Mielőtt gyorsan végig görgetnétek az oldalt (á, kit áltatok, már késő), hogy hozzáfűznivalók elolvasása nélkül csak a címeket nyálazzátok el, jöjjön egy szokásos kis összefoglaló a tavalyi évről!

Bármit is írjanak egyes fanyalgók, 2013 igenis a horror éve volt! Először is, egy jól ismert, iszonyat gáz franchise se végzett terrort a nézőkön. Vagyis elmúlt végre volt egy olyan év, amikor se Resident Evil-, se Underworld-, sőt még Paranormal Activity-film sem mérgezte a közízlést. Igazából már ennyi elég is lehetne, de ahogy végig néztem az idei kritikákat, szembesülnöm kellett azzal hogy az átlagot tekintve még sose pontoztam ennyire kimagaslóan magas átlaggal. Sőt, amióta írom az éves toplistákat, most fordul elő először, hogy nem kerül be egy 6/10-es alkotás sem, ellenben a győztes 10/10-es pontozású lett! Mi több, összesen 11 alkotás érdemelt 7 pontot (ez már nekem is furcsa egy kicsit), vagyis még ez sem volt garancia a toplistában való szerepléshez! (Érdekességképpen 9 pontos egyáltalán nem született.)

A hazai mozikba persze csak két alkotás tudta kiemelkedő méretekben csalogatni nézőket (ezekről később még lesz szó). Persze nem tudhatjuk, hogy ha a több, direkt lemezes megjelenés közül némelyik kap mozira esélyt, akkor azok milyen számokat hoztak volna.

Sajnos idén (vagyis tavaly) kissé ellustálkodtam a friss alkotások nyomon követését, így egy párra egyszerűen már nem jutott se időm, se energiám. Azért szerintem a lista így is "hitelesnek" tekinthető, szerintem semmi lényegesebbről nem maradtam le.

További változás, hogy ezúttal sokkal megengedőbb voltam azon a téren, hogy most mikorinak is tekinthető egy film. Így ne tessék csodálkozni, hogy bizony, lesznek technikailag 2012-es művek is a listában!

Azt hiszem ennyi épp elég volt bevezetőnek. Nosza!

Lassan bevett szokássá válik, hogy egy horrorral indítják az újabb évet a mozik. 2012-ben Az ördög benned lakozik minimálköltségvetésű film 33,7 millió dollárt kasszírozott első hétvégéjén. Tavaly A texasi láncfűrészes: Az örökség 21,7 millió dollárral kezdte pályafutását, de gyorsan kifulladt és 34,3 milliónál el is hagyta a vetítőtermeket.

A Paranormal Activity őrület 2009-ben ütötte fel a fejét. A 15.000 dollárból leforgatott amatőrfilm (nevezzük annak) közel 108 millió dollárt kaszált Amerikában, értelemszerű volt, hogy jött a folytatás. Habár a franchise negyedik felvonásának bevétele elmaradt az eddigi részek által produkált eredménytől, azért az 54 millió dollár még mindig pofás profitot hozott, pláne 5 milliós költségek mellett.

Idén dupla adag parajelenséget kapunk. Ősszel befut a Paranormal Activity 5 is, de még előtte útnak indították a spin-offot is. A Paranormal Activity: Marked Ones szintén alacsony büdzséből, 5 millió dollárból készült és a latino közönséget célozták meg vele. 18,2 millió dollárt folyt be, ami egyrészt azt mutatja, hogy továbbra is van élet ebben a franchise-ban, másrészt, hogy a fősodor mellett is lehet próbálkozni.

Ne tévesszen meg senkit a naptár, még a 2013-as évből jöjjön három folytatás! (Megjegyzés: a cikk egy kissé másnapos állapotban íródott.)

1. Insidious - A gonosz háza / Insidious: Chapter 2

Rendezte: James Wan

Anno kérdeztétek, hogy miért nem írtam róla, amikor még ment a mozikban. Ennek oka prózai: a forgalmazó (az Intercom) még mindig nem vesz tudomást a létezésünkről, így nem kapunk sajtóvetítésre meghívást. Az első rész pedig azért annyira nem tetszett, hogy fizessek a folytatásért, pláne, hogy a rendező másik idei projektjében, a Démonok közöttben személy szerint csalódnom kellett (amiért pedig még fizettem is).

Eleve merészség volt úgy "harcba küldeni" az alkotást, hogy az előzményt a mai napig nem adták ki még csak DVD-n se. A magyar cím meg nettó félrevezetés, kíváncsi vagyok, hogy hányan lepődtek meg, amikor beültek rá és bevillant az angol cím, rajta a baromi nagy kettessel. (Vagy képesek voltak kivágni azt a pár kockát? Akik látták moziban, nyilatkozzanak!)

