Mint azt a 2011-es évértékelő posztomban is írtam, hogy igyekeztem minél több filmet bepótolni, csak hogy hitelesnek mondható legyen a lista. Ez szerintem úgy-ahogy sikerült is. Íme néhány film, amik kimaradtak a felsorolásból. Némelyik akár a legjobb tízbe is bekerülhetett volna.  valami bizarr módon egyik sem "vegytiszta" alkotás. Lássuk.

1. A pokol kapuja - 11-11-11

Rendezte: Darren Lynn Bousman

A rendező nagy visszatérője a blognak: volt vendégkritika a Repo!-ról és összehasonlítottam a Mother's Day feldolgozását az eredetivel. Persze leghíresebb művei egyértelműen a Fűrész 2-3-4. Ezúttal próbált valami misztikus thrillert összehozni, aminek a központi témája egy dátumra esett (ez gondolom egyértelmű). Nem ártott volna, ha valaki szól neki, hogy ez már az Ómen 666 esetén se működött anno.

A film meglehetősen sablonos: egy világhírű író elveszíti a családját, amitől meghasad és megtagadja Isten létét. A gond csak az, hogy a fivére pap, akinek ráadásul saját közössége is van. Vele pedig mindenképpen találkoznia kell, mivel az apjuk haldoklik. A 11-11-11 pedig nem csak azért kapcsolódik a filmhez, mert ezen a napon történni fog valami, hanem mert a 11-11 eddig is a család életének a része volt. Konkrétan mindig meghalt valaki vagy abban az órában, vagy napon. Ahogy viszont közeledik a Nagy Nap, egyre több furcsaság történik főhősünkkel, mindenhol szellemeket, démonokat lát. Közben pedig vadul nyomoz, hogy mi is fog bekövetkezni.

A film voltaképpen roppant hatásvadász és mindent erre, illetve a "Nagy Csavarra" tesz fel, ami nekem teljesen egyértelművé vált már a játékidő felénél. Ez még nem is lenne akkora nagy baj, ha rendesen megmagyarázták volna, helyette inkább félinformációkat kapunk. Nincs rendesen kibontva a háttértörténet. A cselekményvezetés roppant lapos, az ijesztgetések pedig már az unalomig ismertek. Voltaképpen semmi egyedit nem képes felmutatni.

Egyszer nézhető, de teljesen érdektelen alkotás. A kivitelezéssel nincs gond, bár a lények néhol elég bénán néznek ki. A színészek felejthetőek. Mi több az ifjú papot alakító  Michael Landes (Végső állomás 2) abszolút hiteltelen volt számomra.

Az Asylum persze valami nagy kasszasikerre számított, amiből parazita módján maguk is csemegézhetnek. De melléfogtak, mert így a saját selejtjüket (a zseniális 11/11/11) se fogja senki se megnézni. Remélhetőleg.

Amerikai-spanyol koprodukció.

Következzen három film az idei évből, amelyek a found footage szellemében készültek. Ráadásul mindegyik rendelkezik spanyol részvétellel. Igaz, az utolsó enyhén szólva is kilóg a sorból. Egyébként úgy tűnik, hogy 2011 ennek a technikának az évében telt, elég, ha csak a korábban általam beszámolt Grave Encounters-re, vagy a norvég Trolljegeren-re gondolunk. És akkor még a Paranormal Activity 3-ról (Parajelenségek 3) még nem is beszéltünk...

Ezek közül kettőről még volt szó az év elején, és nagy várakozás övezte őket, legalábbis részemről biztos. Csalódtunk? Az mindjárt kiderül.

...már ami a horrort illeti. Hiszen jó néhány klasszikus (vagy legalábbis annak tartott) filmnek is erre az időre esett a bemutatója: Halloween, Holtak hajnala, Piranha és az Ómen II. Azonban én találtam még három egész jó filmet, amit ugyanebben az évben mutattak be. Ráadásul három különböző országból. Lássuk!

Ja és igen, úgy tűnik, hogy mégsem tudom megúszni a "tömbösítést". Ez van.

Továbbá lehet örülni, mindegyikben vannak csöcsikék!

1. The Toolbox Murders

Rendezte: Dennis Donnelly

Kezdjük egy hamisítatlan amcsi grindhouse filmmel, egy hagyományos slasher-rel. Itt máris álljunk meg egy pillanatra: ezt a filmet márciusban mutatták be, míg az "első slasher-nek" kikiáltott Halloween-t, csak októberben. Pedig, mint ahogy azt majd Ti is látni fogjátok, minden kötelező zsánerelemet felvonultat, ami ehhez az alműfajhoz tartozik. Érdekes...

