...már ami a horrort illeti. Hiszen jó néhány klasszikus (vagy legalábbis annak tartott) filmnek is erre az időre esett a bemutatója: Halloween, Holtak hajnala, Piranha és az Ómen II. Azonban én találtam még három egész jó filmet, amit ugyanebben az évben mutattak be. Ráadásul három különböző országból. Lássuk!

Ja és igen, úgy tűnik, hogy mégsem tudom megúszni a "tömbösítést". Ez van.

Továbbá lehet örülni, mindegyikben vannak csöcsikék!

1. The Toolbox Murders

Rendezte: Dennis Donnelly

Kezdjük egy hamisítatlan amcsi grindhouse filmmel, egy hagyományos slasher-rel. Itt máris álljunk meg egy pillanatra: ezt a filmet márciusban mutatták be, míg az "első slasher-nek" kikiáltott Halloween-t, csak októberben. Pedig, mint ahogy azt majd Ti is látni fogjátok, minden kötelező zsánerelemet felvonultat, ami ehhez az alműfajhoz tartozik. Érdekes...

A kezdés meglehetősen erős: kis kocsikázás, majd autóbaleset. Ezt követően egy gyanús alakot látunk kezében egy szerszámos ládával, amint éppen bekopog a már rá türelmetlenül váró hölgyhöz. Na, vajon csak szerelni fog? Nem, mert egy fúrógéppel meglékeli az említett nő koponyáját. A legtöbb filmben most az következne, hogy vágás és láthatjuk a helyszínelést, de itt nem. Ugyanis "hősünknek" van még ideje (mindeközben megcsodálhatjuk a csini símaszkját is) egy másik, örömünkre csöcsét mutogató lánykát is meglátogatni. Akin szintén egy agyvelő kifolyatós műtétet végez el, ezúttal kalapács használatával. Nyami. De még mindig nincs vége! Sorra kerül egy harmadik is, egy csavarhúzóval, így mondhatni rendesen kihasználja a láda tartalmát. Ez egyébként igaz lesz minden alaklomra, így változatos módszereknek leszünk tanúi. Aztán végre jöhetnek a tehetetlen rendőrök. Teszem hozzá, hogy ekkor még mindig csak negyed óra telt el a filmből!

Végre! Egy emberként lélegzenek fel azok, akik már a listát várják lassan egy éve. No igen, jó munkához idő kell. Azonban végig nézve a címeket, sajnos meg kell állapítanom, hogy teljesen felesleges volt ennyit várnom, kutakodnom és megnéznem mindenféle jött-ment hulladékot. Ugyanis már tavaly is ezeket választottam volna, ha akkor megírom. Így jártam. Nosza.

Mielőtt bárki belekezdene a felsoroltak mustrálásába, kérem, előbb olvassa el a kvázi "használati utasítást":

1. Ez egy szubjektív lista, jobb ha ezt rögtön tisztázzuk. Nekem ezek voltak a legmeghatározóbb filmélménjeim, már ami a félelemkeltést illeti. Másképpen nem is lehetne megírni, tekintve, hogy nem lehet semmiféle faktort felállítani, mint pl. a tudjuk melyik listám kapcsán a "brutalitásmérőt".

2. Törekedtem arra, hogy ne a saját félelmeim miatt legyenek egyes művek a listán, illetve általánosságban ne a fóbiák kihasználása kerüljön előtérbe. Ezért olyanokat ne is várjatok, mint pl. az 1990-es Arachnafóbia - Pókiszony c. klasszikust (mondjuk ennek eleve van egy komikus beütése).

3. A lista még így sem tökéletes, vagy végleges. Ugyanis be kellett látnom, hogy rengeteg filmet kell megnézni az ilyesmihez, én meg egyszerűen feladtam. Ha egy év alatt nem találtam semmi újat, akkor most mire várok? Kérdeztem magamtól, és hát tessék...

4. Az 1-es ponthoz kapcsolódóan: nagyon sok klasszikus (amikre lentebb kitérek) azért nem lesz rajta, mert egyszerűen eljárt felettük az idő. Mert elhiszem a kedves 30-as, 40-es kommentelőknek, hogy ők anno, hogy megijedtek a moziban, ami valószínűleg nyomot is hagyott bennük. De mai szemmel nézve bizony sok remekmű egyszerűen nem képes megborzongatni, csak kellemes filmélményt nyújtani.

