Az ördögűző (The Exorcist) 1973-ban hatalmas sikert aratott, még két Oscar-díjat is bezsebelt. Azóta megélt több folytatást, sőt egy rendezői változatot is. A történetet majmoló rengeteg rip-off-ról meg már ne is beszéljünk. Így aki manapság ilyen típusú filmet akar forgatni, annak valami újjal kell előrukkolnia. Szerencsére erre több példa is van, lássunk ezek közül hármat.
Ördögűzés Emily Rose üdvéért - The Exorcism of Emily Rose (2005)
Rendezte: Scott Derrickson
Kezdjük a legismertebbel. Ez a film azért különleges, mivel nem akarja az ember szájába rágni, hogy igenis van Isten, Sátán meg ilyesmik. Egy kettős képet kapunk, ami kielégítheti a szkeptikusok igényeit is. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy igaz történet alapján készült, hogy mennyire az, nem néztem utána.
A sztori voltaképpen egy visszaemlékezéssel egybekötött bírósági tárgyalás. A vádlott egy pap, aki ördögűzést hajtott végre -ki nem találjátok- a 19 éves Emily Rose-on. Sajnos ő maga nem élte túl a megpróbáltatásokat, így a tárgyalás tétje komoly. Az ügyészség pedig minden erejével azon van, hogy bebizonyítsa az esküdteknek azt, hogy az egész szertartásosdi egy nagy humbug. A lánynak pedig voltaképpen epilepsziás rohamai voltak.
A kettősség, amiről beszéltem, rögtön érzékelhető. Ugyanis minden egyes kulcsfontosságú jelenetet kétféleképpen láthatunk: egy természetfelettit és egy racionálisat. Nekem ez nagyon tetszett, valóban egyedi és egyben zseniális húzás volt az alkotóktól. Azonban a feszültség érthető módon vajmi kevés. Egyrészt nekem alapból visszás az, ha rögtön az elején megtudom, hogy mi lett a főszereplővel, onnantól kezdve már nem köt le. Másodszor pedig a film horror jellege sokszor csak hatásvadász ijesztgetésekben mutatkozik meg. Konkrétan amikor a címszereplő démonokat hallucinál (?).
Tavaly a világ megkapta a Piranha 3D-t (mi fél év késéssel), ami egész sikeres vállalkozásnak bizonyult. Semmi sem bizonyítja jobban annál, hogy már készül a folytatása Piranha 3DD néven. Nosza, egyesek gondolták, hogy azért idén is prezentálnak egy térhatású, vizes, állattámadásos tini-horrort az erre vágyóknak. Az elkövetők pedig ezúttal legyenek cápák, ami magától értetődő, nem szorul különösebb magyarázatra. Az is, hogy miért pont David R. Ellis kapta meg a rendezés jogát, hiszen neki a Végső állomás 3D óta van tapasztalata ilyen téren, igaz az (is) egy nagy bukta volt.
A két filmnek bár ugyanaz a zsigeri lényege, hogy embereket varrnak össze egymáshoz, a különbség mégis ég és föld. A legnagyobb csavar, hogy ez nem is egy igazi, megszokott folytatás. A mű ugyanis az első részt "megsemmisíti" azzal, hogy filmet kreál belőle. Egész konkrétan a jelenlegi főszereplő -Martin- a megszállottja Az emberi százlábúnak, mint celluloid terméknek. Nekem ezzel az a bajom, hogy így a néző ezentúl már más szemmel fogja a filmet látni. Csak mozi, ez tény, de nekem ne mondja senki, hogy nem szereti a filmekbe beleélni magát. Így meg mégis hogyan tegye? Hiszen maga a folytatás is kimondja, hogy az "nem valódi". Remélem érthető, hogy mire próbálok kilyukadni.
Nem tudom miért lehet ez, de Craven legtöbb műve kifejezetten a fiataloknak készült. Elég, ha csak a Sikoly kvadrológiára gondolunk, ami anno a reneszánszát hozta el a tini-horror filmeknek. A Vedd el a lelkem!-re ez pedig különösen igaz, hiszen a szereplők mind gimnazisták (legalábbis elméletben). Akik közül heten egy napon születtek, akkor, amikor egy tudathasadásos sorozatgyilkos meghalt(?). Abba most ne menjünk bele, hogy egy kisvárosban erre mekkora az esély...
A szexualitás most jócskán háttérbe szorul, hogy átadja helyét a Családnak, mint olyannak. A rendező ezúttal nem egy kilátástalan jövőt vizionál, hanem a "ma" családjának állít egy torz tükröt. Nem kell aggódni, azért a kőkemény dráma mellett a horror is jelen van, nem is akármilyen formában.
Fogd két, nálad jobban elhíresült haverodat a .jpg)
Maga a cím roppant csábító lehet, de szögezzük le az elején, hogy a filmben NEM szerepel Michael Myers. Úgy tessék elképzelni, hogy még valami helyettese sincs, a történet teljesen más, az első két részt abszolút kihagyja.
Andy a vietnámi háborúban szolgál, míg egy nap értesítik a családját a halálhíréről. Ők természetesen nehezen dolgozzák fel a hírt, azonban még aznap éjjel bekopog hozzájuk a halottnak hitt fiúk. Erre mondják, hogy valóságos csoda. Vagy csak adminisztratív tévedés. Ugyan a srác kissé furcsán viselkedik, de miért is ne lenne fura egy olyan ember, aki pár napja még az életéért küzdött a dzsungelben? Úgy hogy a szülők megnyugodnak, legalább él a fiúk, és ami a legfontosabb: hazatért.
Ahogy a cím is sejteti, ez bizony egy torture porn. Méghozzá áldokumentarista rendezésben. Egész konkrétan egy mondo. Akiknek ezek a szakzsargonok nem mondanak semmit, azok egyrészt rossz helyen járnak, másrészt meg íme: szadista belezős film, ami el akarja hitetni, hogy ez megtörtént.
Friss kommentek