A kezdés meglehetősen erős: kis kocsikázás, majd autóbaleset. Ezt követően egy gyanús alakot látunk kezében egy szerszámos ládával, amint éppen bekopog a már rá türelmetlenül váró hölgyhöz. Na, vajon csak szerelni fog? Nem, mert egy fúrógéppel meglékeli az említett nő koponyáját. A legtöbb filmben most az következne, hogy vágás és láthatjuk a helyszínelést, de itt nem. Ugyanis "hősünknek" van még ideje (mindeközben megcsodálhatjuk a csini símaszkját is) egy másik, örömünkre csöcsét mutogató lánykát is meglátogatni. Akin szintén egy agyvelő kifolyatós műtétet végez el, ezúttal kalapács használatával. Nyami. De még mindig nincs vége! Sorra kerül egy harmadik is, egy csavarhúzóval, így mondhatni rendesen kihasználja a láda tartalmát. Ez egyébként igaz lesz minden alaklomra, így változatos módszereknek leszünk tanúi. Aztán végre jöhetnek a tehetetlen rendőrök. Teszem hozzá, hogy ekkor még mindig csak negyed óra telt el a filmből!

A blogon már rengeteg filmről olvashattatok kritikákat, sajnos azonban a legtöbb műnek a folytatásairól mindig megfeledkezek. Most egy részét pótlom, szóval következzen három olyan horror, amiknek az első részéről már korábban beszámoltunk.

Figyelem! Aki lemaradt volna valamelyiknek az előzményéről, az csak óvatosan, mert a kritikák spoileres információkat fognak tartalmazni!

1. A barlang 2 - The Descent: Part 2 (2009)

Rendezte: Jon Harris

Első részről a kritika itt.

Kétségtelen tény, hogy a The Descent az utóbbi évek egyik legjobb horrorja, amit kivételesen a kritikusok és a nézők is egyaránt szerettek. Nem véletlen, hogy a rendező, Neil Marshall neve mellé a mai napig ezt a filmcímet biggyesztik, hogy az átlagember be tudja azonosítani. Egyedi darab, jól eltalált klausztrofóbikus helyszínnel, és azzal az újítással, hogy a szereplők mind nők voltak. A szörnyek megjelenítéséről meg már nem is beszélve.

Indokolt volt a folytatás? Abszolút nem, már csak azért sem, mert a befejezés olyan kellemesen lehangolóvá sikeredett. Az külön szomorú, hogy így a folytatás ezt a filmélményt is befolyásolja, hiszen tudjuk, hogy a főszereplő végül nem hal meg. Üzleti szempontból viszont érthető, az indokért meg elég az előző bekezdést visszaolvasni. Na de lássuk, megérte-e.

Most bevezetőként hivatkoznom kéne az eddigi francia filmekkel foglalkozó posztokra, de ehhez most nincs kedvem, ráadásul alul ott vannak a címkék, csak rájuk kell kattintani. Úgy, hogy inkább gyorsan vágjunk is bele, mivel ismét három mű lesz terítéken.

1. Saint Ange / House of Voices (2004)

Rendezte: Pascal Laugier

Kezdjük ezzel, tekintve, hogy itthon is kiadták DVD-n. Továbbá ugyanaz rendezte, aki a fenomenális Mártírokat is. Így mondhatni kötelező volt megtekintenem.

A történetről igazából nem lehet sokat írni: egy terhességét titkoló lány ápolónak jelentkezik egy majd hogy nem elhagyatott árvaházba. Igazából csak egy kissé kattant csajszira kell felügyelnie, segítségnek meg ott van a mindenes néne. No meg az igazgató asszony. Ki nem találjátok, de szellemjárta, és igen, árva gyerekek kísérteteit láthatjuk, hallhatjuk.

Bármennyire is izgalmasnak tűnik így hirtelen, le kell szögeznem, hogy roppant unalmas. Ami még hagyján, de egyszerűen NEM ÉRTEM A TÖRTÉNETET! Könyörgöm valaki magyarázza el nekem, hogy miről is szól, mert a vége az kész káosz. Túl elvont és túl sejtelmes. Akinek már a Mártírok vége sem tetszett, az meg ne nézze, mert agyvérzést kap!

