Eaten alive (1977)

Rendezte: Tobe Hooper

Három év telt el A texasi láncfűrészes mészárlás bemutatása óta, ami zajos sikert aratott. Ugyan a kritikusok fanyalogtak a brutalitása miatt, de a nézők többsége imádta, mára meg hatalmas kultuszstátusznak örvend. A rajongók pedig már ki voltak éhezve az akkor kikiáltott zseni következő művére. Azonban csalódniuk kellett, ahogy nekem is, mert ez egy közel sem olyan jó film. De talán kezdjük is magával a történettel.

Az alapkoncepció hasonló: elhagyatott, lelakott környezet és egy őrült, mániákus gyilkos, na meg a "redneck-feeling" (aka. "suttyók", lásd South Park, Family Guy). A kezdés máris könnyet csalt a szemembe: Robert Englund (a mi jó öreg Freddy Kruegerünk) karaktere bemutatkozik: „Name’s Buck, I’m ready to fuck." Igen, ez hasonló a Kill Bill-ben hallhatóhoz, erről bővebb elemzést itt lehet olvasni. Aki éppen egy prostit akar megánuszkázni. Azonban a kéjhölgy inkább abbahagyja a szakmát és elmegy egy lepukkant szállóba. A tulaj meg egy pszichopata, de nem az a Psycho-ból ismert kifinomult fajta, hanem egy kőkemény vén tahó. Mindenesetre a lányt motiváció nélkül megöli. Aztán meg jóformán mindenkit, aki betéved. A cím pedig (vagyis "Élve elfogyasztva") arra utal, hogy az öregnek van egy házi kedvence, egy krokodilja. A még élő áldozatokkal eteti. A "fegyvere" pedig egy kasza, ennek azért van stílusa!

A szobatárs - The Roommate (2011)

Rendezte: Christian E. Christiansen

Mint látjátok, igyekszek lépést tartani a friss megjelenések terén, úgy hogy íme egy idén debütált alkotás egyenesen Amerikából. A rendezőt azonban innen Európából importálták, ő meg nyilván örült, hogy "felfedezték". Viszont a forgatókönyvet egy bizonyos Sonny Mallhi írta, akinek ez volt az első szkriptje és olyan is lett. Hogy mi a legnagyobb baj vele, arra mindjárt kitérek, de előbb lássuk a történetet! Abból úgyis világossá válik.

Hazánkban nem ismeretlen létforma a "koleszosság", csak hát ez egészen másképpen néz ki, mint jelen esetben az államokban: ott pl. hétvégére nem küldik haza a kölyköket, és a körülmények is emberibbek. Teszem azt, hogy náluk nem hiszem, hogy bevett gyakorlat lenne a 6 (!) fős szobák kialakítása... Kint mondhatni aranyélete van a diákoknak. Leszámítva, ha a szobatársad egy őrült. Rebecca (Leighton Meester - Bújj, bújj szellem!) friss főiskolás, aki Sarával (Minka Kelly - 500 nap nyár) osztja meg szobáját. Hamar barátnők lesznek, csak éppen ez Sara részéről inkább válik rögeszmévé. Mondhatni, hogy beleszeret, de ez még annál is sokkal mélyebb érzés. Hamar eluralkodik rajta a féltékenység, és ami még aggasztóbb, hogy aki rosszat tesz Rebeccával, azt egyszerűen megbünteti. A végére meg már abszolút rá akar hasonlítani.

Sexual parasite: Killer pussy - Kiseichuu: kiraa pusshii (2004)

Rendezte: Takao Nakano

A poszt címe nem direkt lett bulváros, hanem tényleg "Gyilkos punci" a most górcső alá vett film hivatalos neve. Azonban itt máris adódik egy kis félreértés: ugyanis a tettes nem egy olyan kaliberű vagina, amit a Mély harapásban láthattunk, hanem sokkal inkább egy parazita. Konkrétan egy angolnára emlékeztető  lény, ami tele van tűhegyes fogakkal és a lányok "csúnyájában" bújkál és onnan eszeget. Hogy mi a fő tápláléka, az sejthető.

