Az Asylum stúdiót felesleges bemutatni. Egyik legismertebb trash alkotásuk a Mega Shark vs. Giant Octopus volt, egy évre rá a megacápa visszatért, akkor egy böhöm nagy óriáskrokodillal mérte össze erejét. És most...és most...a fene nagy cápa visszatér mindenki örömére, hogy lezavarja az évszázad meccsét. A harmadik felvonásban a kormány egy top secret program keretében létrehoz egy mechanikus cápát, a cél az, hogy ez a gépszörny elpusztítsa élő mását.

Paul Bales, az Asylum producere elmondta, hogy a rajongók követelték rajtuk a harmadik részt, ők pedig eleget tesznek az óhajnak. Először is egy netes petícióban kérték, hogy elkészülhessen a nagy mű, ráadásul Mega Shark játékokat és sütik képeit küldözgették a stúdiónak.

Asylum produkció, az előzetes alapján egy elhagyatott raktárban forgatták le az egészet. A lényeg: Az Antarktiszon a nácik a harmadik birodalom feltámasztásán ügyködnek.

Hajtás után poszter.

Úgy érzem, hogy minden piacon olcsón hozzá lehet jutni egy cápageneráló programhoz. Abban ki lehet választani, hogy milyet akarok és máris lemehetek a strandra forgatni valamit.

A Jurassic Shark történetén bizonyára sokat agyalhattak: egy prehisztorikus cápa szabadul ki jégbörtönéből és szépen hozzá is lát terrorizálni az útjába kerülő tolvajokat és diákokat. A főbb szereplők: Emanuelle Carriere, Christine Emes és Celine Filion, bár szerintem a többséget az érdekli, hogy ledobják-e ruhácskájukat és az cseppet sem izgat senkit, hogy elő vagy éppen utóételek lesznek.
 

Finn horrorról már volt szó a blogon, de míg a Sauna egy komor, nehezebben befogadható, igényes darab, addig ez ennek a tökéletes ellentéte.

Skeleton Crew (2009)

Rendezte: Tommi Lepola és Tero Molin

A történet egy igen kellemes csavarral kezdődik: azt hisszük, hogy a filmet látjuk, amiben egy fiatal lányt kergetnek egy elhagyott kórházban. De közben nem, ugyanis az egész csak "színjáték". Vagyis egy készülő horror elejét láthattuk, amit éppen forgatnak. A kérdéses mű háttere megtörtént eseményeken alapszik, ugyanis tényleg abban a szanatóriumban dolgoznak éppen, ahol a '70-es években a főorvos snuff filmeket készített a betegekkel. Ők meg ezt szeretnék visszaadni, szóval egy torture porn mozi van készülőben, igen szerény körülmények között.

Aztán egy nap rálelnek a már megörökített valódi kínzásokat tartalmazó szalagokra, és a rendező teljesen rácuppan a látottakra. Annyira, hogy ugyanazt a hatást szeretné visszaadni a leendő filmjében is. Ez a kényszere pedig elég hamar eljut odáig, hogy egyenként megölje a stáb tagjait, mindezt persze kamerával a kezében.

Elérkeztünk a jubileumi tizedik vendégíráshoz, ami egy sajátos filmről fog szólni. A kritikát pedig egy törzsolvasónknak, vizipapucsnak köszönhetjük. A leírás és az előzetes láttán mintha már láttam volna én is, de túl nagy nyomot nem hagyhatott bennem. Mindenesetre a rendező művei valahogy hidegen hagynak.

Dard Divorce (2007)

Rendezte: Olaf Ittenbach

Határtalan unalmamat csillapítandó turkálni kezdtem a „tékában”. Ám én balga ahelyett, hogy valami olyanra csaptam volna le, amit már hónapok óta kinéztem magamnak, egy teljesen ismeretlen produkcióra gerjedtem rá. Hozzáteszem ebben nagy szerepe volt az ajánlójának. A poszter igencsak ínycsiklandó: egy meztelen, véres pasi, kezében egy láncfűrész. A szöveg meg nagyjából ennyi: vérben tocsogó, kőkemény mozira táthatja a kedves néző a pofáját, ami még a sokat látottakban is igényt ébreszt Libero használatra. Hm… rögvest startolt a nyálelválasztásom. Most mondjam azt, hogy feleslegesen? Igen, sajna! Ekkora pofára esés rég ért (brühühühüüü).

Nos, mielőtt nagyon belemélyednék, címszavakat intéznék azok felé, akik irtóznak a spoiler-ben fürdő kritikáktól, de ugyanakkor szívesen vennének valamit, ami meghozza az étvágyukat. Tehát: igen, lesz gore a filmben, nem is kevés: egy kis metszőollózás a végtagok táján, emberi szem elfogyasztása, darabolás, aranyos kisfiú kettéfűrészelése (nyamiii!). Hopp! Lehet, hogy már is túl sokat árultam el? Na most már mindegy.

A sztori nem valami nagy szám. Egy férj. Egy feleség. Két gyerek. Elválnak. Utálják egymást. Nagyon. De tényleg nagyon. A férj bajba kerül. Az asszonyka is bajba kerül. És a büdös kölkök is. Viszonylag sokan meghalnak. Vége. (hmm… meglehet, ez a rész kellett volna szóljon a spoiler-parázóknak. Áhh… a csudába.)