Amúgy ezt leszámítva nagyon igényes munka: szép hideg színezés, kiváló operatőri munka, a zene meg az Óment juttatja az eszembe. A színészekkel sincs gond, bár tény, hogy a főszereplő karaktere ritka ellenszenves volt számomra, pedig a cél nyilván a sajnálat lett volna. A vége felé már olyan gonosz gondolataim voltak, hogy "megérdemelted te k*rva az erőszakolást". Szóval lényegében ez egy szépen kivitelezett szar, aminek nincs értelme, vagy legalábbis nem igazán érthető/értelmezhető.

A következő két film nagyon sokban hasonlít egymásra, azonban tényleges kapcsolatot a közöttük nem találtam. Mindenesetre mindkét történet a kínai Éhes Szellemek Hónapjában játszódik, és ki nem találjátok, de lényegében erről is szólnak. A főbb szerepekben ázsiai színészek találhatóak, a címet pedig kínai (most vagy kantoni, vagy mandarin) írásjellel tarkították. Ja és mindkettő bűnrossz.

A szellemek havában - They wait (2007)

Rendezte: Ernie Barbarash

A rendezőt ismerheti a magyar közönség, hiszen az első alkotása a Kocka 3 volt, ami szerintem nagyon jóra sikeredett. Most meg itt van ez a valami, ami előtt értetlenül állok.

Van egy család: kínai apuka, amerikai anyuka és a csak angolul beszélő kisfiúk. Ők hárman a férj nagybácsijának a temetésére utaznak Amerikába, ahol elkezdődnek a furcsaságok. Elég hamar kiderül, hogy a gyerek amolyan "látó", amit anyucitól örökölt. Konkrétan látják a szellemeket, démonokat, álruhába bújt ÁNTSZ-eseket. Na de ez még hagyján, de a kölykök hamar megszállja egy szellem, akiről kiderül, hogy csak üzenni akar a nőnek! Hiszen a kísértetünk nem tud békében nyugodni, és vagy megtalálja a gondok okozóját a nő, vagy a gyermeke meghal. Ugye milyen rendes ez egy szellemtől? Ez így nem más, mint színtiszta zsarolás. Ennek következtében a szellemlány (mi más is lenne) története már nem is olyan megrázó. Szóval drámát ne nagyon várjunk.

A következő sorokban ismételten összeeresztünk egy eredeti és egy remake-t, ezúttal azonban a két film között óriási különbség van, mondhatni két, teljesen más alkotásról lesz szó. Azt viszont előre elárulom, hogy szorosan egyik sem kapcsolódik az Ányák napjához.

Mother's Day (1980)

Rendezte: Charles Kaufman

Ez egy minimalista grindhouse film. Ami nem csoda, tekintve, hogy mindössze 150 ezer dollárra rúgott a büdzsé. Így  az sem meglepő, hogy túl sok helyszín nincs, a szöveggel rendelkező színészek száma pedig nem túl nagy. A technikai kivitelezés meg olyan, amilyen: túl élénk színek és kissé homályos kép. Azonban ez sokat dob a hangulaton, tekintve a legfőbb színtér egy vidéki, a külvilágtól eldugott kis erdei családi ház. A lakói pedig egy idős néni és a két, kissé degenerált fia (akik már elég idősek, szóval ne gyerekekre vagy tinikre tessék gondolni). Az életvitelükre mindjárt bővebben is kitérek, de előbb lássuk a többi főszereplőt.

Velük kontrasztként ott van három lány, akik a főiskola óta elválaszthatatlanok, pontosabban minden évben egyszer kiruccannak egy hétvégére. Ők hárman teljesen különböznek egymástól: a szőke egy gazdag picsa, a szemüvegest terrorban tartja a magatehetetlen anyja, a harmadikuk pedig egy léhűtőbe szerelmes. Szóval mindegyiküknek jól esik időnként elszakadni a gondjaiktól és együtt tartani a "Patkány Falkával", ez a kis bandájuk neve. Az ő, illetve a barátságuk bemutatása elég sok időt vesz el a történetből, de jogosan, mivel így lehetőségünk akad ténylegesen megismerni őket, amire ritkán van lehetőség egy (grindhouse) horrorban. Így amikor bajba kerülnek, mert nyilván fognak, aggódhatunk értük. Szerencsére ez a felvezetőt nem éreztem olyan unalmasnak.

