Néhány évvel ezelőtt Jessica Biel futott, szaladt, menekült a Texasi láncfűrészes mészárlás remake-jében, ami felettébb jól teljesített a kasszáknál, nem csoda, hogy érkezett a folytatás. Az új filmnek nem lesz semmi köze a legutóbbi két filmhez, az alkotók Tobe Hooper egykori klasszikusához készítettek folytatást (kvázi ötödik részt). Ebben Alexandra Daddario próbál életben maradni, a rendezői székben John Luessenhop, a Tökéletes bűnözők direktora üldögélhetett.

A filmet tavaly nyáron forgatták, a  feltehetőleg vérben tocsogós alkotást idén Halloweenkor szerették volna mozikba küldeni. De aztán toltak rajta egy nagyot és most úgy fest a dolog, hogy Amerikában ez a horror lesz az első premier jövőre. Halloween kifejezetten jó időpontnak számít egy efféle mű esetében, akár jó, akár rossz, az embereknek megjön a kedve a horrorokhoz. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a 2012-es évet Az ördög benned lakozik filmmel indították útjára, ami kifejezetten rossz lett, de pénzügyileg eléggé szépen termelt. Talán ezt a sikert szeretnék megismételni.

A poszt félig "remake vs. eredeti" lesz, azzal a különbséggel, hogy szó lesz az amerikai változat két folytatásáról is. Így többek között az is kiderül, hogy érdemes-e befektetni a gyűjtődobozára. Na jó, azt most megmondom, hogy nem.

1. Kairo / Pulse (2001 - Kiyoshi Kurosawa) - Mezsgye / Pulse (2006 - Jim Sonzero)

A Kör sikere felébresztette Hollywoodban a feldolgozási lázat. Így jöttek is szépen sorban az ázsiai filmek pofátlan átiratai: a The Grudge-féle Átok, a Fekete víz, Az Árnykép, a Hívatlan vendég, a Nem fogadott hívás, a Tükrök, A túlvilág szülötte és még ki tudja, hogy mik. Ezek többsége ugyan szánalmas újraforgatás, de van azért olyan, ami érzésem szerint jobban sikerült az eredetinél. Reményeim szerint majd egy nagyobb cikk keretében ki fogjuk mindezeket tárgyalni. De egyelőre maradjunk jelenlegi tárgyunknál, a Mezsgyénél.

Azt kell, hogy mondjam 11 év távlatából, hogy a Kairo megelőzte korát. Emlékeztek még 2001-re? A DOS-ra? A floppy lemezre? A Windos XP, YouTube, Facebook, Twitter előtti időkre? A betárcsázós internetre? Arra, hogy még egy kép betöltése is sokszor időigényes volt? Ami nekünk ekkor még az internet hajnalát jelentette, addig a nálunk fejlettebb országokban már a kézzel fogható valóság volt.

De mit is értettem az alatt, hogy ez a film megelőzte a korát? Azt, hogy már ekkor felhívta a figyelmet egy, azóta már világszerte létező társadalmi problémára. Ez pedig nem más, mint az individuum teljes elszigetelődése a külvilágtól, az "én" önkéntes magányba menekülése. Ez a jelenség pedig úgy érzem, hogy sosem lehetne aktuálisabb a közösségi oldalak idején (most is azon csüngsz, mi?) és a tudaton, hogy jóformán már el sem kell hagynia az embernek az otthonát, mert a világháló segítségével a székben ülve el tudunk bármit intézni (na jó, itt Kelet-Európában, a sárga csekk földjén ez még annyira nem lehetséges). Tudom, hogy nem tűnik olyan vészesnek a helyzet, mi több, paradicsomi állapotnak, csak így az ember szociális képességei erősen csökkennek.

Marcus Dunstan és Patrick Melton A dög B kategóriás, "only DVD" horrordarabbal indította pályafutását, amit egyes helyeken felettébb kedveltek az emberek, így az alkotók meg sem álltak a harmadik részig. A duó a Fűrész franchise-ba is becsatlakozott, a harmadik felvonástól kezdve ők dolgozhattak a forgatókönyvön. Az ő fejükből pattant ki, hogy esetleg lehetne egy előzményfilmet kreálni a Fűrészhez, ám az elképzelésüket a stúdió elvetette. Azonban Dunstanék nem akarták kivágni a kukába az addig felhalmozott ötleteiket, így megvalósult a The Collector, amiben valaki valamiért halálos csapdákkal pakol tele egy házat, pont azon az éjszakán, amikor egy fickó ki akarná rámolni az ingatlant.

