Egy igazán elborult horror-vígjáték fog hamarosan érkezni az amerikai mozikba. A film egy fickóról szól, aki állandóan stresszben él, mert körülötte mindenki folyamatosan cseszteti. Ahelyett azonban, hogy kelesztene egy tisztességes gyomorfekélyt, inkább kiszabadul belőle egy gyilkos lényecske, aki embereket mészárol le, de igen durván. Ő lesz a címszereplő "Milo".
Az előzetes szerintem belövi, hogy mire számíthatunk majd.
UPDATE: A drága jó blog.hu még mindig nem oldotta meg azt a bugot, aminek köszönhetően egyes posztokhoz nem lehet kommentelni. Ezért most kirakom még egyszer. Ha ehhez se lehet, írjatok e-mailt!
Magam is meglepődtem, amikor a meghirdetett könyvkritikusi posztunkra négyen is jelentkeztek. Mivel véleményem szerint mindegyikük elég tehetségesnek tűnik a felvételre, ezért nem akartam önkéntesen döntést hozni. Elvégre Ti fogjátok őket olvasni, így döntsetek róluk Ti!
Alant látható lesz a négy versenyző írása, a kommentek között pedig írjátok le annak a nevét, akitől szívesen olvasnátok még az oldalunkon! Csak egy nevet lehet írni! Nyugodtan tessék megindokolni, kritizálni a mindegyiküket - kulturált keretek között! Hogy biztosítsuk a verseny tisztaságát, csak azoknak a kommentjeit fogjuk elfogadni, akik 2013. június 16 előtt regisztrálták magukat!
Természetesen, nekünk szerkesztőknek is lesz 1-1 titkos szavazatunk, már csak azért is, hogy így növeljük az izgalmakat:) Esetleges egyenlőség esetén én fogok dönteni, jobb módszert nem tudok.
Gondolkodtam, hogy két fordulós legyen, ezáltal "párharcokból" alakulna ki egy döntő, de egyrészt ez kissé igazságtalan, másrészt meg ehhez kéne még egyet írniuk. Könyvkritikánál meg ugye nem kérhetünk számon senkit, hogy pár napa alatt készítse el.
Fontos! A versenyzők nem tudták, hogy nyilvános párharc lesz, így nem is úgy készültek. Továbbá mivel én se így készültem, ezért semmiféle elvárásom nem volt. Így a terjedelemben és témákban bőven lesznek eltérések. Ezt tessék figyelembe venni!
A szavazás vasárnapig, azaz 2013. június 30 éjfélig fog tartani! Eredményhirdetés és ünnepélyes beiktatás másnap este.
Az írásokon csak formailag változtattam (illetve. a teljes neveket vettem ki), a képeket minden esetben én vadásztam.
A sorrend a beérkezés szerint alakult.
Hajrá!
Egy újabb "ez eddig miért nem jutott másnak az eszébe?" típusú horror. A kérdésre maga a film ad választ.
Rendezte: Steven C. Miller
A rendező tavaly egy percet sem lazsált, hiszen a Silent Night remake és a The Aggression Scale mellett még erre a filmre is volt ideje. Ami hozza előbbiek színvonalát, ezzel örökre kitörölve a Scream of the Banshee borzalmas emlékét.
A sztori pofátlanul egyszerű, mégis valahol zseniális: két fiútestvér küzd az ágyuk alatt megbúvó szörny ellen. Persze azért ez korántsem ilyen egyszerű. A történet hátterét darabokban adagolva kapjuk meg, már-már idegesítő lassúsággal. Pedig csak arról van szó, hogy az idősebb fiú két éve el akarta égetni a titokzatos lényt, ami természetesen nem hogy nem jön össze, de még anyuci is odaveszett.
A srác megúszta a komolyabb felelősségre vonást és inkább száműzték egy távoli rokonhoz, aki megfelelő orvosokhoz járatta, úgy tűnik sikerrel. Csak ugye a valóságot nem lehet semmiféle terápiával kiölni az emberből. Így rögtön "visszaesik", amint megtudja, hogy bizony az öcsi is észleli a kaparászó hangokat és egyéb furcsaságokat. Természetszerűleg erről nem mert szólni a szülőknek, nem akart a bátyus sorsára jutni.
