Rendhagyó kritika-csomag következik, ugyanis az alábbi filmek olyan rosszak, hogy nem bírtam őket végig nézni. Éppen ezért egyiket sem pontozom, inkább rávilágítanék, hogy mi miatt kapcsoltam ki őket idő előtt. Ezzel pedig végérvényesen megszüntettem azt az eddigi elvemet, hogy a blog kedvéért csak azért is befejezem a hulladék értékű alkotásokat. Ezzel időt és agysejtet is megspórolók egyaránt. Egyébként nem ez az első eset, hogy olyanról írok, aminek nem láttam a végét.

1. Insane (2010)

Rendezte: Anders Jacobson és Tomas Sandquist

Kezdjük azzal, amiből kb. egy órát meg tudtam tekinteni. Eddig a svéd horror alatt a nagyközönség csak a zseniális Engedj be! c. kis kedvencemet ismerhette meg, erre képesek egy ilyen unalmas filmmel előállni. Szégyen.

A történet olyan minimális, hogy nyugodtan leírhatom az egészet: van egy elhagyatott hotel, amit egy kissé kattant figura vezet egyedül. Akik betérnek ide lányok, azok meg meghalnak egy gázmaszkos ember által. Ismerős? Nahát, csak nem egy húsgombóc és IKEA-bútor szagú Psycho?  Mivel lemaradtam a "csattanóról", ezért nem bizonyosodhattam meg róla, hogy a tettes tényleg a tulaj-e, illetve, hogy van-e a pincéjében egy csontváz, amit "anyunak" szólít. De nem is igazán érdekel. Azt azért megjegyezném, hogy ezen a fene nagy kreatív forgatókönyvön négyen dolgoztak! Gondolom a munka helyett elmentek sörözni, aztán kínjukban inkább átírták Hitchcock mesterművét.

Vannak ugyan ötletes megoldások, mint pl. amikor álmában fényképezgeti a leendő áldozatokat, meg maga a látvány is egész korrekt, de ez mind kevés. Baromi unalmas, ne lefekvés előtt nézzétek meg, mert be fogtok aludni, ahogy én is. Annyira nem tudott lekötni, hogy ennél többet még akkor se tudnék róla írni, hogy ha az életem múlna rajta.

Kate Afganisztánban szolgált, leszerelt, miután látta barátját meghalni. Barátaival betervez egy kis kiruccanást, sátorozni indulnak. A természet lágy ölén aztán találkoznak néhány kelet-európai fickóval, ők elég morcosan tekintenek reájuk, ezért gyorsan mennek is tovább. Hamarosan pár hegymászóval is összehozza őket a sors, akikkel gyorsan össze is barátkoznak. Ám az egyik hölgynek nyoma vész, a csapat pedig megpróbálja megkeresni, majd jönnek szép sorba a halálesetek. Az egyik főszereplő Barbara Nedeljakova, akit esetleg a Motelből (Hostel) ismerhettek.

Tudom, tudom, mostanság hanyagoltam kissé a blogot, ennek több oka is van, amire most nem igazán térnék ki. Szerencsére koimbra tartotta a frontot, ezúton is köszönöm neki.

Jöjjön akkor a tradicionális "bocsánat csomag", amiben kivételesen egész jó filmek kerültek. Természetesen csak tömören.

1. Az elcserélt gyermek - The Changeling (1980)

Rendezte: Peter Medak

Ez a film is a "para-toplista" keretében került megtekintésére, mivel sok külföldi oldalon említik, teszem hozzá gyorsan, hogy jogosan. Itt is fellelhető az a minimalista professzionalitás, ami a Woman in Black c. remekmű esetében felmerült: nagyon apró, mégis mai szemmel nézve triviális eszközökkel képes befosatni az embert.

A történet első hallásra nem több egy szabvány kísértethistóriánál: "frissen" özvegyült férfi beköltözik egy régóta elhagyatott hatalmas házba. Aztán hamar feltűnnek neki furcsaságok (pl. különböző természetellenes zajok), aminek hatására hív egy médiumot, aki közli, hogy itt bizony egy halott gyermek szelleme nem talál nyugalmat. Azonban ahelyett, hogy az alkotók ennek a kölöknek a fejével rémisztgetnék a nézőt, inkább folytatják a különböző paranormális jelenségek egymásra pakolását.

De még ez se minden! Ugyanis itt a szemünk előtt egy kész összeesküvés bontakozik ki, kvázi egy krimi a horrorban, nagyon elegáns párosítás, meg kell hagyni. Manapság sajnos az ilyesmi ritkaság.

A színészekkel maximálisan megelégedhetünk, hiszen maga a főszereplő egy Oscar-díjas színész, George C. Scott (A tábornok c. háborús filmben nyújtotta alakításáért kapta). De a többségnek sincs szégyenkeznie, hiszen az egyik mellékszereplő a két Oscar-díjas Melvyn Douglas. Szóval a minőségre nem lehet panasz, de ugyanez mondható el a film minden technikai részletére is. Engem hangulatában leginkább az Ómenre emlékeztetett, csak itt még említés szintjén se jelenik meg a Sátán, ami nem is baj.