Egy ilyen felvezetésből világosan látszik, hogy nem egy kőkemény darabról van szó, hanem egy komédiáról. Erről már az első 10 percben meggyőződhetünk, hiszen dél-amerikai őslakosnak akarnak beállítani egy leopárdmintás ruhába bújtatott japánt. Bravó. Történet ugyan van, ami igazából kimerül abban, hogy egy amatőr pornóstábnak lerobban a furgonja, a legközelebbi menedék pedig egy lezárt, titkos terület. Mivel az előbb leírtam a bűvös szót, ezért sejthető, hogy lehet számítani egy kis szoft-pornóra, ami egyébként meglepően jóra sikeredett. Női meztelenség minden mennyiségben! Csöcsök, CSÖCSÖK!

Újabb vendégkritika érkezett, ilyeneket mindig örömmel fogadunk. Ezúttal Szeri Csabi irományát olvasgathatjátok, előre szuólok, hogy mint mindig, most is változtatás nélkül kerül bemutatásra. Szóval a helyesírási hibákért ne engem tessék szexuálni.

Sweatshop (2009)

Mi történik akkor, ha pár fura hajú, magukat punknak nevező fiatal egy elhagyatott nejlongyárban akar egy egetrengető bulit tartani? Ez ugye függ attól is, hogy milyen filmről beszélünk, ha pornó akkor dugni fognak a gyárban, ha valami romantikus töltetű, könnyfakasztó alkotás, akkor néhány csavar után a fiú meg a lány (legalábbis beszéljünk erről a konzervatív felállásról) egymásba szeret és aztán dugnak (de ezt sajnos nem mutatják), ha pedig horror filmről van szó, akkor dugnak és utána - rosszabb esetben közben - elhalnak. Hát nem túl változatos. Esetünkben azonban horror filmről van szó, még hozzá egy olyanról, amiben van pár gonosznak maszkírozott statiszta, akik szerepük szerint nem szeretik a punkokat.

A Super Hybridben elsütik a Predatorban elhangzott örök igazságot: Ha vérzik, meg is tudjuk ölni. Csakhogy itt egy kocsiról van szó, aminek benzin helyett vérre van szüksége. Eric Valette, a borzalmas Nem fogadott hívás (One Missed Call) rendezője készítette a filmet. Benjamin Carrnak, a forgatókönyvírónak pedig talán a legjobb pillanata az volt, mikor a 13 kísértet (Thir13en Ghosts) szkriptjéhez köze lehetett. A főbb szerepekben Oded Fehr, Shannon Beckner, Melanie Papalia és Ryan Kennedy látható.

Így hétvégére összeállítottam Nektek egy halom rossz filmet, mazochistáknak és olyanoknak, akik nem szeretnék az idejüket ilyenek megtekintésére pazarolni. Ezeket viszont már egytől egyig végignéztem. Mit meg nem teszek értetek? :)

1. The Jail - A Women's Hell / Anime perse (2006)

Rendezte: Bruno Mattei

Annak ellenére, hogy a film jelentős részében ázsiaiak hölgyek szerepelnek (börtöntöltelékek), ez egy hamisítatlan olasz trash. Az azóta megboldogult rendező a haláláig rengeteg szemetet termelt, leginkább (mily meglepő) zombi produkciókra specializálta magát, de azért a fiatal lányok megalázásához és kínzásához is egész jól értett, ahogy a mellékelt film is mutatja.

Amint azt a cím is sugallja, itt egy nyomorúságos női börtön lakóinak az életét követhetjük nyomon, ami nem éppen cukormázas. Nevük nincs, csak számuk (bár egymást azért a rendes nevükön szólítják) és a kiválasztottaknak időnként egy bordélyházban kell elviselni a gazdag vendégek különböző perverzióit. A fenyítés meg kíméletlen. Igazából az egész egy Ilsa-filmhez hasonlít, csak nincs benne annyi szenvedély, de gagyiság kétszer annyi.