Sajnos (?) nem az Universal utolsó klasszikus lényének (A fekete lagúna szörnye) a remake-je készül, hanem egy szabvány tengeri szörnyfilm. A szinopszist le se írom, felesleges.
Ez a 150 ezer dolláros (!!!) produkció "Dead See" néven is megtalálható, már ha bárki is kíváncsi lenne rá. Ehhez a büdzséhez képest a poszter nem is annyira vészes.
Néhány fiatal elmegy egy mindentől távol eső helyre - oltári nagy klisé, de ezúttal nem egy faházikóban játszódik a sztori. A sztori nagy része a vízen zajlik, jön egy szörny, a tinik pedig egyre idegesebbek lesznek, pláne, hogy a csónakjuk léket kapott. Larry Fassenden, A szokás rabjai rendezője készítette a filmet.
Ja és ez nem keverendő össze a bányás Beneath-el!
A tegnapi vásárlásra ösztönző posztom után jöjjön egy vásárlás elrettentő. Ezt a "gyöngyszemet" 400 forintért találtam egy áruházban. Utólag belegondolva magam sem tudom, hogy az olcsó ár mellett mi vett rá, hogy megvegyem. Talán csak akartam egy butácska, hentelős szörnyfilmet. Mert bár maga a borító egy az egyben a Dögnek a koppintása, azért ez a pofa eléggé "csábító". Aztán rá kellett jönnöm, hogy engem csúnyán átbasztak.
Rendezte: Robert David Sanders
Most rendhagyó módon előbbre helyezem a hazai DVD borítóját és alulra a külföldi egyik alternatíváját, hogy lássátok az égbekiáltó különbséget. Gyorsan teszem hozzá, hogy ez a változat odaát is létezik, szóval nem a honi kiadó "turpisságáról" van szó.
A film ugyan karácsonykor játszódik, de mivel a történet szerint 30 fokos rekordhőség van éppen, így nem okoz nekem gondot, hogy nem a szezonális rovaton belül mutatom be. Mert semmi, de semmi ünnepi hangulata nincs. (Más milyen se.)
Tehát, elviselhetetlen forróság van és a nagyvárost még áramkimaradások is sújtják. Egy toronyház lakóit láthatjuk, kiknek a többsége egy partin lődörög. Aztán megjelenik egy mutáns szörny és szép sorban lemészárolja az embereket. Nagyjából ennyi. Igen, nem túl sok, de egy ilyen kaliberű filmtől semmi extrát nem vár az ember. Ráadásul 80 perces sincs, szóval azt hihetnénk, hogy jó pörgős agymenés. Nem, nem az.
Nem is tudom, hogy a felvezetés mennyi időt vett el, lehet, hogy csak 10 percet, de én rohadtul untam. Hovatovább lefekvés előtt álltam neki és bizony nagy küzdelem volt az ébren maradás. Tetézve a bajt, az egyik szereplőnek 2 perc sem kellett, hogy olyan szinten megvessem és megutáljam, amiből már a szememben nincs visszaút. De ő legalább kiváltott belőlem valami érzelmet, míg a többség olyan szinten feláldozható iktatós papír szintjén vannak jelen, hogy az már valahol rekord.
Csütörtök óta megkezdődött 20. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál!
Így ez a poszt amolyan "jobb később, mint soha" elven készült. De még semmiről se maradtatok le, mivel minden filmet kétszer vetítenek le! Ráadásul örömmel lehet konstatálni, hogy talán minden eddiginél több, minket érintő film került be a fesztiválprogramba!
Lássuk!
Az ír szekció rögtön kettőt is magában foglal: a Csáposok (Grabbers) c. elborult kocsmás, szörnyes horror-vígjátékot és a sokkal keményebbnek ígérkező Citadellát (Citadel), melyről még anno lőttünk egy előzetest.