Aki szereti a régi vágású, visszafogottabb, finoman paráztató horrort, annak ez egy tökéletes választás. Ha már nálad az etalon a gyors vágások és a több liternyi vér, akkor inkább kerüld. Mellesleg érdekes megfigyelni, hogy mennyi mai zsánerfilm vett át tőle jellegzetes elemeket, mint pl. a kútra épített ház megjelenítése, ami mondanom se kell, hogy miben köszön vissza később.

Olybá tűnik, hogy Kanadának a '80-as évek volt a horror aranykora.

Elindult a The Dead Must Die netes horrorsorozat. A történet szerint az Izlandról érkező vulkanikus hamu igencsak káros hatással bírt, konkrétan zombivá tett rengeteg embert. Az élőholt apokalipszis után két számítógépes játék geeket követhetünk nyomon, akik megpróbálnak életben maradni ebben a cudar világban. Hóviharokkal, fölfalókkal, nindzsa nőkkel hozza őket össze a sors a zombihordákon kívül. A széria 7 részes lesz.

The Dead Must Die: Episode 1 - A tale of 2 Steves by thedeadmustdie

Cannibal Ferox (1981)

Rendezte: Umberto Lenzi

A világot megbotránkoztató Cannibal Holocaust sikere után (az csak jelent valamit, ha az ember filmjét 50 országban betiltják?) bizony megindult a kannibálos, dzsungeles filmek divathullámja. Ezt nem ecsetelném tovább, mert ezt már bővebben kifejtettem A dzsungel árnyékában c. borzadálynál. A lényeg, hogy nagyon sokan próbáltak  az előbb említett hullámot meglovagolni, a legtöbben elég kevés sikerrel. Kivételt képez talán ez a mű, teljes joggal, annak ellenére hogy a különbségek ellenére ez is voltaképpen egy másolata Deodato művének.

A sztori önmagában még akár érdekes is lenne, ha a főszereplők nem lennének ennyire ellenszenvesek: egy hisztis- és egy okostojás picsa. Ez utóbbi pedig különösképpen irritáló, noha neki van a legfontosabb szerepe a filmben, amit a csak a végén fogunk megérteni. De mitől is zavaró ez a karakter? Mert eleve úgy megy el az esőerdőbe, hogy az antropológiai szakdolgozatával bebizonyítsa azt az elméletet, hogy olyan, mint "kannibalizmus" nem létezik, ez csak a fehér ember meséje, amivel anno legalizálta az őslakosok módszeres kiirtását. Azért valljuk be, van ebben ráció, de nekem egy ilyen kaland kb. azzal egyenértékű, mintha valaki elmenne Csernobilba megbizonyosodni arról, hogy tényleg sugárzik-e. Természetesen két városi lány három percet sem bírna ki egy ilyen vidéken, ezért felbérelnek egy hasonló kaliberű kísérőt, akit a nagy klasszikusban is láthattunk. Igaz, itt nem hal meg rögtön, sőt még flörtölgetésre is futja.

The Case of the Bloody Iris / Perché quelle strane gocce di sangue sul corpo di Jennifer? (1972)

Rendezte: Giuliano Garnimeo

Az eredeti cím meglehetősen hosszú, erre manapság nagyon kevesen vetemednek, ami nem is csoda. Ugyan nem horror, de talán az utóbbi időben a jelenségre a legjobb példa a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford, ami egyben a világ legspoileresebb filmcíme is. Akár hogy is, az ilyesmi nem befolyásolhatja a film élvezeti értékét, kivéve, ha a (magyar) fordítások bosszantóra sikerednek. Ez kérem egy hamisíthatatlan giallo, ami látszatra nem több és nem is kevesebb, de azért újdonságokat is tartalmaz. Lássuk ezt bővebben.

A történet kezdetben eléggé szerteágazó, amit leginkább csak a vezérfonal tart egyben, ez mi más lehetne, mint egy sorozatgyilkos rémtettei. Rengeteg karakter van, ez azt eredményezi, hogy kb. az első fél óráig nem tudjuk eldönteni, hogy akkor most konkrétan kik is a főszereplők, ami azért valahol izgalmas egy filmben. Viszont ekkor már nekem volt egy erős sejtésem a tettes kilétét illetően, ami sajnos beigazolódott, ez persze csak nekem szomorú, mert elmaradt a meglepetés. Az már más kérdés, hogy közben azért rendesen összekavartak mindent, amivel jól eltudtak bizonytalanítani, de ennek ellenére az a bizonyos "basszus, erre nem is számítottam" érzés elmaradt.

Castle Freak / Full Moon (1995)

Rendezte: Stuart Gordon

Először is, laikusokban felmerül a kérdés, hogy ha ez a második, akkor melyik az első? Erre kioktatják őket a nagyokosok, hogy "hát a Re-Animator, amit szintén Stuart Gordon rendezett", amiben kivételesen igazuk is van. Mert még véletlenül sem a túlértékelt From Beyond (újabban van már magyar címe is: Tágra nyílt elme), amit ironikus módon szintén ő rendezett. De ha már itt tartunk, Gordon bá' (blő) nem állt meg ennyi Lovecraft-adaptációnál, hiszen leforgatta még 2001-ben a Dagon-t is. Szóval mondhatjuk rajongó az öreg, ami azért nem hátrány ebben a szakmában.

