Na vajon mi ez?
A megfejtés és további képek alant!
Na vajon mi ez?
A megfejtés és további képek alant!
Az Alpokban néhány tudós egy időjárás kutató központban vizsgálódik a klímaváltozással kapcsolatban. Majd rábukkannak egy rejtélyes, vörös gleccserre. Természetesen közelebbről is megnézik, kiderül, hogy organikus és a környéken élő állatokra és emberekre mutációs hatással van. Gerhard Liebmann, Edita Malovcic és Brigette Kren játsszák a főbb szerepeket. Marven Kren, a Rammbock (látta valaki?) rendezője dirigálta a horrort.
A spanyolok mindig vevők voltak az elborult ötletekre, ha a filmkészítésről volt szó. Így nem lepődhetünk meg túlságosan is azon, hogy -legalábbis a reklám szerint- egy egész estés filmet forgattak le iPhone-nal. Igen, kitaláltátok, a Hooked up egy found footage darab lesz, melyben két amerikai turista felcsíp egy csajt Barcelonában, majd a nőci lakásán elszabadul a pokol...
Az a bizarr, hogy az alant látható előzetes második fele még egy kissé meg is hozta hozzá a kedvem. Persze abszolút szkeptikus vagyok az egész projekttel kapcsolatban. Egyébként az imdb-n megkapta a "comedy" címkét is, de a humor valahogy nekem nem tűnt fel.
Folytassuk a legutóbbi posztunkat újabb három filmmel az idei termésből.
Rendezte: Jonathan Levine
Anno nagyon megtetszett az előzetese, aztán valahogy mégsem siettem a megtekintésére. Talán a tudatalatti radarom érzékelte a veszélyt, mert sajnos nem olyan jó, mint ahogy azt sejtetik. De nem is rossz. Na de térjünk rá inkább a részletekre!
A világ elszenvedett egy zombi-apokalipszist, erről pedig egy zombi gondolatain keresztül értesülünk. Itt rögtön álljunk meg egy szóra! A film elég formabontóan kezeli a "zombiizmust", éppen ezért azt azért tisztázzuk már kérem, hogy nincs sehol kőbe vésve az élőholtak viselkedése! Gyermekded felfogás lenne számon kérni azt, hogy hogy lehet ilyen intenzív agyműködése hősünknek, vagy hogy hogy eshet szerelembe. Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy ebben a világban ez így működik! Az agyevés spirituális hatásán sem illik felhúznunk a szemünket, hiszen a zseniális Az élőhalottak éjszakájában is hasonlót láthattunk.
Akkor folytassuk. A főszereplő egy támadás során meglátja élete (hehe) szerelmét, aztán kimenti a hordája elől. Közben egyre jobban beszél, gyorsabban mozog és végül... -spoiler!- meggyógyul. A folyamat pedig egyfajta anti-vírusként szétterjed a csoszogó barátai között. Nagy kár, hogy ez az elkorcsosult "csontikra" már nem hat. Nos, most muszáj következetesnek maradnom. Ugyanis a Daybreakersben majd hogy nem ugyanez történt és ott felháborodtam ezen az eshetőségen, itt sem tehetek másként. Hiába vígjáték alapvetően, ez azért már túlzás.
Korábban már hírt adtunk erről a filmről, ami meglepő módon elég felkapott lett a hazai horror színtéren, már ha fogalmazhatunk így. Tény, hogy érdemes róla beszélni, mert nem egy szokványos darab.
Rendezte: Chad Crawford Kinkle
Adott egy eldugott kis amerikai redneck közösség, melynek tagjai egy közeli gödröt imádnak. Vagyis nem csak hogy vallásuk tárgyát képzi, hanem konkrétan hozzá imádkoznak, neki hódolnak. Ugyanis a gödör alján lévő víz gyógyító erővel bír: aki megmártózik benne az egészséges lesz. Ehhez azonban néha emberi áldozatot kell bemutatniuk.
Itt jön képbe a film címe: a közösség egyik (kissé defektes) tagját ugyanis néha megszállja valami erő, ami mozgatja kezeit és ez által készülnek el az arcokat mintázó köcsögök. Mondhatni így választódik ki az áldozat. Ahogy ők mondják, a "gödör" így választ.
Érdekes módon valamiért eddig egyiküket se izgatta az, hogy kit fog jelképezni a kancsó. Mert eddig szertartásosan összejöttek, hogy mindenki előtt egyszerre lepleződjön le a bárányka kiléte. Ezúttal azonban az egyik lány (a főszereplő naná) idő előtt megtekinti és persze hogy saját magát látja rajta! Ő pedig az életösztönére hallgatva és ellenszegülve a hitének eldugja mindenki elől, mintha sose készült volna el...
