Legutóbb a Megtestesülés technikai kivitelezését dicsértem, azonban a most következő kisfilm láttán majd hogy nem elállt a szavam! Nem csak a lehetőségekhez képest, de baromi jó a CGI (!), még ha néhol kissé kilóg a lóláb. A démon eszméletlen jól néz ki. Nagyon hangultos és látványos produkció. Egyedül a színészek hangjátéka, illetve a narráció az ami belerondít az összképbe. De minden elismerésem a készítőknek!
No, arra nem panaszkodhatunk, hogy idén nem kapunk elég horrort.
Sablonos történet egy álmos kisvárosról, ahol három éve történt egy végzetes baleset az éves "Hazatérés" (vagy hogy a francba kell ezt lefordítani?) táncmulatságon. Most pedig kísért a múlt, a tinédzserek meg meghalnak. Ha hinni lehet az előzetesnek, akkor ezúttal egy gyilkos tűzoltót kapunk, muhahaha.
A blog facebook oldalán hívta fel a figyelmemet egyik kedves olvasónk az alábbi nyalánkságra, a legutóbbi franciás poszt kapcsán. Íme.
Rendezte: Eric Valette
Carrére (Gérald Laroche - MR 73) sikkasztásért börtönbe került, egy cellába három teljesen különböző bűnöző mellé. Lássuk kik is ők: a kigyúrt, transzszexuális Marcus (Clovis Cornillac - Eden Log), a gyermekeként kezelt, tárgyakat evő, retardált Pâquerette (Dimitri Rataud - Mint egy angyal) és a hallgatag, tekintélyt parancsoló idős úr, Lassalle (Philippe Laudenbach - Arséne Lupin). Igen, elég vegyes a csapat, de egész jól megvannak. Derék pénzemberünk is hamar beilleszkedik, igaz abban a tudatban él, hogy neje hamarosan leteszi érte az óvadékot.
Egy szép napon azonban találnak a falba elrejtve egy 80 éves naplót, amit egy hírhedt okkultista vezetett. Ebben leírta azokat a varázslatokat, képeket, szimbólumokat, amelyeknek a segítségével próbált kiszabadulni cellájából. A jelek szerint sikerült is neki! Azonban a könyvről az is kiderül, hogy veszélyes és óvatosan kell bánni vele. Ha például megpróbálja az ember megsemmisíteni, akkor az illető el kezd lebegni, majd olyan szépen eltörnek maguktól a csontjai, hogy az már művészet. Ezt a jelenetet egyébként hihetetlenül hatásosan és profin kivitelezték.
Mint azt a 2011-es évértékelő posztomban is írtam, hogy igyekeztem minél több filmet bepótolni, csak hogy hitelesnek mondható legyen a lista. Ez szerintem úgy-ahogy sikerült is. Íme néhány film, amik kimaradtak a felsorolásból. Némelyik akár a legjobb tízbe is bekerülhetett volna. valami bizarr módon egyik sem "vegytiszta" alkotás. Lássuk.
Rendezte: Darren Lynn Bousman
A rendező nagy visszatérője a blognak: volt vendégkritika a Repo!-ról és összehasonlítottam a Mother's Day feldolgozását az eredetivel. Persze leghíresebb művei egyértelműen a Fűrész 2-3-4. Ezúttal próbált valami misztikus thrillert összehozni, aminek a központi témája egy dátumra esett (ez gondolom egyértelmű). Nem ártott volna, ha valaki szól neki, hogy ez már az Ómen 666 esetén se működött anno.
A film meglehetősen sablonos: egy világhírű író elveszíti a családját, amitől meghasad és megtagadja Isten létét. A gond csak az, hogy a fivére pap, akinek ráadásul saját közössége is van. Vele pedig mindenképpen találkoznia kell, mivel az apjuk haldoklik. A 11-11-11 pedig nem csak azért kapcsolódik a filmhez, mert ezen a napon történni fog valami, hanem mert a 11-11 eddig is a család életének a része volt. Konkrétan mindig meghalt valaki vagy abban az órában, vagy napon. Ahogy viszont közeledik a Nagy Nap, egyre több furcsaság történik főhősünkkel, mindenhol szellemeket, démonokat lát. Közben pedig vadul nyomoz, hogy mi is fog bekövetkezni.