Az, hogy a film története mennyire hű a könyvhöz, sajnos az elolvasásának hiányában nem tudom megítélni, de mivel ezt is a "jelen korba" helyezték - na meg ismerve az eddigi adaptációkat -, valószínűleg nem sok. Őszintén szólva ez teljesen mindegy, mivel a végeredmény önmagában is megállja a helyét a "piacon".

A kezdés elég nyomasztó: a helyszín egy ódon kastély, ahol egy idős hölgyet látunk, aki éppen szerény reggelit készít egy tömlöcben sínylődő lénynek. Grátisz kap egy kis korbácsolást is. A dolga végeztével azonban a nénit magához hívja az Úr, így a placc üresen marad, nem lesz ki etesse a foglyot.

Újabb vendégkritika érkezett, ezúttal Matteo keze által. Fogadjátok sok szeretettel! Továbbra is küldjetek nyugodtan!

F (2010)

Rendezte: Johannes Roberts

Pár hónapja láttam az Eden Lake-et. Akkor elhatároztam,hogy beleásom magam az angol horrorokba. A legfrissebbek között találtam ezt a „gyöngyszemet”.

A történet elég jónak tűnt, a borító is hatásos. A rendező neve elég ismeretlen volt számomra, miután utána néztem már egy kicsit aggódni kezdetem… Volt egy pár horror próbálkozása, de a legjobb filmjét is 3.6-ra értékelték az IMDB-n (a Darkhunters és a Sanitarium lehetnek esetleg ismerősek) A film címe, az F, a legrosszabb osztályzatra utal (de a filmet is minősíthetné… na jó, azért van ettől rosszabb is).

Az alaptörténet tényleg nem rossz, egy diákokból álló banda sötétedés után megtámadja a még iskolában lévő tanárokat és személyzetet. Hmm… elég jól hangzik, hisz kinek ne lett volna már egy pár sötét gondolata, hogy ezt vagy azt a tanárt jól megbüntetné. Angol horror, gyerekek gyilkolnak, na ez már rossz nem lehet.
 

Dans ma peau / In my skin (2002)

Rendezte: Marina de Van

A film abszolút a rendezőnő saját elképzelései szerint alakulhatott, hiszen a fogatókönyvet is ő írta, továbbá a főszerepet is saját magának adta. Ez utóbbi azért meglepő, mert elég sokat pucérkodik benne (ne örüljünk annyira, elég csúnyácska), szóval exhibicionizmusban sem szenvedhet hiányt.

A történet pár mondatban összefoglalható: főhősnőnk egy partin csúnyán megsérül, amit ő eleinte nem vesz komolyan. Aztán rájön, hogy "tökre jó érzés" az, ha az ember saját magát vagdoshatja, tépheti le a bőrét, egyszóval öncsonkítást végez magával. No ne tessék olyan túlzásokra se gondolni, hogy levágja a lábait, ugyanakkor  olyan "emóst" se tessék vizionálni, aki körömcsipesszel csipkelődik. Valahogy a kettő közé kell belőni. Mindenesetre véresnek véres, ezt majd még bővebben kifejtem.

Szóval itt nem mást látunk, mint a függőség nagyon egyedi metaforáját. Nem kell ide egy sablonos drogos, vagy alkoholistával operáló dráma: ezeken a Dans ma peau jóval túlmutat. Ez maga a húsba vágó addikció: a nő egy idő után teljesen elveszti a kontrollját és másra sem képes gondolni, mint hogy minél hamarabb élvezhesse a gyönyört. Mert számára ez az. Attól függetlenül, hogy de Van-t nem igazán indítanám egy szépségkirálynő versenyen, meglepően jól és hitelesen játszik. Mondhatni saját magára írta meg a karaktert. Ennek is megvan a maga előnye.

A sebhelyes Drakula - Scars of Dracula (1970)

Rendezte: Roy Ward Baker

Drakulát leginkább Lugosi Bélával azonosítjuk, mint emblametikus megtestesítőjét, aminek nyilván többek között magyar származása a legfőbb oka. Pedig ahogy régebben is írtam, életében csak egyszer bújt bele ebbe a szerepbe, noha neki ennyi elég is volt ahhoz, hogy örökre ezzel a karakterrel társítsuk. Pedig Christopher Lee büszkélkedhet azzal, hogy életében a legtöbbször játszhatta el ezt a szerepet. Bizonyításképpen íme a teljes sorozata:

• Drakula  - Dracula (1958)
• A sötétség hercege - Count Dracula (1966)
• Dracula has risen from the grave (1968)
• Nachts, wenn Dracula erwacht (1970)
• Drakula vérének íze - Taste the blood of Dracula (1970)
• A sebhelyes Drakula - Scars of Dracula (1970)
• Dracula A.D. 1972 (1972)
• Drakula sátáni ünnepe - The satanic rites of Dracula (1973)
• Dracula pére et fils / Prince of Darkness (1976)

Nem semmi, mi?