Idén befut a második rész, amiben csapdakészítő jóember visszatér, elrabolja Elenát, egy vagyonos alak lányát, majd egy saját maga által kialakított házban bebörtönzi. Elena apja felbérel néhány zsoldost, hogy szabadítsák ki lányát. Velük tart Arkin is, aki az előző részben sikerrel kerülgette a csapdákat.

Nálunk szerencsésebb országokban már egy ideje nem csak tévéfilmeket forgatnak, hanem úgynevezett 'VoD-okat" is. Ami azt jelenti, hogy a nézőnek a filmet egy csekély összegért cserébe le kell töltenie a Set-top Boxjára. Ez a szolgáltatás nálunk is ismerős, csak mi éppen még nem jutottunk el odáig, hogy megérjen direkt erre a technológiára komplett műveket készíteni.

Ausztráliban a Crawl c. thriller is így kerül forgalmazásba, ami ránézésre nem több egy Coen-testvérek klónnál. A sztori meg nagyjából az, hogy egy bártulajdonos felbérel egy különös bérgyilkost. Azonban a dolgok úgy alakulnak, hogy túszul ejtenek egy pincérlányt. Vagy valami ilyesmi. Lesz itt átverés, fordulatok és egy csipetnyi fekete humor.

Nem szép dolog előre ítélkezni, de az előzetest látva kérdem én, hogy ki tudja komolyan venni a gyilkost? Olyan a feje, mint egy vásári karikatúrának. Ráadásul a trailer mintha kissé túlfényezné saját magát...

Az e heti történet, melyet a Kriptaőr jó szokásához híven jókedvűen felvezet, a szépségről szól. Szokták mondani, hogy a szépség mulandó. Sylvia, (Lea Thompson – Cápa 3, Vissza a jövőbe trilógia) a szabadúszó prosti nem foglalkozik ezzel. Egyenesen rabja saját bájának és fiatalságának. Folyton a tükröt bámulja, mint valami modern mostoha a Hófehérkéből. Barátnője stricije szemet is vet a lányra és ő nem osztja a szabadságról alkotott elvét. Durván "felajánlja", hogy megvédi őt–t. Persze, nem a jóindulat vezérli. Sylviának ez természetesen nem tetszik és elutasítja a férfit, de aztán rájön, hogy az utcán farkastörvények uralkodnak, ezért csábosan a sikátorba hívja a stricit. Ott azonban a szokásos helyett egy másik fegyver; egy forgótáras kerül elő és a férfira szegeződik. Megpróbál ellenállni, de a lány nem szórakozik, elsüti párszor a pisztolyt, majd a halott ékszereivel elfut a helyszínről.

A sok aranyat beviszi egy zálogházba, ahol nem kapna érte sok pénzt. A tulaj (Britt Leach – Silent Night, Deadly Night) azonban egy furcsa, de annál jövedelmezőbb ajánlattal áll elő. 10 ezer dollárért mintát vesz a lány arcáról – a „szépségéről” – amit négy hónapon belül kiválthat készpénzért, ha akar. Sylvia belemegy a dologba. Ám valami nincs rendben. Miután hősnőnk elmegy, a zálogos fura imákat mormol az arcminta felett érthetetlen nyelven, majd nyájasan beszélget egy koporsóban fekvő, menyasszonyruhában lévő hullával… Sylvia a soha nem látott mennyiségű pénzből rengeteg ruhát – mi mást? - vesz magának, miután átnézte a legfrissebb divatlapokat. És persze fodrász, pedikűr, minden, ami kell. Majd egy limuzinnal elviteti magát egy előkelő partira, hogy a kiszemelt pasit megszerezze. Fel is hívja magára a figyelmet, aztán, miután a liftbe csalta az áldozatot, az nem bír ellenállni tovább és a barátnőjét hátrahagyva össze is fonódik az érzéki lánnyal.

1978-ban látott napvilágot az I Spit On Your Grave horror, amely talán mai szemmel gagyinak hathat, mindenesetre klasszikussá vált, majd 2 évvel ezelőtt befutott a remake. A két film tökéletesen illeszkedik a rape and revenge vonalba, azaz a főszereplőt meggyalázzák, megkínozzák, aztán szépen bosszút áll, ahogy kell.

Sokan kedvelték a 2010-es változatot is, de talán kevesen számítottak arra, hogy elkészülhet a folytatás. Márpedig úgy tűnik, hogy lesz második felvonás,  Thomas Fenton, a Fűrész IV és a Chain Letter írója látott hozzá a forgatókönyvnek.

Egyelőre nem tudni, hogy mikorra várható a film és azt sem tették közzé, hogy ki lesz a rendező és a főszereplő. Alant a remake poszterét és előzetesét láthatjátok.