A film voltaképpen roppant hatásvadász és mindent erre, illetve a "Nagy Csavarra" tesz fel, ami nekem teljesen egyértelművé vált már a játékidő felénél. Ez még nem is lenne akkora nagy baj, ha rendesen megmagyarázták volna, helyette inkább félinformációkat kapunk. Nincs rendesen kibontva a háttértörténet. A cselekményvezetés roppant lapos, az ijesztgetések pedig már az unalomig ismertek. Voltaképpen semmi egyedit nem képes felmutatni.
Egyszer nézhető, de teljesen érdektelen alkotás. A kivitelezéssel nincs gond, bár a lények néhol elég bénán néznek ki. A színészek felejthetőek. Mi több az ifjú papot alakító Michael Landes (Végső állomás 2) abszolút hiteltelen volt számomra.
Az Asylum persze valami nagy kasszasikerre számított, amiből parazita módján maguk is csemegézhetnek. De melléfogtak, mert így a saját selejtjüket (a zseniális 11/11/11) se fogja senki se megnézni. Remélhetőleg.
Amerikai-spanyol koprodukció.
Eljött az ideje a tavalyi év értékelésének. Ezúttal egész sok művet sikerült rohamtempóban letudnom, így most egy sokkal korrektebb listát állítottam össze. Ezzel feledtetve a tavalyi malőrt.
Miről is szólt 2011? Feldolgozások, folytatások és ál-doku. Nagyjából e három tényező köré lehetne sorolni a filmek többségét, szerencsére azért akadtak üdítő kivételek is. Azonban szomorú tény, hogy a legjobbakat nálunk még semmilyen formában sem mutatták be.
Még valami: a listába csak azok kerültek be, amiknek a nemzetközi premiere 2011-ben történt. Így nem került bele a hazai késlekedések, mint pl. a Piranha 3D és a Fekete Hattyú.
Akkor következzenek a legjobbak, természetesen hátulról:
Kikerült a netre egy kép a Devil Inside ördögűzős horrorból. Nézd csak meg közelebbről.
Nagyon rég volt már DVD ajánlás, ennek több oka is van:
1. Nincs della
2. Ha van, akkor az általában hiánypótlás olyanról, amit mindenki ismer
3. Már írtam róla
De most megtört a jég, lássuk!
Rendezte: Paul Wendkos
A cím bravúros, hiszen kétértelmű: egyrészt utal Liszt Ferenc művére, kinek technikailag még tart az emlékéve, ezért is jó, hogy erről a filmről írok. Másrészt pedig azt sugallja, hogy itt valami sátánista szektás dolog van, igaz, a borítón látható pentagramma is több, mint gyanús. Mi a kettő között az összefüggés? Egy világhírű és módfelett gazdag zongoraművész, Duncan, aki éppenséggel a halálán van. Mielőtt beadná a kulcsot, megismer egy riportert -Mylest- akinek szerencséjére (vagy pechére) zongoraujjai vannak. Nagy tehetséget lát az ifjúban, ezért a szárnyai alá veszi. Aztán halála előtt egy sátánista szertartás keretében testet cserél vele. Az asszony persze el kezd gyanakodni és nyomozásba kezd.
Nagyjából ennyi a sztori, de ez elolvasható a szinopszisban is, sőt, ott még több is van a kelleténél. Mert a fenn említetteknél többet nem érdemes elárulni, tekintve, hogy a cselekményvezetés nagyon lassú. Igaz, így annál nagyobbat üt, amikor elkezdenek pentagrammát rajzolni a padlóra, vagy pöttyöket rakosgatni egymás homlokára. Feszültség sajnos nincs túl sok, így a végeredmény egy nem igazán tolakodó film. Bosszantani egyedül csak a feleség karaktere tud, mert finoman szólva egy hülye picsát formál meg. Hogy röviden összefoglaljam a bajomat vele, íme egy idézet a filmből:
- Nem akarom, hogy még egyszer Duncenékkel találkozz!
