Nem olyan rég sikeresen beégtem (ismét) azzal, hogy egy 2011-es filmet állítottam be újdonságnak. A trailer alapján nagyon fellelkesültem, de a kedves olvasók gyorsan lehűtöttek, hogy bármennyire is jól néz ki, ez egy szar. Emiatt el is ment tőle a kedvem, de most erőt vettem magamon és megnéztem. Elvégre én vagyok az örök árral szemben menő, nem? Most viszont sodródnom kell a tömeggel, ugyanis ez tényleg egy szar.
Cassadaga (2011)
Rendezte: Anthony DiBlasi
Pedig basszus, a kezdést két egymás után következő erős jelenettel oldották meg. Az egyikben egy lánynak öltözött, babázó kisfiút látunk, akit anyuka emiatt nagyon megszid. A fiú elkeseredésében lenyisszantja magának a fütyijét. Kemény. Ezt követi a süket festészetet tanító nő és kishúga kapcsolata. Ami rögtön úgy ér véget, hogy a kislányt halálra gázolják. Mondanom se kell, az alaphangulatot sikerült eltalálni.
Elsőre jó ötletnek tűnik az, hogy a főszereplő süket legyen. Másodjára azonban az alkotóknak szembesülniük kell olyan hátrányokkal, amiket nagyon ostobán elkendőznek. Rögtön megemlíteném a legordenárébbat. A gyászoló hölgy elmegy egy szeánszra, hogy beszélgethessen a húgi szellemével. Egy a bibi, hogy a hangja egy fonográfból jön, vagyis nem tud szájról olvasni! Ő MÉGIS HALLJA BAZZMEG, HALLJA A HANGJÁT!!! Úgy fél órával később a film kapcsol, hogy ez így gáz és kitalálják, hogy a csajszi a "fejében" hallotta a hangokat, de ez szintén baromság, meg ez már túl késői magyarázat. Ugyanis innentől kezdve lehetetlen komolyan venni a filmet. Ja és ez csak egy példa volt...
Ó, hogy mi is a történet? Az, hogy a kasztrált kisfiú időközben felnőtt és szép lányokból csinál marionett bábút. De úgy, hogy levágja a végtagjaikat és újrakapcsozza őket. Betegnek beteg, de ez csak egy ötlet. A brutalitás ki is merült ennyiben. Maradnak a béna ijesztgetések egy áldozat elkeseredett és agresszív kísértete által. Ezek viszont nem csak a kivitelezést tekintve bénák, hanem egyszerűen logikátlanok.
Carpenter ezúttal "csak" iró, producer és zeneszerző volt a filmben, noha utóbbival nem volt nehéz dolga, hiszen a dalok voltaképpen ugyanazok maradtak, csak egy picit variáltak rajtuk. Ez persze így van jól. Az viszont nem kis merészséget jelentett, hogy a rendezést egy olyan emberre bízta, aki nem sok mindent tudott e téren felmutatni (azóta meg lelkes sorozat-rendező lett belőle, na jó neki köszönhetjük az egész pofásra sikeredett Feltámadás záróepizódot is).
Jogos lehet a kérdés, hogy mégis mi a jó manófütyiért kell ezt a filmet folytatásnak tekinteni, miközben a szerkezeti felépítéstől eltekintve semmi köze nincs az első részhez?! A válasz egyszerű: mert manapság ritkán készülnek rape & revenge filmek. Vagy legalábbis nem olyan gyakorisággal, mint a '60-as, '70-es években. Akkoriban a nézőket nem érdekelte, hogy már a tizedik film szól ugyanarról, mert a tizedik is ugyanúgy ki tudta elégíteni azokat az ösztönszerű, aljas igényeket, amiért az egész exploitation műfaj életre kelt. Vagyis, ha ezt a filmet bármilyen más címmel próbálnák eladni, akkor jönne a -egyébként teljes jogos- reklamáció, hogy ez egy koppintás. A másik, és pénzzel foghatóbb ok, hogy ez már egy jól bejáratott név és Hollywood, akár még ilyen szinten is, de imádja a rókabőrt húzni. Hiszen ezt a célcsoport már ismeri és azért az elődnek megvolt a maga sikere. Pénz beszél, a filmes forgat.
A Grimm testvérek munkásságának horrorizálása nem új keletű, emlékezzünk csak a 
Már önmagában szívmelengető és kreatív ötlet horror forgatni arról, hogy egy titkos náci kísérlet keretén belül holtesteket élesztenek újjá úgy, hogy összevarrják mindenféle szerkezettel. Vagyis lesz olyan lény, amelynek fúró van az állán, vagy propeller a feje helyén, esetleg fűrészbe végződnek a karjai. Az kombinációk végtelenek, tisztára olyan, mint valami bizarr LEGO. Ezzel a lehetőséggel a készítők éltek is rendesen, noha némely teremtény annyira elborultra sikeredett, hogy az már sajnos átcsúszott röhejesbe.
Mindig nehéz dolgom van, amikor egy olyanról írok, ami a műfajon belül alapvetésnek számít. Ha nem tetszene, könnyű dolgom lenne, hiszen akkor legalább beállhatna a sorba Romero 
Már maga az ötlet, a cím sugallja, hogy ennek a filmnek egyszerűen nincs joga létezni. Az 
A folytatást hihetetlenül gyorsan leforgatták, ami okot adhat az aggodalomra, hogy valami elkapkodott szart kapunk, de szerencsére nem így lett. Köszönhető a párhuzamos forgatásoknak.
Friss kommentek