5. Próbáltam változatosra készíteni, így nem feltétlen a legfélelmetesebbeket láthatjátok majd, hanem esetleg az alműfajon belül a legmeghatározóbbat. Már amelyik kategória képes erre, pl. meggyőződésem, hogy a farkasemberes alkotásokon egyáltalán nem lehet parázni.

6. A félreértések megelőzése végett: nem ezek a legjobb horrorok, sőt. Csak a SZERINTEM leg-félelemkeltőbbek. Így a sorrendet is csak a paráztatási szint szerint kell értelmezni.

Egyébként nyugodtan írjátok le Ti is a saját listátokat, érdekel:)

Továbbá nem elfelejteni, hogy még ma éjfélig lehet ránk voksolni a Kult-Szórakozás kategóriában!

Jó mulatást! Aztán ne nekem panaszkodjatok, ha majd nem tudtok aludni:)

A Paramount úgy döntött, hogy létrehozza a mikroköltségvetésű horror részleget, amelynek az Insurage nevet adta. Egyik termékük a The Devil Inside lesz, amelyet sajnos csak 2012 februárjában tekinthetünk meg. A rendezést William Brent Bell látja el, tőle talán az Stay Alive - Ezt éld túl! produktum lehet ismerős. Az egyik főszereplő Bonnie Morgan lesz, őt láthattuk a Piranha 3D-ben és a Transylmania horror-vígjátékban, de még a Burrowers western-horrorban is. Jelen lesz még Simon Quarterman is, aki a B kategóriás Skorpiókirály 2-ben tűnt fel, további szerepekben Bonnie Morgan, Fernanda Andrade,  Preston James Hillier, Evan Helmuth, Suzan Crowley, D.T. Carney és  Ionut Grama brillírozhatnak.

A középpontban egy nő áll, aki egész életében azt hitte, hogy anyjával három ember végzett, ám végül megismeri az igazságot is. E szerint a gyilkosok ördögűzők voltak és segíteni akartak anyján. A nő ezt követően úgy dönt, hogy látni akarja, hogyan is zajlanak ezek a rituálék és egy forgatócsoporttal dokumentálja az egyes eseteket Olaszországban, ahol aztán részese lesz egy rakat engedélyezetlen ördögűzésnek.

Sheitan (2006)

Rendezte: Kim Chaprion

Remélem senkinek sem kell bemutatnom Vincent Cassel-t. Ő egy roppant tehetséges és, - ahogy ezzel az alkotással is bizonyítja - sokoldalú színész. Horror filmek terén sem ismeretlen a neve, hiszen láthattuk már őt a Farkasok szövetségében és a Bíbor folyókban is, bár tudom ez utóbbi inkább thriller. Szintén emlékezetes volt a sokak szerint nagyon kemény Visszafordíthatatlanban is. A másik húzónév az egyik női főszereplőé, bizonyos Roxane Mesquida, akit csak azért említek meg, mert a mozikban most futó Rubber nevű abszurd-horrorban is szerepel. Nem utolsó sorban pedig maga Monica Belucci is feltűnik a színen, akit meg már tényleg mindenki ismer.

A sok név után térjünk rögtön a lényegre: ez a film unalmas. Ha A dzsungel árnyékában c. ratyiság láttán arra panaszkodtam, hogy az első 50 percig nem történik semmi, akkor a Sheitan még rá tesz 10 perccel. Hozzátenném, hogy ez is egy éppen hogy másfél órás produkció.

Itt egy újabb adag bizonyíték, hogy én igenis "dolgozom" azon, hogy minél tökéletesebb listát állítsak össze, hiszen mégiscsak a 10 legparáztatósabbat keressük. Korábban már beszámoltam egy fél tucat műről, amiben rémisztgetést ígértek, helyettük viszont jóformán kínszenvedést kaptam. A most következőek már egy fokkal jobbak, de még így is elég gyengusok az elvárásaimhoz képest.