Majomszeretet - Monkey Shines (1988)

Rendezte: George A. Romero

Ugyan ennek a kritikának a Romero-s posztban lenne a helye, de különleges mivolta miatt megérdemel egy saját bejegyzést. Mert ki hallott már olyan filmről, amiben egy édi-bédi kis csuklyásmajom öldökli az embereket? Aki nem tudná, hogy az meg hogy néz ki, annak íme egy kép. Egyébként nem gondoltam volna, hogy eljő a pillanat, amikor a blogon a Cukiságot fogom linkelni.

Ilyenkor jön a jogos kérdés, hogy egy ilyen aranyos állat hogy lenne képes embert gyilkolni? Igen, egy klasszikus klisével: "tudományos" kísérlet áldozataként. A "tudományos" szót azért tegyük idéző jelbe, mert itt olyat csak nyomokban találhatunk. Mert bár van egy frankó labor, azért az elég nagy felszínességre utal, hogy szerencsétlen majmot egy olyan szerrel oltják be, amit fagyott emberi agy lereszeléséből (!) állítanak elő. Több magyarázat nem is kell a nézőnek: tessék, mirelit agycsíkok, ebből lesz az okos és intelligens majom! Persze mi horror kedvelők bátran átsiklunk az eféle "bakik" fölött, mert mennyivel tudományosabb a zombik létezésének megmagyarázása? Vagy egy olyan szerkezeté, ami a villám erejét használva feltámaszt egy több testrészből összerakott embert? Na ugye. Úgy hogy haladjunk is tovább.

Sorozatomban olyan filmeket mutatok be, amelyeket a rajongók nagyon vártak, ám a megjelenésük csalódásokat okoztak.

The Ward (2011)

Rendezte: John Carpenter

Carpenter az a rendező, akitől mindenki látott már legalább egy filmet, még ha nem is tud róla. Igazi ikon, részletesebben nem is mutatnám be, mert aki nem ismeri munkásságának 1-2 kiemeltebb művét, az rossz blogot olvas. A lényeg, hogy 2001 óta nem forgatott egész estés filmet. Legutóbbi alkotása az a film - A Mars szelleme -, amibe valljuk be, kár volt egyáltalán belekezdeni. Így kijelenthetjük, hogy a rajongók már jócskán ki voltak éhezve egy igazi Carpenter-műre. Sajnos azonban erre még várhatnak, várhatunk.

Már maga a film alapanyaga is necces: egy női elmegyógyintézetbe friss hús érkezik, akinek persze nincs ínyére a helyzet, ezért minden pillanatot megragad a szökésre. A társai meg nagyrészt jó csajok, kár, hogy egyikük sem vetkőzött le (első hiba). Aztán kiderül, hogy az intézetben lakik egy dühös szellem is, ami (aki?) egyenként levadássza a lányokat. Ezek a kivégzések egész látványosra sikeredtek (a szembe szúrás mindent visz), csak többségük túl gyorsan végbement. Aztán természetesen megjelentek a hatásvadász sokkolások (második hiba), bár néhol finomabb, éppen ezért hatásosabb eszközöket is bevetett az ijesztgetésre. Ez utóbbiak a film legjobb pillanatai.

Történet? Totál mindegy, a film első 10 perce egy igazi B kategóriás zombihenetlést ígér. A produkciót Kantz, a Wasteland alkotója rendezte és úgy tűnik, hogy harcművészek vetették be magukat az élőholtak közé.

I saw the Devil - Akmareul boatda (2010)

Rendezte: Jee-woon Kim

Hogy ki is az a Chan-wook Park? Remélem a kérdés nem komoly, mert ha igen, akkor sürgősen be kell pótolni a Bosszú-trilógia darabjait (A bosszú ura, Oldboy, A bosszú asszonya). De már a blogon is találkozhattatok a rendező munkásságával, legyen az egy vámpír pap krónikái, vagy egy szelet extremitás. A lényeg, hogy nagy bátorságra vall az, ha valaki a "Mester" útjára lépve leforgat egy bosszúfilmet. Azt most megmondhatom, hogy  a Két nővért is jegyző Jee-woon kim maximálisan felnőtt a feladathoz (ez utóbbi film kritikájával már egy ideje tartozok, de arról majd lesz egy külön DVD ajánló, tekintve, hogy sikerült beszereznem a duplalemezes, digipack kiadást. Fuck yeah).