Egy sznob musical színház táborban trancsíroz egy musicaleket utáló maszkos gyilkos. Azt hiszem ezt nem is érdemes tovább boncolgatni. Az előzetes alapján elég sokféleképpen.
A Stage Fright engem meggyőzött, manapság egyre ritkábban kapunk jó slahsert... Az egyik főszereplő egyébként Meat Loaf lesz!
Mielőtt gyorsan végig görgetnétek az oldalt (á, kit áltatok, már késő), hogy hozzáfűznivalók elolvasása nélkül csak a címeket nyálazzátok el, jöjjön egy szokásos kis összefoglaló a tavalyi évről!
Bármit is írjanak egyes fanyalgók, 2013 igenis a horror éve volt! Először is, egy jól ismert, iszonyat gáz franchise se végzett terrort a nézőkön. Vagyis elmúlt végre volt egy olyan év, amikor se Resident Evil-, se Underworld-, sőt még Paranormal Activity-film sem mérgezte a közízlést. Igazából már ennyi elég is lehetne, de ahogy végig néztem az idei kritikákat, szembesülnöm kellett azzal hogy az átlagot tekintve még sose pontoztam ennyire kimagaslóan magas átlaggal. Sőt, amióta írom az éves toplistákat, most fordul elő először, hogy nem kerül be egy 6/10-es alkotás sem, ellenben a győztes 10/10-es pontozású lett! Mi több, összesen 11 alkotás érdemelt 7 pontot (ez már nekem is furcsa egy kicsit), vagyis még ez sem volt garancia a toplistában való szerepléshez! (Érdekességképpen 9 pontos egyáltalán nem született.)
A hazai mozikba persze csak két alkotás tudta kiemelkedő méretekben csalogatni nézőket (ezekről később még lesz szó). Persze nem tudhatjuk, hogy ha a több, direkt lemezes megjelenés közül némelyik kap mozira esélyt, akkor azok milyen számokat hoztak volna.
Sajnos idén (vagyis tavaly) kissé ellustálkodtam a friss alkotások nyomon követését, így egy párra egyszerűen már nem jutott se időm, se energiám. Azért szerintem a lista így is "hitelesnek" tekinthető, szerintem semmi lényegesebbről nem maradtam le.
További változás, hogy ezúttal sokkal megengedőbb voltam azon a téren, hogy most mikorinak is tekinthető egy film. Így ne tessék csodálkozni, hogy bizony, lesznek technikailag 2012-es művek is a listában!
Azt hiszem ennyi épp elég volt bevezetőnek. Nosza!
Remélhetőleg holnapra kész lesz az a bizonyos toplista, addig is íme néhány meglepően jól sikerült darab. Avagy ezeket eddig én miért láttam? Ráadásul végre sikerült egy kicsit Amerikán kívülre is tekinteni. Az egyszerűség kedvéért haladjunk ábécé szerint!
Rendezte: Neil Jordan
Ha egyszer arra vetemednék, hogy vámpíros toplistát rakjak össze, akkor Jordan leghíresebb műve, az Interjú a vámpírral biztos benne lenne és úgy érzem, hogy sok olvasónk elismerően bólogatna. Éppen ezért biztos sokan várták ezt az újabb, vámpírokról szóló, romantikus felhangú darabját. Ennek ellenére valahogy elveszett a ködben, bevallom én is majdnem megfeledkeztem róla. Pedig milyen kár lett volna!
A film igyekszik ötvözni a klasszikus vámpírfilmes elemeket új ötletek bedobásával és próbál igazodni a trendekhez. No nem akciójelenetekre kell gondolni, hanem inkább arra, hogy a két főszereplő halhatatlan lénynek érzéseket adjon. Az anyuka 200 év alatt valamiért nem tudott kitanulni semmiféle szakmát és megrekedt a prostitúcióban. A 16 éves testben megrekedt lánya pedig érthető módon emiatt rendkívül frusztrált, de az még inkább aggasztja, hogy egész életében titkolóznia kell. Így jobb híján történetét szó szerint a szélnek ereszti, míly költői!
Romantikát említettem? Igen, akad egy szerelmi szál, nem meglepő módon a lány és egy leukémiás fiú között. Amivel nekem az a bajom, hogy hiába a zsenge test, a csajszi akkor is több, mint 200 éves! Ugyan miért rekedt volna meg szellemileg ennyire? Miért vonzaná egy tinédzser? Szerintem ez így kissé bizarr...