1. The Echo (2008)

Rendezte: Yam Larans

Na ez egy érdekes film, ugyanis a rendezője, a saját, 4 évvel korábbi filmjét remake-elte, hogy Amerika-kompatibilis legyen, az amúgy a Fülöp-szigetekről származó alkotás. Ennek fényében az eredeti sem lehet annyira jó, hiszen anno a Körnél is ugyanaz a rendező dolgozott a japán verzión, mint a feldolgozásánál is.

A lényeg: frissen szabadult csóka az elhunyt anyuka, régi, lerobbant bérházába költözik, ahol fura hangokra lesz figyelmes. Leginkább a szomszédok veszekedésére, de történnek más furcsaságok is. Voltaképpen itt sincs semmi más, "gyszerűen" szellemek garázdálkodnak, minket pedig megpróbálnak megijeszteni. Ez a része egyszer-kétszer sikerül is, hiszen már maga a kezdés is eléggé hátborzongató. De ezt, és még egy jelenetet leszámítva, kissé unalmas és kiszámítható az egész.

Technikailag nincsen vele semmi gond, szépek a színek, van a filmben bőven munka, csak épp maga a forgatókönyv nevetséges. Egyszerűen nem tud meglepni. Pedig ez elvárás lenne, ha már "rejtélyeket" akar felgöngyölíteni a főszereplőnk. Egyébként meg buta is a film. Ahogy a karakterek többsége is az. Ráadásul mindenféle eredetiséget nélkülöz. Kár érte, pedig ígéretesnek indult.

Sokan elfelejtik, vagy csak el akarják felejteni Romero Holtak naplóját, pedig (tudtommal) ez volt az első élőhalottakat felvonultató alkotás, ami ál-dokumentarista módon lett filmezve, vagyis az operatőr maga is színész és aktív részese az eseményeknek. Ennek következtében nincsenek külső felvételek, nagy horderejű vágások. Az egész azt az illúziót kelti, mintha ez tényleg megtörténhetett volna, persze azt senki egy percig nem hiszi el, hogy ez maga a valóság. Igen, tudom, hogy a nem sokára következő [REC] hamarabb készült el, de Romero már sokkal előbb nekikezdett a munkálatoknak.

Mivel a Holtak Naplójáról már írtam, sőt még a papírtokos változatát is bemutattam, így következzék a...

31%-al győzött a kísértetes / okkult téma. Köszönöm mindenkinek, aki szavazott!

Volt egy olyan megérzésem, hogy ez fog nyerni, de aki a Paranormal Activity-re lenne kíváncsi, azt ki kell ábrándítanom, nem arról fogok írni. Sőt, még csak nem is lesz benne szellem. Tudom, ez most csalás és félrevezetés, de nem hiába volt a "/" jel:) Akkor kezdjük is:

The House of the Devil (2009)

Rendezte: Ti West

Bevallom őszintén, én ezt a filmet úgy néztem meg, hogy semmit sem tudtam róla, pusztán a neve miatt esett rá a választás. Talán jobb is így, legalább nem befolyásolt semmi sem. Éppen ezért megdöbbentem, amikor megtudtam, hogy ez bizony egy tavalyi alkotás, mivel a képi világa, a kivitelezése, abszolút a korai '80-as évekre hajaz. Tökéletesen be tudja etetni az egyszeri nézőt, hogy ez egy jó öreg klasszikus, amiről biztos azért nem hallott eddig, mert hogy annyira kult. Ez egy jó pont. Kár, hogy maga a végeredmény pocsék.

A történet egyszerű, bár próbálja magát bonyolítani, kevés sikerrel. Szóval van egy egyetemista lány, aki albérletbe akar költözni, mert a kollégiumi szobája a lakótársa miatt kibírhatatlan. Eleve azzal nyit, hogy íme, egy szép ház, meglepően olcsón, ilyenkor persze az a reakció, hogy "na, ez az ördög háza", pedig nem. Ez a fajta beetetés / becsapás is remek ötlet volt így utólag belegondolva. Kisvártva talál egy jól fizető babysitter munkát, amivel csak az a baj, hogy nem gyerekre, hanem egy idős nőre kell vigyázni, amit ha elsőre nem is, de alkudozással elvállal.