Úgy rémlik az oldalon még nem esett szó egy-egy moziban bemutatott friss horror eredményeiről, szóval bele is vágok az első box office posztba.

Amerikában pénteken küldték a mozikba a The Apparition-t, amelyben Ashley Greene, Julianna Guill és Sebastian Stan küzd egy gyilkos kedvű természetfeletti jelenséggel. A produkció már a startnál elvérzett, ami az előjelek fényében abszolút nem meglepő.

Todd Lincoln elsőfilmes rendező még 2010 februárjában látott hozzá a forgatáshoz, amiből leszűrhető, hogy az alkotás legalább két éve várt már arra, hogy végre valahára a nagyközönség elé kerüljön. Miért nem láthattuk eddig a filmet? Nos, valószínűleg a fejesek inkább kivágták volna a szemétbe a kész művet, más részt pedig Joel Silver producer állítólag összezördült a Warnerrel.

Silver 25 éve már, hogy a Warnerrel karöltve dolgozik, de kibékíthetetlen ellentétekre hivatkozva útjaik idén szétválnak. Produkciós cégét, a Silver Pictures-t az Universal veszi pártfogásba és úgy tűnik, hogy a Dark Castle is ehhez a stúdióhoz kerül. Hozzá kell tenni, hogy a kész film abszolút nem nyerte el a forgalmazó (azaz a Warner) tetszését, még sajtóvetítését sem tartottak. Hogy miért került a gyöngyvásznakra? Bizonyára egy vastag paksamétában, valahol az egyik szerződésen van egy olyan kitétel, le van írva feketén-fehéren hogy be kell mutatni.

Végre nem egy sablonos found footage film...

Az Insensibles (angol cím: Painless) története kétfelé ágazik. Először azt láthatjuk, ahogy a spanyol polgárháború idején (nahát...) olyan gyermekekre bukkannak, akik nem éreznek fájdalmat. Mondanom se kell, hogy valamelyik oldal rögtön lecsap rájuk, hiszen, ha ez a képesség átruházható lenne a katonáikra... A film második fele pedig a '60-as években fog játszódni, amiben egy neurológust látunk, akinek sürgősen csontvelő donorra van szüksége az életben maradáshoz. Ehhez azonban meg kell találnia a biológiai szüleit. Hogy a két teljesen különböző sztori hogy fog egymáshoz kapcsolódni, arról vannak sejtéseim, de biztosan ugye csak a film megtekintése után lehet majd mondani.

Hazájában októberben fog debütálni, engem abszolút felcsigázott. Az egyik írója egyébként Luiso Berdejo, de ez a [REC] 3 után senkit ne tántorítson el.

Meg akartalak lepni titeket valami magasztos erkölcsi kezdéssel, mert az epizód, amit e hétre hoztam, igencsak bővelkedik az efféle momentumokban. Ám akárminek is álltam neki, egyik sablonosabb lett, mint a másik. Meg jómagam sem vagyok egy valamiféle erkölcscsősz, szóval inkább beszéljenek a tények! Következzen az amerikai kormány rémálma:

Homecoming

Kezdjük rögtön a végén. Jól sejtitek, ez is azon filmek közé tartozik, amelyek a végkifejlettel kezdődnek. Szóval nem szeretném azt hallani, hogy spoilereztem Legalábbis nem ennél a résznél... (Muhaha)

Holdvilágos éjszakán döglött macska lóg a fán (igazából nem, csak jól hangzik), egy férfi és egy nő hangos visítás közben elütnek valakit, majd autójukkal az árokban kötnek ki. Segítséget várnak a közeledő katonai konvojtól, ehelyett azonban csak zombikat kapnak. A nő bevadul, előkapja a fegyverét, ordít, gyilkol, ezzel szemben a férfi közli, hogy ez az egész miatta van, majd különösebb szívfájdalom nélkül agyonlövi társát. Érte már nem kell izgulnunk a továbbiakban...

Négy hetet visszaugrunk az időben, abba a TV műsorba, ahol a fentebb említett páros Jane (Thea Gill – Találkozás az ismeretlennel, My Mother's Secret) és David (Jon Tenney) először találkoznak. Javában zajlik az elnökválasztási kampány, a show témája ehhez kapcsolódva a Közel-Kelettel folytatott háború, melyet a jelenlegi elnök nevéhez kötnek, és sok fiatal amerikai katona életét követelte már. Az egyik betelefonáló pont egy hősi halott édesanyja, aki arra keresi a választ, mire volt jó az áldozata? David elmeséli neki, hogy az ő bátyja Vietnamban halt meg, és ha lehetne egy kívánsága, azt szeretné, ha az összes elesett katona visszatérne. Jól jegyezzétek meg ezt a mondatot, később még fontos lesz!