Mielőtt nekikezdenénk, szögezzük le, hogy a kedvenceim mellett ezek sem a "legjobbak", hanem egyszerűen olyan meghatározó alkotások, amik hatással voltak a filmiparra, mondhatni a nagy zsánerek következnek.

Biztos lesznek olyan közismert nevek, amiket kihagyok, de próbáltam a 10 legfontosabbat összeszedni. Az igaz, hogy ez is részint szubjektív, szóval a listával vitatkozni szabad, mi több, kötelező:)

Elkerülve azt a hibát, hogy valamiféle rangsort vizionáljatok bele, ezért az egyszerűség kedvéért kronológiai sorrendet állítottam fel.

A sebhelyes Drakula - Scars of Dracula (1970)

Rendezte: Roy Ward Baker

Drakulát leginkább Lugosi Bélával azonosítjuk, mint emblametikus megtestesítőjét, aminek nyilván többek között magyar származása a legfőbb oka. Pedig ahogy régebben is írtam, életében csak egyszer bújt bele ebbe a szerepbe, noha neki ennyi elég is volt ahhoz, hogy örökre ezzel a karakterrel társítsuk. Pedig Christopher Lee büszkélkedhet azzal, hogy életében a legtöbbször játszhatta el ezt a szerepet. Bizonyításképpen íme a teljes sorozata:

• Drakula  - Dracula (1958)
• A sötétség hercege - Count Dracula (1966)
• Dracula has risen from the grave (1968)
• Nachts, wenn Dracula erwacht (1970)
• Drakula vérének íze - Taste the blood of Dracula (1970)
• A sebhelyes Drakula - Scars of Dracula (1970)
• Dracula A.D. 1972 (1972)
• Drakula sátáni ünnepe - The satanic rites of Dracula (1973)
• Dracula pére et fils / Prince of Darkness (1976)

Nem semmi, mi? 

Ugyan mára csak egy posztot terveztem, de nem mehetek el szó nélkül az alábbi hír mellett:

"Oscar-esélyeseket gyűrt le a Gagyi mami 3"

Index cikk itt.

Tessék, ez a magyar kultúra. Inkább a fingós-kövérnősbeöltözős-C kategóriás vígjáték, mint két, nézhető, profi, igényes film. Mielőtt bárki belekötne, hogy ezt most hogy egy horror-blogon, annak megemlíteném, hogy a Fekete hattyú egy nagyon szép pszichothriller. Ha van rá igény, beszámolok róla.

Mindazonáltal így már érthető, hogy miért nincs egyáltalán olyan, hogy magyar horror, csakis amatőr szinten. Mert egyszerűen nincs rá igény. Jó, értem én, hogy a két hónapos csúszásnak hála már jó minőségű DVDripek már körbejárták a hazai torrent oldalak nagy részét, innen is csókoltatom ismételten a hazai forgalmazókat, de ez számomra akkor sem magyarázat.

Mint az a cikkből is kiderül, eleve jóval kevesebb kópiával kerültek be a vetítőtermekbe, mint Martin Lawrence ámokfutása. Nevezhetjük ezt egy tudatos kultúrarombolásnak? Vagy ebben az országban tényleg erre van igény? Amerikában A félszemű már a 170 milliós bevételnél tart, ami persze érthető, hiszen ott tudnak a legjobban azonosulni a western műfajjal, de ne mondja már nekem senki, hogy akkor inkább már egy lerágott, kihányt, izzadságszagú bohózat... A reklám hiánya sem lehet mérvadó, mert a Cohen testvérek alkotásának a promóját rendszeresen lehet látni a Comedy Central-on.

Így aztán tényleg ne csodálkozzunk, hogy hazánkban a Való Világ és a Barátok Közt a legnépszerűbb műsorok.... Magyarország, én így szeretlek!

Ja és mielőtt elkezdődne a trollkodás, hogy "mé', a horror az aztán kultúra, mi?": sokkal inkább az. Elég csak néhány kiemelkedő és díjazott klasszikust említenem: a Kubrick féle Ragyogás, az Ördögűző vagy a svéd Engedj be!. Persze tudom, ez sarkítás, de ugye még mindig vannak olyan emberek (sajnos), akiknek a horror = beteg, lelkileg sérült emberek mozija. Elég csak megnézni nálam 1-2 hozzászólást. Aki profi, az sejtheti, hogy mely bejegyzéseknél kell ilyet keresni:)