Ezzel a bejegyzéssel már vagy kb. másfél éve tartozok. Restellem, de nem is nagyon hiányolta a nagy közönség:) Az első rész itt. Mivel ezek klasszikusok, és a többség úgyis látta és/vagy olvasta őket, ezért nyugodt szívvel fogok spoilerezni, előre is bocsánat.

Cujo (1983)

Rendezte: Lewis Teague

Egész hű a könyvhöz, igaz, nincs annyira túldramatizálva és a mellékszereplők problémái sincsenek annyira előtérbe helyezve. A történet igen egyszerű: egy bernáthegyit, Cujot, megharapja egy denevér, majd veszett lesz és mindenkire rátámad a lakóhelyének a környékén. Igazából ez így önmagában kevés lenne. A lényeg leginkább azon van, hogy egy anyuka, meg a kisfia milyen megpróbáltatásokon megy át. Tekintve, hogy egy autóban rekedve várják a segítséget, a tűző napon.

A könyvben izgalmasabb az egész történet, vászonra vetítve azonban nem lehetett sok mindent kihozni belőle. Már csak azért sem, mert az idő múlása papíron sokkal feszültséggel telibb, addig képkockákon ez baromi unalmas lehet. Jó, itt egész jól bántak az arányokkal, de ettől még nem egy sokszor nézős darab. Igazából szerintem nem is kellett volna erőltetni. Lényegi különbség, hogy a filmesek nem merték megölni a végén kissrácot, had legyen happy end...

Értékelés: 6/10

Manapság egyre divatosabb egy-egy régi, nagy sikerű filmnek az újragondolása, ami persze sokkal fogyaszthatóbbá teszi ezeket a filmeket, hiszen a technikai fejlődések nagyon gyorsan mennek végbe. Sajnos a legtöbb esetben nem tudják visszaadni az eredeti hangulatot (sem), de vannak ügyes próbálkozások is. Vegyük számba, hogy eddig miket dolgoztak fel, és hogy még mik jönnek, jöhetnek.

Amik már áldozatul estek:

1. Ómen (1976) Rendezte: Richard Donner --> Ómen (2006) Rendezte: Joel moore

Szerintem erőltetett ötlet, hogy csak azért gondoljanak újra, egy igazi klasszikust, mert hogy akkor kijöhet a 06.06.06 dátum, és hogy az mennyire izgi. Na jó, tény hogy a kerek 30 év is csábító. Az IMDb-n 5.4-en áll, ergo nem olyan rossz próbálkozás volt, igaz, én (még) nem láttam, így nem tudok sokat nyilatkozni róla.

Tudom, tudom, ritkán posztolok. Ezért kárpótlásul ismét egyszerre több filmről fogok írni. Igaz, most kicsit rendhagyóként, mert ezúttal a humoros horrorfilmekről lesz szó, azon belül is azokról, amelyekben az élőhalottak a "főszereplők". Sokak szerint, már maguk a zombik is nevetségesek, de mi van akkor, ha erre a filmkészítők rátesznek még egy lapáttal? Akkor ezek a műalkotások születnek:

Menjünk időrendben:

Gonosz halott 2 - Evil Dead 2 (1987) és a Sötétség serege - Army of Darkness (1993)

Rendezte: Sam Raimi

Mivel a két történet szorosan összefügg, ezért veszem őket egy kalap alá. Továbbá a rendező és a főszereplő (Bruce Campbell) is ugyanaz.

Az első részt szándékosan hagytam ki, hiszen abban ugyan vannak megmosolyogtató részek, mindazonáltal jóval komolyabbra sikeredett. Mondhatni, ott a humor forrása nem érződik direktnek. Egyébként a második epizódot nyugodtan értelmezhetjük egyfajta önremake-nek is, hiszen a történet nagyon hasonló, mi több, ugyanazok az elemek tűnnek fel bennük.

A sztori nagyjából annyi, hogy egy párocska elmegy egy erdei faházikóba, majd a benn található magnószalag lejátszásával megidéznek véletlenül valami ősi, gonosz erőt.  Ez a "Gonosz" előbb az asszonykát, majd magát Asht is megszállja, ezért kénytelen levágni a saját kezét. Ami persze önálló életre kell, és sok bosszúságot okoz. Ahogy az élőhalottá vált barátnő is. Meg voltaképpen minden, élő és élettelen dolog. Szóval akad izgalom bőven.