy néhány percenként frissítgetem a különböző fórumokat, hogy azonnal lecsaphassak az elkészülő feliratra. Valamiért az utolsó előtti rész előtt mégis így volt. Részben azért, mert ráértem, részben meg aggódással teli kíváncsisággal nézek a finálé elé. Rosszabb aligha lehet a maradék két epizód, mint a fostenger 8. évad előző részei…

Ahogy az előző résznél a kommentek között Ti is jeleztétek - és az imdb-s pontszámmal én is érzékeltettem -, a múlt heti rész összességében egy botrányosan gyenge kis 50 perc volt, amit mindössze az utolsó ötöde és Darri Ingolfsson mentettek meg a szánalmas jelzőtől. Na, itt pontosan a fordítottját láttam, legalábbis én.

Rohamléptekkel közeledünk immáron a sorozat végéhez, amit mi sem mutat jobban, mint aktuális részünk utolsó tíz perce. Megint nagyon szélsőséges epizódot láttunk, de minden jó, ha a vége jó!

Pedig bizony isten, én már elkezdtem magamban fogalmazni a rész közben, hogyan fogom lehordani ezt a részt is a sárga földig, ahogy tettem ezt eddig az évad többségében. De aztán jött az utolsó néhány perc, amitől kirázott a hideg, olyan szerethető és jó volt. Tényleg közel a vég, no!

Vogel nagy pálforduláson ment végig az előző epizód végéhez képest, emiatt végül nyakát is szegi. Nyugodjék békében, nem fog hiányozni!

A Debra-Quinn-Jamie-Masuka-"Masuka lánya, akit franc tudja, hogy hívnak, de jók a mellei" ötösről nem vagyok hajlandó írni, mert ezeknél a jeleneteknél lefoglalt a falkaparás. De most komolyan... Bevágnak egy fél perces jelenetet Masukáékról, amikor hazaküldi a lányát, mert az be van szívva?! És mindezt az utolsó részek egyikében? Köszönjük, ilyet nem kérünk. Szarunk Masukáékra :)

Ahogy már írtunk róla korábban is, végre úgy néz ki, hogy a hazai tévécsatornák tulajdonosainak is megjött az eszük és beruháztak néhány olyan sorozatra, amit érdemes mindenkinek néznie. Az Egyesült Államokban néhány napon belül véget ér az első évad, de hazánkban még csak most mutatták be az Under the Dome (A búra alatt) című sorozatot. Később jön majd egy kis évadértékelő, most azonban kedvcsinálónak kaptok egy kis írást a hazai premier epizódokról.

A jó bornak nem kell cégér! – tartja az ismert mondás, ami esetünkben is megállja a helyét. Stephen Kingnek nem kell reklám! – fogalmazhatnánk amúgy horror-mirrorosan. És bizony az Under the Dome-nak sikerült az, amibe jó pár műfajtársa csúnyán belebukott. Elég csupán a Revolution-re gondolni, amely hiába kecsegtetett érdekesnek mondható sztorival, nálam 20 percig élt a sorozat, utána töröltem a vinyóról, mert csak foglalta az értékes megabájtokat. De az UTD messze nem volt ilyen.

Ahogy írtam is a múlt héten, nagy elvárásokkal ültem le megnézni a kilencedik részt több indok miatt is. Nincs már nagyon lehetőségük húzni az időt a készítőknek, ráadásul a jövő heti szünet miatt kénytelenek voltak odavágni a kilencedik részben. Lássuk, sikerült-e!

„Make Your Own Kind Of Music” – hirdeti az epizód címe. Ez a zene - ahogy már említettem korábban is - végigkísérte az egész évadot. Mobilcsengőhangok formájában és egy kis „lostos” utalás alakjában is viszont hallhattuk az 1969-es klasszikust. Reméltem, hogy amilyen eredeti módon használták fel „Mama” Cass Elliot zenéjét, olyan kreatív és élvezetes rész lesz a mostani. Dehogy lett…

Ismét visszacsöppentünk az egész évadot végigkísérő posványba. No, ki az agysebész? Vogel eltitkolt, öcsigyilkos, saját halálát megrendező, elmegyógyintézetből szökött drága kisfia, aki nem mellesleg Cassie udvarlója volt. Ha ezek után kiderül, hogy Daniel másodállásban még Harrison osztálytársának nevelőapja, esetleg Quinn egyik régi barátnője kutyájának az orvosának a kertészének a mostohafivére, az se lepne meg.