A "sötét oldal" szekció azonban még több csemegét tartogat. Először is nagy meglepetésre itt van a francia Livide, amiről már írtunk kritikát. Egyébként a semmilyen Halovány címen kell keresni. De sajnos a többi magyar cím is kissé félrevezető. Mert gondolnátok, hogy a Néptelen történet az Aftert takarja, míg az Elbocsátó szép szavak (Last Kins Word) egy gótikus horrort és nem egy romantikus drámát? A Borzongás (Shiver) már találóbb, melyben egy sorozatgyilkost és az áldozatának a kapcsolatát tekinthetjük meg thriller formájában. Illetve itt van még az egyértelmű favorit, a Feloldozás (Resolution) is, melyet a Ház az erdő mélyén rokonának tartanak.
Meglepetésre a "napos oldal" is tartogat számunkra valamit: a Shopping Tour c. orosz horror-vígjátékot, melyben kiderül, hogy a finnek évente egyszer turistákat esznek. Igen, az összes.
Az igazi ínyencek meg megnézhetik a Ragyogást is (elvégre moziban többségünk még nem láthatta) és az arról szóló 237-es szoba (Room 237) c. dokumentumfilmet is.
Szóval választék az van dögivel, ne tessék finnyáskodni!
A "Scary" cím ne tévesszen meg senkit. A posztert még anno mutattuk.
Ez a film annyira karácsonyi, hogy fel is vetődik az emberben, hogy eddig erről miért nem írtam még?! Teljesen jogos, már csak azért is, mert az olvasók többségében vélhetően felcsendül a nosztalgia-faktor. Nosza!
Rendezte: Joe Dante
Spielberget már ekkor olyan nagy tisztelet övezte, hogy pusztán a nevével bármit el lehetett adni. Ráadásul garanciát is jelentett, hogy az jó is lesz, ha valamit ő -akár csak producerként-, felkarol. A felügyelet erősen érződik a végeredményen, hiszen remekül vegyíti az ifjúsági kalandfilm érzést a humorral és a vérengzéssel. Kissé olyan, mintha az E.T. -ben lettek volna gonosz földönkívüliek is, akik rátámadnak a városlakókra. Csak épp Guzmi cukibb.
Egy álmos kisvárost láthatunk, amit ellep a hó és a karácsonyi fények. Minden nagyon idilli. Azonban mégse felhőtlen, mivel a főszereplőt ki fogják rúgni a munkahelyéről, apja pedig nem képes egyetlen épkézláb találmányt is a piacra dobni. Szóval elméletileg szarban vannak, csak épp ezt a készítők elfelejtik jobban érzékeltetni. Már csak azért is, mert apuka lazán vesz kezdéskor 200 dolcsiért egy Mogwai-t, a már említett Guzmit. Aki iszonyatosan, leírhatatlanul cuki. De tényleg. Mellékelve kap három szigorú szabályt:
Sajnos a film gyermekbetegségei már ezeken a szabályokon érezhetőek. Hiszen mi számít erős fénynek? Bírja-e az UV lámpát pl.? Mi számít víznek? Ha kólával önteném le, az ér? Vagy 100%-os narancslével? Oké, hogy éjfél, de mi van az időzónákkal? Ha éjfélkor átvinném Romániából ide, akkor lenne mégis egy óránk? Egyáltalán: meddig tart a tilalom? Mert a fél 3 még tilos, de kell lennie valami konkrét időpontnak, vagy viszonyítási időnek. Mi több: eleve kinek kell egy olyan állat, amit nem lehet megfürdetni? Nem lesz büdös? Innen is látszik, hogy nem kifejezetten a felnőtteknek készült, mert gyerekként valahogy ezek nem zavartak. Na de folytassuk.
Úgy újabb, hogy mi még csak most adunk róla hírt.
Az Uwharrie sztorija annyi, hogy két jóbarát kiruccan a hétvégére egy erdőbe lazulni. Aztán nyomuk vész. Több napos keresés után megtalálják a kamerájukat, amin úgy néz ki, hogy maga a Sasquatch látható.
Igen, remekül beleillik a közelgő Nagylábas kézikamerás horror mellé. Szuper. De a legnagyobb vicc az, hogy a szintén 2012-es found footage stílusú The Woodsman is ugyanezzel a lénnyel operál. Ez van akkor, amikor már tényleg nem tudnak mit kitalálni... Mondanom se kell, hogy az előzetes engem nem csigázott fel. Sőt.
Friss kommentek