A film története szépen felépített, és jók az idősíkban történő ugrálások is (bár a harmadik szint már kissé furán hatott). A képek pedig gyönyörűek. A véres vízesés látványa meg valami elképesztő.
Ne tévesszen meg senkit a naptár, még a 2013-as évből jöjjön három folytatás! (Megjegyzés: a cikk egy kissé másnapos állapotban íródott.)
Rendezte: James Wan
Anno kérdeztétek, hogy miért nem írtam róla, amikor még ment a mozikban. Ennek oka prózai: a forgalmazó (az Intercom) még mindig nem vesz tudomást a létezésünkről, így nem kapunk sajtóvetítésre meghívást. Az első rész pedig azért annyira nem tetszett, hogy fizessek a folytatásért, pláne, hogy a rendező másik idei projektjében, a Démonok közöttben személy szerint csalódnom kellett (amiért pedig még fizettem is).
Eleve merészség volt úgy "harcba küldeni" az alkotást, hogy az előzményt a mai napig nem adták ki még csak DVD-n se. A magyar cím meg nettó félrevezetés, kíváncsi vagyok, hogy hányan lepődtek meg, amikor beültek rá és bevillant az angol cím, rajta a baromi nagy kettessel. (Vagy képesek voltak kivágni azt a pár kockát? Akik látták moziban, nyilatkozzanak!)
Na de térjünk rá magára a filmre! Röviden: meglepő módon egész jól sikerült! Sokkal jobb lett elődjénél! Amiket anno felsoroltam hibákat, azokat jórészt kijavítottak. Először is nincs unalmas felvezetés, elejétől a végéig történnek a paranormális jelenségek. Na jó, azért ez is nehezen indul be, és egy ideig én is közömbös fejjel néztem, de a felétől már elkezdtem izgulni! Amúgy arról van szó, hogy a rémisztő furcsaságok ismét feltűntek és apucival sincs minden rendben...
Karácsonyi horror? Slasher? Csöcsök? 1984-es? Angol? Ez csakis jó lehet! Nem sajnos, nagyon nem. Íme a bizonyíték, hogy attól, hogy még karácsonyi, nem folytatás és nem remake, attól még lehet ótvar szar. És most a bevezetőben még enyhe voltam, alant szabadjára engedem démonaimat.
Rendezte: Edmund Purdom
Sokszor volt már szó gyilkos Mikulásokról, de ezúttal fordult a kocka: London utcáin egy őrült egyesével levadássza a piros jelmezes embereket. Ezzel szerintem már fel is ütöttem az egyik leggyengébb pontját a műnek. Mert jól sejtitek, az áldozatok között többnyire semmilyen kapcsolat nincs. Ezek a Télapók csak úgy random megjelennek a filmben, csakis azért, hogy változatos körülmények között meghaljanak. Karakterileg is jóformán a részeges váltja a paráznát. Akad köztük elvileg "rendes" is, de honnan is tudhatnánk bármit is róluk?
El se tudjátok képzelni, hogy mennyire fárasztó így nézni egy filmet. Az elején még oké, mert kell felvezetésnek, de utána már nem a megismert szereplők közül kellene aprítani? Mégis miért kellene izgulnunk teljesen vadidegen emberekért? Ez ráadásul még egy ordas nagy logikai baki is, mert SENKI SE TÁJÉKOZTATJA A LAKOSSÁGOT, HOGY NE ÖLTÖZZENEK TÉLAPÓNAK, HA ÉLNI AKARNAK!!! Nem hiszitek el, de kb. kilenc Mikulást is elintéznek a történetben (jaj, lehet, hogy nem is létezik?) és ez csakis azért lehetséges, mert se a rendőrség, se a sajtó nem tulajdonít jelentőséget a kommunikációnak!
Folytassuk a tavalyi posztunkat két folytatással!
Rendezte: Rick Rosenthal
Carpenter ezúttal "csak" iró, producer és zeneszerző volt a filmben, noha utóbbival nem volt nehéz dolga, hiszen a dalok voltaképpen ugyanazok maradtak, csak egy picit variáltak rajtuk. Ez persze így van jól. Az viszont nem kis merészséget jelentett, hogy a rendezést egy olyan emberre bízta, aki nem sok mindent tudott e téren felmutatni (azóta meg lelkes sorozat-rendező lett belőle, na jó neki köszönhetjük az egész pofásra sikeredett Feltámadás záróepizódot is).