Eredetileg ezt egy nagyobb posztba szántam, de különlegessége miatt úgy gondoltam, hogy megérdemel egy külön bejegyzést. Meg eleve mi már nagyon vártuk itt a blogon. Igaz, a ritka hangulatos teaserek alapján (itt egy, itt meg még egy) teljesen másra számítottam.
Rendezte: Richard Raaphorst
Már önmagában szívmelengető és kreatív ötlet horror forgatni arról, hogy egy titkos náci kísérlet keretén belül holtesteket élesztenek újjá úgy, hogy összevarrják mindenféle szerkezettel. Vagyis lesz olyan lény, amelynek fúró van az állán, vagy propeller a feje helyén, esetleg fűrészbe végződnek a karjai. Az kombinációk végtelenek, tisztára olyan, mint valami bizarr LEGO. Ezzel a lehetőséggel a készítők éltek is rendesen, noha némely teremtény annyira elborultra sikeredett, hogy az már sajnos átcsúszott röhejesbe.
Ezekre a kvázi zombikra talál rá egy hét fős szovjet felderítő osztag. Akikkel kapcsolatban sikerült a létező összes sztereotípiát megvalósítani: iszákosak, fegyelmezetlenek, erőszakosak és mindenkiben fasisztát látnak. Sejthető, hogy ehhez a létező legtipikusabb neveket kapták meg (Szása, Iván, Szergej stb.).
Azonban egyikük egy propagandafilmes, aki mindent felvesz kamerával. Vagyis meglepő módon egy sajátos found footage filmet láthatunk. Abba nem lehet belekötni, hogy színes, meg hangos, mert a technológia létezett már akkor is. Baromi hangulatos, hogy a zoomolást lencseváltással oldották meg! Ennek ellenére mégis sikerült belebotlani minden kézikamerás vacak rákfenéjébe: a "mindent felveszek, még ha bajban is vagyok" attitűd rohadtul nem hiteles. Mindazonáltal egy későbbi, dupla-fordulatot figyelembe véve a kényszeresség motivációja már érthetőbb, de ettől még túlságosan is látni mindent. Tudom, én vagyok az utolsó, aki ezt számon kéri a műfajtól, de amit itt művelnek az már túlzás.
Amikor felröppent a hír, hogy a maga nemében zseniális Maniac-ot feldolgozzák Frodó úrfival a főszerepben, nem kicsit kiakadtam. Aztán jött egy biztató előzetes, és azon kaptam magam, hogy kifejezetten várom a megtekintését. A végeredményre azonban még én sem számítottam.
Rendezte: Franck Khalfoun
Mindenki látott már olyat, hogy egy adott jelenetnél a gyilkos szemszögéből látjuk a történéseket. Ez a fajta a szubjektív kamerakezelés különösen nagy divat volt a '70-es évek gialloiban és a '80-as évek slasherjeiben. Azonban, hogy valaki egy egész filmet így forgasson le, ahhoz nagy bátorság kell. Rizikós vállalkozás, hiszen a found footage filmeket leszámítva nem találni hivatkozási alapot, nincsenek kapaszkodók. Így egy olyan történetet kell hozzá kreálni, ami indokolja ezt a nézetet. Keresve sem találhattak volna jobb alapanyagot.
Már az 1980-as darab is egészen egyedi volt azzal, hogy főszereplőnek a gyilkost tette meg, akiről ráadásul az első perctől fogva tudjuk, hogy mit művel. Ennél fogva jogos a kérdés, hogy nem azért remakeelték újra, mert erre a történetre rá lehetett húzni a sajátos nézetet? Igazából mindegy, mert végre ismét volt értelme egy régi klasszikust feltámasztani, nem csak egy újraforgatott hulladékot kapunk.
A film, amihez iszonyat mennyiségű poszter készült (mi ennek csak kb. felét mutattuk be), noha az előzetesét csak az első fesztiválos debütálása után lehetett megtekinteni. Érdemes volt várni Rob Zombie-nak egy olyan filmjére, ami se nem remake, se nem folytatás? Mindjárt kiderül!