Na de térjünk rá magára a filmre! Röviden: meglepő módon egész jól sikerült! Sokkal jobb lett elődjénél! Amiket anno felsoroltam hibákat, azokat jórészt kijavítottak. Először is nincs unalmas felvezetés, elejétől a végéig történnek a paranormális jelenségek. Na jó, azért ez is nehezen indul be, és egy ideig én is közömbös fejjel néztem, de a felétől már elkezdtem izgulni! Amúgy arról van szó, hogy a rémisztő furcsaságok ismét feltűntek és apucival sincs minden rendben... 

Oké, tudom, nem horror, de úgy érzem akkor is itt a helye. Különben is, vélhetően már sikerült a legtöbb, itthon bemutatott karácsony témájú horrort ellőnőm, és nem akartam idén harmadjára is egy teljesen ismeretlennel előhuzakodni. Úgy hogy tessék megadni magatokat a karácsonyi hangulatnak és olvassatok Charles Dickens klasszikusának legelborultabb feldolgozásáról!

Szellemes Karácsony - Scrooged (1988)

Rendezte: Richard Donner

Az írás spoileres lesz, de könyörgöm, ki nem ismeri A karácsonyi éneket?! Ennek a történetnek már ki tudja hányféle feldolgozása volt, valamelyiket csak láttátok! Na ugye. Akkor haladhatunk szépen.

A szerepek ismertek, melyből a legfontosabb "Scrooge-é", a gazdag, de fösvény, érzéketlen, önző és munkamániás figura, akit meglátogat a Karácsony Három Szelleme, hogy rávilágítsanak a gyarlóságaira. Jelen esetben őt Bill Murray alakítja, aki öt évvel később finomítva, de ügyesen átültette karakterét a méltán népszerű Idétlen időkigbe. Tökéletesen választás volt, már csak azért is, mert sikerült valami pluszt hozzá tennie a már ekkor is jól ismert karakterhez. Megtöltötte cinizmussal és humorral, amitől sokkal elevenebb lett, és ha lehet, még visszataszítóbbnak hat.

Az igazi csavar az, hogy a filmnek a belső világában tudnak Dickens meséjéről, sőt, mondhatni az egyik mellékszál is erre van kihegyezve! Vagyis a Murray által megformált Frank egy tévécsatorna fejese, aki egy hatalmas akcióra készül: Szenteste élőben leadják A karácsonyi éneket! Az meg már az önmagába harapó kígyó esete, hogy következetesen "Scrooged" hívják! Frappáns! Egyébként nagyon hamar egy erős képet kapunk emberünkről, aki promózásra egy olyan reklámot sugároztat, amiben gyilkosság, erőszak és atomrobbanás is van. Amikor meg valaki szól neki, hogy ez nem igazán karácsonyi, nem csak, hogy lazán kirúgja, de még örömet is lel ebben! Magyarul egy igazi szemétláda.

Avagy a szellem téma jövőre is sláger lesz (mint minden évben).

A Haunt a szokásos panelekkel dolgozik: tinédzser páros egy kísértet járta házban kommunikálni próbál a szellemekkel. Aztán persze csodálkoznak, hogy működik és hogy ez nem is olyan jó móka...

Egy fiatal párocska utánajárt egy ősi átoknak (ez lenne "Copiii"), ami olyan jól sikerül, hogy felébresztenek vele valami sötét gonoszt. A trailer első fele arra enged következtetni, hogy found footage-el lenne dolgunk, de a második fele szerencsére megnyugtat, hogy mégsem. Ellenben egész nézhetőnek tűnik, bár ez pont az a műfaj, amiben a legkönnyebb becsapós, hangulatos előzeteseket gyártani.

A poszteren lévő felirat ne zavarjon össze senkit se, a film még csak két fesztivált járt meg (elvileg).

Nem olyan rég sikeresen beégtem (ismét) azzal, hogy egy 2011-es filmet állítottam be újdonságnak. A trailer alapján nagyon fellelkesültem, de a kedves olvasók gyorsan lehűtöttek, hogy bármennyire is jól néz ki, ez egy szar. Emiatt el is ment tőle a kedvem, de most erőt vettem magamon és megnéztem. Elvégre én vagyok az örök árral szemben menő, nem? Most viszont sodródnom kell a tömeggel, ugyanis ez tényleg egy szar.

Cassadaga (2011)

Rendezte: Anthony DiBlasi

Pedig basszus, a kezdést két egymás után következő erős jelenettel oldották meg. Az egyikben egy lánynak öltözött, babázó kisfiút látunk, akit anyuka emiatt nagyon megszid. A fiú elkeseredésében lenyisszantja magának a fütyijét. Kemény. Ezt követi a süket festészetet tanító nő és kishúga kapcsolata. Ami rögtön úgy ér véget, hogy a kislányt halálra gázolják. Mondanom se kell, az alaphangulatot sikerült eltalálni.