- Miért nem?
- Mert túl kedvesek!
Igaz történet alapján, ami inkább azt jelenti, hogy volt valami érdekes esemény, amit az alkotók fel tudtak turbózni rémisztő, izgalmas jelenetekkel. A történet középpontjában az ördögűzés áll, főszereplőnek pedig egy nőt tettek, akinek tudomására jut, hogy évekkel ezelőtt édesanyja részt vett egy ördögűzésen, de rosszul végződött. A szertartást végző 3 férfi elhunyt, anyja pedig elmegyógyintézetbe került. A nő szeretné megmenteni megszállt anyját, hamarosan a nem engedélyezett ördögűzések világában találja magát.
Az ördögűző (The Exorcist) 1973-ban hatalmas sikert aratott, még két Oscar-díjat is bezsebelt. Azóta megélt több folytatást, sőt egy rendezői változatot is. A történetet majmoló rengeteg rip-off-ról meg már ne is beszéljünk. Így aki manapság ilyen típusú filmet akar forgatni, annak valami újjal kell előrukkolnia. Szerencsére erre több példa is van, lássunk ezek közül hármat.
Rendezte: Scott Derrickson
Kezdjük a legismertebbel. Ez a film azért különleges, mivel nem akarja az ember szájába rágni, hogy igenis van Isten, Sátán meg ilyesmik. Egy kettős képet kapunk, ami kielégítheti a szkeptikusok igényeit is. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy igaz történet alapján készült, hogy mennyire az, nem néztem utána.
A sztori voltaképpen egy visszaemlékezéssel egybekötött bírósági tárgyalás. A vádlott egy pap, aki ördögűzést hajtott végre -ki nem találjátok- a 19 éves Emily Rose-on. Sajnos ő maga nem élte túl a megpróbáltatásokat, így a tárgyalás tétje komoly. Az ügyészség pedig minden erejével azon van, hogy bebizonyítsa az esküdteknek azt, hogy az egész szertartásosdi egy nagy humbug. A lánynak pedig voltaképpen epilepsziás rohamai voltak.
A kettősség, amiről beszéltem, rögtön érzékelhető. Ugyanis minden egyes kulcsfontosságú jelenetet kétféleképpen láthatunk: egy természetfelettit és egy racionálisat. Nekem ez nagyon tetszett, valóban egyedi és egyben zseniális húzás volt az alkotóktól. Azonban a feszültség érthető módon vajmi kevés. Egyrészt nekem alapból visszás az, ha rögtön az elején megtudom, hogy mi lett a főszereplővel, onnantól kezdve már nem köt le. Másodszor pedig a film horror jellege sokszor csak hatásvadász ijesztgetésekben mutatkozik meg. Konkrétan amikor a címszereplő démonokat hallucinál (?).
Új-Zéland felől érkezik a The Devil's Rock horrorfilm, az Entertainment One szerezte be az amerikai és kanadai forgalmazási jogokat és ha már így alakult gyorsan össze is dobtak egy posztert, ami alant látható. Pofás?
A film Paul Campion első egészestés alkotása, eddig effekten dolgozott olyan műveken, mint a Constantine - A démonvadász vagy a Gyűrűk ura. A történet a D-Day előestéjén veszi kezdetét, két új-zélandi kommandóst azzal a megbízatással küldenek előre, hogy néhány géppuskafészket beazonosítsanak és megsemmisítsenek. Kiderül, hogy a németek abban mesterkednek, hogy démoni erőket idézzenek meg, aminek a segítségével megnyernék a háborút.
Friss kommentek