Rendezte: Rob Zombie
Nehéz a történetről bármit is írni. Mert a színes-szagos, látványos és elborult körítés mellett ilyet igazából nem kapunk. Nincs másról szó, mint a salemi boszorkányok bosszújáról a jelenben. Ehhez ugyan van egy főszereplőnk -ki ki más lenne, mint az örök feleség Sheri Moon Zombie -, de ő is csak sodródik a történésekkel. Jóformán nincsenek saját döntései, csak egy sokat mutogatott báb.
Ez a "bábállapot" azonban jóformán mindenkire igaz, leszámítva a boszorkánykutató Francis karakterét. Ő képzi az ellensúlyt, amit ez a sötét, szentségtelennek beállított film képez. Az Apokalipszis eljövetelét vizionáló filmekbe mindig kell egy reményt keltő szál is, hogy azért mégse fogunk elkárhozni. A gond csak az, hogy ez jelen esetben borzasztóan erőtlen és néhol nevetséges is. Mégis, ki a franc hiszi el, hogy a Google kidob egy online családfa-kutató programot? Amibe beírja az ember a nevet és több száz évre kiadja a felmenőinek a nevét? Ne már... De nem is ez a legnagyobb baj. Maga Francis is csak kíváncsiságból kutakodik, nem érezni a megszállottságot, félelmet vagy bármi komolyabb motivációt.
Ami horrorrá teszi a filmet, az leginkább a múltból bevágott boszorkánykodás jelenti. Ezek a rituálék egyszerre felkavaróak és idézik meg Shakespeare Macbethjét is. Sőt, próbál ijesztgetni is a fel-fel bukkanó szellemeikkel a jelenben. Azonban ezeket csak úgy random kapjuk, amikor már várjuk, hogy történjen valami. Így voltaképp nem mondhatjuk, hogy unalmas. Csak kissé elborult.
Jómagam ugyan nem tudtam ott lenni A gyilkos médium sajtóvetítése miatt, de szerencsére egyik törzsolvasónk ott volt és ezt meg is írta. (Az más kérdés, hogy a Rózsaszín flamingók az a film, amit biztos nem akarok még egyszer megnézni.)
Át is adom a szót Balint_bacsinak:
Pár napja szereztem tudomást, hála ennek a blognak, egy új, remeknek hangzó rendezvénysorozatról, a Prizma művészmozi Trashfilm-klubjáról. Aminek nyitóestélyének programja már felcsillantotta a szememet, és mivel már több remek mozis rendezvényt kihagytam idén, erre muszáj volt elmennem. Így egy lelkes társammal együtt nekivágtunk. Hosszas keresgélés után (legközelebb emlékeztessetek, hogy írjam fel a címet, mondjuk a vicc kedvéért...még jó, hogy a társam ismeri Pestet, és nem fehérvári bunkó, mint én) már be is léptünk a pofás kis mozi "várótermébe". Ott már csak egy gyors kérdezés kellett, hogy a föld alatti kis DVD-tékával egybekötött kávézó lépcsője felé vegyük az irányt. Apró érdekesség, hogy a vetítés hollétével kapcsolatban meginterjúvolt jegyszedő azt mondta, hogy nem tud vetítésről, csak beszélgetésről, szóval kicsit félve, kicsit késve, de végre helyet foglaltunk.
A fa székek (ezt a két szót ne tessék túl gyorsan kiolvasni) nem voltak a legkényelmesebbek, a kanapék meg már foglaltak voltak, de ennek ellenére is baromi hangulatos volt az egész. Sok-sok régi, baszott régi, és új filmes plakát a falon, durván húsz, javarészt egyetemista-korú néző, és egy, szintén fiatal előadó, Sepsi László, akinek bevezető monológjáról sajnos csaknem teljesen lemaradtunk.
Remek kezdeményezésbe botlottunk: az Odeon Underground e héttől kezdve csütörtök esténként kultikus filmeket hoz el a hazai nézőknek, még hozzá ingyen! A filmeket angol vagy magyar felirattal lehet majd megtekinteni, hogy mikor milyen módon, arról még nem sikerült információt szereznünk. Továbbá a vetítések előtt mindig lesz beszélgetés meghívott előadókkal.
A legelső, most csütörtökön debütáló darab a Rózsaszín flamingók lesz, ami egy ritka gusztustalan darab. Csak bátraknak tudom ajánlani. A félreértések elkerülése végett: nem annyira véres, mintsem hányingert keltő.
Viszont december 13-án levetítésre kerül a Basket Case (A torzszülött), ami viszont egy nagyon hangulatos kis gagyiság. Nekem nagy kedvencem. Mit szólnátok egy közös mozizáshoz? :)
A részleteket a Prizma oldalán találjátok.
Friss kommentek