Vannak törzsolvasóink és vannak törzsvendégkritika-íróink, utóbbira remek példa Ralome, aki kifejezetten gyereknapra küldte be eme írását. Aminek én csak örülhetek, mert a hétvégén semmi időm nem volt foglalkozni a bloggal.
The Baby (1973)
Rendezte: Ted Post
Nem normális gyerekekkel eddig is jól el voltunk látva (TV-ből kimászó fekete hajú kislány, körbepörgő fejű csajszi, köcsögösködő taknyosok stb.). Mostani történetünk címszereplője azonban közülük is kiemelkedik: ő ugyanis egy 21 éves kisbaba! Testileg felnőtt, szellemileg azonban egy egyéves gyerek szintjén van. Azaz cumisüvegből iszik, gügyög, négykézláb mászik, és járókában alszik. Amiből ráadásul ki sem tud jönni, bár ennek megvan az oka, mint később látni fogjuk. Ja és persze pelenkázni is kell.
Rendkívül ritka eset, ezt a családhoz kirendelt szociális munkás nő is így gondolja. Pontosabban nem is kirendelt, hanem ő maga jelentkezett, hogy ezzel a gyerekkel (is) szeretne foglalkozni. Nagy lelkesedéssel és buzgalommal veti be magát a munkába, ami később átcsap egy nehezen türtőztetett megszállottságba. Ez eleinte felfogható a munkába való menekülésnek (súlyos bűntudat gyötri a férjével kapcsolatban) meg bizonyítási vágynak, mert szerinte a korábbi segítők nem tettek meg mindent, másrészt a rendkívül erős ellenszél is fűti az elszántságát: a főnöke is megfeddi, hogy a többi esetet sem kellene emiatt elhanyagolnia, de ez csak apróság a "kisfiú" családjához képest.
Friss kommentek