Mivel már meggyújtottuk az első adventi gyertyát, hivatalosan is beköszöntött a karácsonyi szezon. Mi sem maradhatunk le, így örömmel jelentem, hogy idén is lesz karácsonyi horror rovat. Íme.

Jack Frost 2: The Revenge of the Mutant Killer Snowman (2000)

Rendezte: Michael Cooney

 Az első részt a maga módján szerettük, hiszen egy jópofa baromság volt, néhol beteg ötletekkel. Sajnos a folytatás azonban még a kategóriához mérten is színvonaltalan lett.

A kezdés jól sikerült, hiszen a legtöbb második rész megköveteli azt, hogy az előzményekről is essen szó, kiváltképp, ha a két film között 3 év telt el. Így láthatjuk, amint a szerencsétlen (ex-) seriff egy nem túl empatikus pszichológusnak meséli el a Gyilkos Mutáns Hóember történetét. Ami jó, mert az ilyesmit hamar le lehet zavarni, ráadásul még humoros is. Ezután kezdődnek a gondok, hiszen a család Karácsonykor elutazik egy trópusi szigetre, hátha ez jót tesz majd a főhősünk traumájának. Csak hogy Jack Frost feltámad (elég béna módon), és utánuk ered. Mi több, új képességekre is szert tett, továbbá ezzel együtt az ereje is megnövekedett.

Mivel már anno se ártott neki a meleg, így a túléléssel nem lesz gondja. A hóember kellékeit (orr, szem stb.) meg igen változatosan szerzi meg. Vagyis annyira nem, mert egyszerűen mindenkit legyilkol. Voltaképpen a teljes alakját elég későn éri el. A nyaraló tulaja (aki egy angol karikatúra) pedig nem hajlandó elfogadni a tényt, hogy egy gyilkossal van dolguk, még  a szétlapított hulla láttán sem. Aztán persze elszabadul a pokol, ami egy hatalmas vérfürdőben mutatkozik meg. Igaz, ez a része is lehetett volna hatásosabb.

Igazság szerint most leginkább a Zombi sztriptíz kedvelői örülhetnek, hiszen a Strippers vs. Werewolves hasonló témával szolgál. A sztriptíz bárban dolgozó csajok felveszik a kesztyűt a farkasemberek ellen.

Újabb filmet köhög ki magából az Asylum, ezúttal a The Amityville Haunting horrorral jelentkezik. Geoff Meed első rendezésével van dolgunk, az úriember több B kategóriás filmben színészkedett és természetesen felbukkant egy-két Asylum remekműben is. Found footage stílusban próbálnak rémisztgetni, egy családért izgulhatunk, akik egy kísértet járta házban próbálnak éldegélni. Amerikában december 27-én jelenik meg DVD-n és Blu-rayen.

Cápák, amelyek a homok alól támadnak. Mit mondhatnék? Beszéljen helyettem az előzetes.

A Sand Sharks címre hallgató alkotást Mark Atkins dirigálta, az úriember már ezelőtt is alaposan nyakig merült a szennyben, a nevéhez fűződik az Asylum égisze alatt készült Battle of Los Angeles. A SyFy csatornán debütáló filmben Brooke Hogan játssza a főszerepet, a hölgyemény mellesleg Hulk Hogan lánya. Egyáltalán nem tűnik úgy, hogy Hogan csak véletlenül került a Sand Sharkba, mivel legközelebb az Asylum 2 Headed Shark Attack-ban lesz látható.

Ajánlót bárki tudna írni a mai napra. Én azt mondom, hogy ilyenkor mindenki a kedvenc horrorjait nézze meg, az a tuti. Ne pocsékoljuk el az időt holmi ótvar gagyiságokkal. Íme néhány mű, amik ugyan a Halloween-hez köthetőek, azonban attól még nézhetetlenek. A kritikák rövidek lesznek, hogy még ezeknek az olvasásával se teljen el túl sok időtök.

1. Halloween 3: Boszorkányos időszak - Halloween 3: Season of the Witch (1982)

Rendezte: Tommy Lee Wallace

Maga a cím roppant csábító lehet, de szögezzük le az elején, hogy a filmben NEM szerepel Michael Myers. Úgy tessék elképzelni, hogy még valami helyettese sincs, a történet teljesen más, az első két részt abszolút kihagyja.

A történet röviden arról szól, hogy egy gonosz cég spéci halloween-i maszkokat dob piacra, amit a gyerekek imádnak. Csak hogy a viselőjükre halál vár. Ez így izgalmasan hangozhat, de nagyon nem az. Kezdve a „robotszerű” ügynököktől, az egymást követő baromságokig, ami egy kvázi megahülyeségben teljesedik ki. Mindemellett nagyon, de nagyon unalmas és vontatott. Az ember szinte könyörög, hogy történjen már valami olyan, amitől vagy ne fogjuk a fejünket, vagy csak egyszerűen ne aludjunk el rajta. Bevallom nekem ez utóbbi nem jött össze. Szóval altatónak tökéletes.

A kivitelezést és egyéb technikai részletet meg inkább hagyjuk, ahogyan a színészeknek csúfolt paprikajancsikat is. Szégyen, hogy ez a trágya a „Halloween” címet viselheti a mai napig.

Egyébként az eredeti elképzelés szerint minden folytatás egy különálló, az ünneppel kapcsolatos film lett volna. Szerencsére a film csúfosan megbukott, így a negyedik részben Mikey visszatérhetett.

Értékelés: 2/10