Elsőre jó ötletnek tűnik az, hogy a főszereplő süket legyen. Másodjára azonban az alkotóknak szembesülniük kell olyan hátrányokkal, amiket nagyon ostobán elkendőznek. Rögtön megemlíteném a legordenárébbat. A gyászoló hölgy elmegy egy szeánszra, hogy beszélgethessen a húgi szellemével. Egy a bibi, hogy a hangja egy fonográfból jön, vagyis nem tud szájról olvasni! Ő MÉGIS HALLJA BAZZMEG, HALLJA A HANGJÁT!!! Úgy fél órával később a film kapcsol, hogy ez így gáz és kitalálják, hogy a csajszi a "fejében" hallotta a hangokat, de ez szintén baromság, meg ez már túl késői magyarázat. Ugyanis innentől kezdve lehetetlen komolyan venni a filmet. Ja és ez csak egy példa volt...

Ó, hogy mi is a történet? Az, hogy a kasztrált kisfiú időközben felnőtt és szép lányokból csinál marionett bábút. De úgy, hogy levágja a végtagjaikat és újrakapcsozza őket. Betegnek beteg, de ez csak egy ötlet. A brutalitás ki is merült ennyiben. Maradnak a béna ijesztgetések egy áldozat elkeseredett és agresszív kísértete által. Ezek viszont nem csak a kivitelezést tekintve bénák, hanem egyszerűen logikátlanok.

Niamh egy 11 éves kislány, aki egyedüli túlélője egy mészárlásnak, melyben odaveszett a családja. A rendőrség egy csapat "huligánt" vádol, így figyelmen kívül hagyják a gyermek magyarázatát, miszerint a ház volt az elkövető... Árvaként egy szociális családsegítő pár fogadja be, akik persze beköltöznek a házba, hogy szegényke legyőzze a félelmét... Mind tudjuk, hogy mi lesz ebből:)

Francia-ír-svéd koprodukcióős alkotás. A rendező pedig Marina de Van, akit mi már ismerhetünk a sajátos hangulatú In My Skin-ből és esetleg a Ne nézz vissza! c. horrorból.

Folytassuk a legutóbbi posztunkat újabb három filmmel az idei termésből.

1. Eleven testek - Warm Bodies

Rendezte: Jonathan Levine

Anno nagyon megtetszett az előzetese, aztán valahogy mégsem siettem a megtekintésére. Talán a tudatalatti radarom érzékelte a veszélyt, mert sajnos nem olyan jó, mint ahogy azt sejtetik. De nem is rossz. Na de térjünk rá inkább a részletekre!

A világ elszenvedett egy zombi-apokalipszist, erről pedig egy zombi gondolatain keresztül értesülünk. Itt rögtön álljunk meg egy szóra! A film elég formabontóan kezeli a "zombiizmust", éppen ezért azt azért tisztázzuk már kérem, hogy nincs sehol kőbe vésve az élőholtak viselkedése! Gyermekded felfogás lenne számon kérni azt, hogy hogy lehet ilyen intenzív agyműködése hősünknek, vagy hogy hogy eshet szerelembe. Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy ebben a világban ez így működik! Az agyevés spirituális hatásán sem illik felhúznunk a szemünket, hiszen a zseniális Az élőhalottak éjszakájában is hasonlót láthattunk.

Akkor folytassuk. A főszereplő egy támadás során meglátja élete (hehe) szerelmét, aztán kimenti a hordája elől. Közben egyre jobban beszél, gyorsabban mozog és végül... -spoiler!- meggyógyul. A folyamat pedig egyfajta anti-vírusként szétterjed a csoszogó barátai között. Nagy kár, hogy ez az elkorcsosult "csontikra" már nem hat.  Nos, most muszáj következetesnek maradnom. Ugyanis a Daybreakersben majd hogy nem ugyanez történt és ott felháborodtam ezen az eshetőségen, itt sem tehetek másként. Hiába vígjáték alapvetően, ez azért már túlzás.

A Paranormal Activity franchise-t is addig nyújtják, ameddig akarják. Mivel hollywoodi mércével nézve aprópénzből kihozták az eddigi részeket és mindegyiken hatalmasat kaszáltak így természetesen érkezhet az ötödik felvonás. A rendezői teendőket Gregory Plotkinra bízták, ő az előző három felvonás, illetve a spin-off vágója és társproducere volt.

Oren Peli és Jason Blum lesznek a producerek, a forgatókönyvet a teljesen ismeretlen Jason Pagan és Andrew Stark írják. A sztori nem ismert és azt sem tudni, hogy mikor kezdenek hozzá a forgatáshoz.