Töredelmesen bevallom, hogy bár most lenne időm valami "tisztességes" posztra, de egyszerűen nincs kedvem. Szerencsére mindig van a puttonyomban ilyen esetekre egy vendégírás. A mostanit is egy törzskommentelőnk, gabriel666 küldte, ezúton is köszönjük neki!

A sötétség leple - Darkness Falls (2003)

Rendezte: Jonathan Liebesman

Korábban purga ugyan kifejtette véleményét a filmről egy kommentben (azaz, hogy erről soha nem fog írni, kíváncsi is vagyok, hogy miért?!), de én úgy gondoltam, nem lehet csak úgy elmenni mellette és méltatlan lenne, ha nem szerepelne az oldalon. Főleg, hogy az utóbbi években kivétel nélkül kliséhalmazra épülő, minden eredetiséget nélkülöző „produkciókra” vesztegettük a drága időnket - amikről bezzeg születtek kritikák (nyenyenye - szerk.).

Itt kérem nincs szó új házba költözésről, kézikamerázásról vagy ázsiai mintára készült, hosszú fekete hajú, darabos mozgású főgonoszról (gondolom azért sem, mert a Kör és az Átok remakejeit is csak kb ez idő tájt szabadították ránk). Tehát majdnem klisémentes. Ez már pozitív! Az alap sztorit egy kitekert (horrorizált) gyerekmese adja, ami a filmben városi legendává nőtte ki magát: a sötét múltú fogtündér az utolsó tejfog kihullásakor meglátogatja a gyerekeket, de fog helyett az életüket veszi el, ha ránéznek (jó, hogy nem ott nőttem fel).

A kezdés elég durvára sikerült, az ijesztő, antik fényképes bevezető sztori után rögtön meg is kapjuk az első „fogas” eksönt. Simán befosat, ezen nincs mit szépíteni. A főszereplő srác, Kyle amúgy túléli az első találkozást a fogtündérrel, de – ahogy az lenni szokott - senki nem hisz neki, épp ezért le is lép a városból.  12 év múlva azonban a gyerekkori barátnője felkeresi, mert a lány öccse ugyanarról számolt be, mint amit Kyle is átélt korábban. Főhősünk pedig felnőttként visszatér a városba szembenézni félelmeivel és segíteni a havercsaj kisöccsén stb. (na jó, ez talán klisé egy pöttyet).

Amiért bejön ez a film, hogy egy percig sem akar több lenni, mint ami: egy ijesztgetős kísértetfilm. Meglepetésre, fordulatra vagy magasztos mondanivalóra senki ne számítson. Még nyomozás sem nagyon van, hiszen nem is férne bele! A játékidő nagyon, de tényleg nagyon rövid. Bár hivatalosan 85 perc, de az utolsó 10 perc a stáblista, tehát nettó 75 perc. Ennek köszönhetően viszont egyáltalán nem ül le, nincsenek töltelékjelenetek vagy felesleges párbeszédek, szépen halad, sőt pörög. A cselekményt pedig rengeteg jump scare kíséri. Minimum 5 percenként meg akarnak ijeszteni minket (nagy százalékban sikerrel is járnak és én ezt el is várom egy ilyen jellegű mozitól).

Ami zseniális ötlet volt szerintem, az a sötétségtől való félelem középpontba állítása (erre utal a cím is). Főgonoszunk fényérzékeny, így csak teljesen sötétben tud megjelenni és tevékenykedni, azaz gyilkolni. Erre hamar rájönnek a szereplők és próbálnak fényben maradni a túlélés érdekében. Ez pedig sok kellemes jelenetet szül. Amúgy valljuk be, ez az a jellegű félelem, amit már mindenki átélt, persze főleg gyerekkorában, de akkor is… könnyű azonosulni vele.

Nézzük a negatívumokat, mert persze, hogy vannak.  A már említett rövid játékidő miatt a szereplőkkel már egyáltalán nem tudunk azonosulni, nincs idő megismerni sem őket, ergo nincs kiért izgulni. (persze ez empátia kérdése is, amiből nekem kevés jutott :P). Ezen kívül nem tud hangulatot sem teremteni, legalább is én valahogy nem bírtam komolyan venni egy percig sem. Van néhány logikátlan viselkedés, töketlenkedés is, de szerintem ezek nem olyan vészesek. Tény, hogy sokkal többet is kihozhattak volna belőle, pl brutálisabban, véresebben is végezhetett volna áldozataival a fogtündér (a nevéből adódóan konkrét ötletem is lenne :P), meg talán ráhúzhattak volna még 15-20 percet, kicsit jobban kifejteni a sztorit, megismertetni a szereplőket stb, de így sem sikerült rosszul.

A kivitelezéssel viszont az égvilágon semmi gond nincs, egyáltalán nem zsé kategória, sőt, a hangok, hanghatások kifejezetten jól sikerültek. A szereplők – számomra – teljesen ismeretlenek, de nem nagyon volt gond a játékukkal (bár esélyük sem volt kibontakozni). A kissrác nagyon felnőtt módjára gondolkodik és viselkedik, de ez szinte minden horrorfilmben így van, tehát ez nem volt zavaró. A rendező már annyira nem ismeretlen, neki köszönhetjük többek között  a 2006-os A texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdetet is, meg még egy pár kasszasikert az elmúlt évekből.

Összegezve, ha valakinek elege van a mostani felhozatalból, mindenképp érdemes egyszer megnézni, persze, hogy hűek maradjunk a címhez, kizárólag sötétben, de ne tejfogat hullató kisgyerekkel, inkább barátnővel.

Értékelés: 6/10

purga: Meg nem merem mondani, hogy mikor láttam, félek van az már lassan 8-9 éve is. Csak arra emlékszem, hogy az elején rendesen rám hozta a frászt. Meg az érzésre, hogy azt a jelenetet leszámítva nem volt valami nagy durranás. Éppen ezért nem is tudnám így pontozni.