Az eredmény viszont több, mint meggyőző. Az külön bravúr, hogy sok folytatással ellentétben itt tényleges folytatásról beszélhetünk, ami ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előd lezárult. Ilyenből manapság több kellene. Az se zavart senkit, hogy időközben 3 év telt el és szegény Jamie Lee Curtis már abszolút nem nézett ki 17 évesnek.... De ez nem is annyira baj, ugyanis ebben a filmben Myers az abszolút főszereplő.
Az eredeti szériát tekintve, talán ebben gyilkol a legtöbbet, nagyjából egy tucatot. Mi pedig élvezhetjük a kreativitásának gyümölcsét. Ugyanis hiába tesz szert rögtön egy helyes kis konyhakésre, minden eszközt bevet, amit csak talál: injekciós tűt, kalapácsot, tűzforró vizet. Fel is merül a kérdés, hogy akkor mi a ráknak neki kés? Sőt, néhol a karaktertől kissé idegen módon már-már perverz eszközökhöz nyúl. Ilyen mondjuk a főnővér kivéreztetése. Itt dőlt el az is, hogy derék szociopatánk voltaképpen halhatatlan. Mást nem lehet arra mondani, akibe hatot beleeresztenek és vígan tovább áll.
Az Eleven testek után felmerült bennem, hogy mivel az egész tűrhetőre sikeredett, a Fifti-fiftit meg imádom, akkor miért ne nézzem meg a rendezőnek az első filmjét, ami történetesen egy horror? Még ha egy poszt-tini-slasher is?
Rendezte: Jonathan Levine
Maradjunk annyiban, hogy érződik az elsőfilmes csetlés-botlás, ugyanakkor néhol megcsillan valamiféle magabiztos tehetség is.
Ilyen maga a kezdés is: a gimi kötelező részeg beképzelt suttyóját a gimi kötelező lúzere rábeszéli, hogy ugorjon a garázstetőről a medencébe, mert ezzel tuti lenyűgözi Mandy Lane-t, az eszményképet. Aztán persze a szerencsétlen fasz jól el is töri a nyakát és meghal. Ezzel a film meg is adja az alap hangnemet. Amit picivel később olyan metaforákkal fűszereznek, hogy például futáskor a kis lúzer képtelen lehagyni Mandy Lane-t, mert ő ugye utolérhetetlen... Ó mi férfiak aztán tudjuk milyen futni egy nő után, amíg az más karjában ki nem köt.
Lehetett volna ez egy sajátos bosszúfilm. Bosszú az összes olyan jószívű srác nevében, aki akarva-akaratlanul megrekedt szerelmének a barátság zónájában. Amiből ugye nincs kitörés, rosszabb, mint a börtön. Hősünk pedig elkeseredésében lemészárolhatná az összes nagyképű "menő csávót", aki be akar nyúlni választottjának a bugyijába, csak hogy egy különleges trófeára tegyen szert. Ez kimondottan tetszett volna.
Csak egy újabb Kane Hodder-féle slasher. A műfaj rajongóinak kötelező lesz a megtekintése... majd sajnos csak jövőre.
A szlogen tetszik: "Az idei Szent Patrik-napon a szerencsések már halottak."
Jason Voorhees rajongói bizonyára várják már a következő Péntek 13 részt, kedvenc hokimaszkos sorozatgyilkosuk ugyanis javában élezi macsétáját. A Paramount a Platinum Dunes-szal közösen 2015-ig el akarja készíteni az újabb felvonást, ugyanis ekkor a jogokat újra megosztva fogják birtokolni a Warnerrel és ki tudja, hogy mikor fog Voorhees kérdésben közös nevezőre jutni a két stúdió (a Warner az Interstellar c. sci-fi-ben olyannyira részt akart venni, hogy lemondott egy időre a folytatások jogairól).
Egyelőre még semmi konkrétumot nem lehet tudni a filmről, de a Shocktillyoudrop oldal szerkesztője úgy hallotta, hogy a producerek found footage stílusban akarják találni az újabb horrort.
Ti mit szólnátok hozzá?
Friss kommentek