A legtöbb rendező rendelkezik egy olyan filmmel, ami alapján az emberek rögtön be tudják azonosítani, hogy "igen, ő az". A szerencsésebbek, tehetségesebbek többel is. Vannak akiknek még akkor se tudnám a nevét hova tenni, ha már több munkáját is volt szerencsém látni. Mary Harron az a személy, aki eddig jóformán csak ezt tudja felmutatni. Vagy legalábbis jobb, ha nem kérkedik a legutóbbi borzalmával, a The Moth Diaires-el.
Amerikai pszichó - American Psycho (2000)
Rendezte: Mary Harron
A film az azonos című nagy sikerű könyvnek az adaptációja. Hogy mennyire hitelesen adja vissza annak hangulatát, azt sajnos az olvasásának a hiányában nem tudom megmondani.
Patrick Bateman egy igazi wall street-i nagymenő. Fiatal, gazdag, stílusos, jóképű és kigyúrt. Minden nő álma. Nagy kár, hogy szeret embereket válogatás nélkül ölni. (Az az érzésem, hogy manapság sok nőnek ez se lenne gond...). Továbbá roppant mód beképzelt, hiú, arrogáns, sznob és anyagias. Saját bevallása szerint nincsenek érzései az undoron és a megvetésen kívül. Már nem is olyan jó parti, mi?
Szépen elvan a maga kis steril, fehérre meszelt világában. Bemutatkozásában mindent megtudunk róla, pedig csak elmeséli a reggeli menetrendjét. Szépen felsorolja a kencéket, amiket használ, láthatjuk edzés közben és ahogy egy jeges tasakot tesz az arcára a puffadás ellen. Mondhatni a metro-szexuálisok zászlóhordója.
Azonban vérszomja és szexuális éhisége egyre csak nő. Már nem csak a lakására felcsalt nőket darabolja fel, hanem képes egy mezei hajléktalant is elintézni. Meg a kutyusát is, ami mindig fájóbb pont, valljuk be. Ezt a kényszerességet csak még jobban növeli, ha valaki belegázol az egójába. Ehhez elég annyi is, hogy az illető jobb minőségű névjegykártyával rendelkezik. Az a bájos, hogy a különbségek a laikusoknak nem tűnnének fel.
Általa nem csak őt, hanem ezt az egész, "modern felső tízezernek" a világát is megismerhetjük. Egyszerre taszító, ugyanakkor mégis csábító. Hiszen ki nem ábrándozott már el azon, hogy az legyen a legnagyobb problémánk, hogy nem tudtunk helyet foglalni a környék legpuccosabb éttermébe... Viszont az itt bemutatott emberi kapcsolatok kifejezetten rémisztőek. Egymást kibeszélik a másik háta mögött, sőt, egymás nőjét is "felpróbálják". A legnyugtalanítóbb az a főszereplőnk kapcsolata a menyasszonyával. Van benne valami kényszeresség, valami olyan ridegség, amit csak 20-30 éves házasságok alatt lehet látni. Egészen elképesztő, ahogy a nő beszél a férfihoz, az meg inkább látványosan zenét hallgat, és még ő bosszankodik, hogy nem hagyják nyugton!
Hölgyolvasóinknak, ne csak mindig a csöcs meg a pina legyen.
További jó példa az a társadalomkritikai húzás, hogy nem figyelnek a mondandójára. Bár ezt a poént, hogy "bevallom, hogy ölök, mégse figyel senki se", mintha túl sokszor lőnék el. Mondjuk sokadjára is vicces a maga módján.
Az említett sterilitás visszaköszön Bateman minimalista stílusú lakásában is. Ezt a patika tisztaságot szennyezi be az ártatlanok vére. Nem egy kifejezetten véres darab, de azért nem panaszkodhatunk. Akkor mégis mire?
Először is nem tetszett a zene. Oké, 1987-et írtunk, egy 27-es pénzes, férfinak akkoriban talán az akkori popzene lehetett a kedvence, de valahogy mégsem passzol a film hangulatához. A betanult rizsázásai egy-egy albumról meg kifejezetten fárasztóak, noha tény, hogy remek disszonanciát mutatnak a cselekményekkel.
Sokkal nagyobb baj azonban a kispolgári attitűd, ami áramlik a néző felé. Vagyis gyilkosunk szereti a horrort (plusz pont a Texasi láncfűrészes mészárlás bevágásért) és a pornót. Utóbbit még szégyelli is a rendőr előtt, mintha az valami bűn volna. A következtetés az átlag embernek meg vélhetően az, hogy "ezeket csak a beteg emberek szeretik". Üzeni ezt egy thriller! Sajnos ez a kép még a mai napig sokak fejében él...
Nagyjából ennyibe tudnék belekötni. Na jó, kissé lassú a cselekményvezetése, de még pont nem válik unalmassá. Viszont cserébe pazar operatőri munkának és színészi játékoknak lehetünk tanúi. Furcsa belegondolni, hogy azóta a főszereplőt alakító Christian Bale (A Sötét lovag-trilógia, A harcos, A gépész) és a menyasszonyát megelevenítő Reese Whiterspoon (A nyughatatlan, Doktor Szöszi, Rettegés) is az Oscar-díjasok táborát növelik. De itt van még a Columbo-t meghazudtoló nyomozó szerepében a kétszer is Oscar-díjra jelölt Willem Dafoe (Antikrisztus, A vámpír árnyéka, A szakasz) is.
A szimbolizmus pedig érthető és mégse túl direkt. Ilyen már maga a becsapós főcím vagy az arcápoló maszk lehúzása. Vannak kifejezetten emlékezetes, fekete humorú jelenetek. Szerintem mindenki kedvence az édes hármas, amiben férfiúnk végig magát csodálja a tükörben.
A vége viszont nem volt számomra teljesen egyértelmű, ezt jó lenne a kommentek közt kibeszélni.
Bátran kijelenthetjük, hogy ez egy meghatározó darabja a filmművészetnek, hiszen nagyon sok későbbi műre volt még hatással. Elég csak a szimpatikus sorozatgyilkos Dexterre, vagy a nagyon hasonló témájú Szégyentelen-re gondolni. Kihagyhatatlan.
Egy kis érdekesség: az író (Bret Easton Ellis) miután befutott könyvével, meg is írta a forgatókönyv változatot. Fekete-fehérben gondolkodott és kellően brutálisban. Elsőre Stuart Gordont kereste fel és főszereplőnek Johnny Depp-et képzelte el. Ebből nem lett semmi, a B-terv így David Cronenberg-re és Brad Pitt-re esett volna - ez is zátonyra futott.
Később a jogokat megszerző Lions Gate Edward Nortont akarta, de az ekkor már biztosan munkát kapott Harron ragaszkodott Bale-hez. Aki hiába szerepelt gyerekként Spielberg háborús filmjében, még nem volt egy közismert név. A stúdió ekkor bedobta Leonardo DiCaprio nevét, aki közvetlenül a Titanic sikere után igen felkapott lett. Harron viszont ekkor kijelentette, hogy vagy ő, vagy DiCaprio. Így szépen ki is rúgták. Helyét nem más, mint maga Oliver Stone vette át. Ő viszont mindenkit le akart cserélni (a nyomozót például James Woods alakította volna). Ezt követően DiCaprio intett be, hogy leforgathassa A partot, Stone meg túl nagy büdzsét diktált volna, így tőle is megszabadultak. Végül a stúdió visszavette Harron-t és Bale is megkaphatta a szerepét. Szerintem nem bánták meg, maximum a tökölést.
Friss kommentek