A film, amihez iszonyat mennyiségű poszter készült (mi ennek csak kb. felét mutattuk be), noha az előzetesét csak az első fesztiválos debütálása után lehetett megtekinteni. Érdemes volt várni Rob Zombie-nak egy olyan filmjére, ami se nem remake, se nem folytatás? Mindjárt kiderül!
The Lords of Salem (2012-2013)
Rendezte: Rob Zombie
Nehéz a történetről bármit is írni. Mert a színes-szagos, látványos és elborult körítés mellett ilyet igazából nem kapunk. Nincs másról szó, mint a salemi boszorkányok bosszújáról a jelenben. Ehhez ugyan van egy főszereplőnk -ki ki más lenne, mint az örök feleség Sheri Moon Zombie -, de ő is csak sodródik a történésekkel. Jóformán nincsenek saját döntései, csak egy sokat mutogatott báb.
Ez a "bábállapot" azonban jóformán mindenkire igaz, leszámítva a boszorkánykutató Francis karakterét. Ő képzi az ellensúlyt, amit ez a sötét, szentségtelennek beállított film képez. Az Apokalipszis eljövetelét vizionáló filmekbe mindig kell egy reményt keltő szál is, hogy azért mégse fogunk elkárhozni. A gond csak az, hogy ez jelen esetben borzasztóan erőtlen és néhol nevetséges is. Mégis, ki a franc hiszi el, hogy a Google kidob egy online családfa-kutató programot? Amibe beírja az ember a nevet és több száz évre kiadja a felmenőinek a nevét? Ne már... De nem is ez a legnagyobb baj. Maga Francis is csak kíváncsiságból kutakodik, nem érezni a megszállottságot, félelmet vagy bármi komolyabb motivációt.
Ami horrorrá teszi a filmet, az leginkább a múltból bevágott boszorkánykodás jelenti. Ezek a rituálék egyszerre felkavaróak és idézik meg Shakespeare Macbethjét is. Sőt, próbál ijesztgetni is a fel-fel bukkanó szellemeikkel a jelenben. Azonban ezeket csak úgy random kapjuk, amikor már várjuk, hogy történjen valami. Így voltaképp nem mondhatjuk, hogy unalmas. Csak kissé elborult.
Nem hiába adtam ezt a címet a kritikának. Ugyanis ez - az 1000 halott házához hasonlóan - olyan, mint egy iszonyatosan elnyújtott videoklip, csak épp zene nélkül. Illetve van, már ha az "Urak" ultraminimál zaját annak lehet nevezni. Az egyetlen kivételt Mozart Rekviemje jelenti, na az speciel telitalálat. Amikor felharsan, akkor rögtön baromi érzékletes, szuggesztív képeket kapunk. Pusztán ezekért a maroknyi pillanatokért már megéri megnézni a filmet. Egyszerűen magával ragadóak.
Voltaképp az egész film ebben erős: a beállított képekben. Olyan, mintha egy tárlaton vennénk részt a Pokolban. Más kérdés, hogy miért kellett ehhez egy ilyen hosszúságú filmet készíteni. Egyszerűen nincsenek pólusok, végig a Sátán dicsőítését és az Egyház gyalázását kapjuk, mindenféle konkrét mondanivaló, magyarázat nélkül.
Amit elénk raknak minimális fordulatot, az is kiszámítható. Mintha nem is lenne. A három idős nő boszorkány lenne? Hűha! Az egyetlen, amin meglepődtem, hogy a sokat látott csíkos pulóveres figura a plakáton, az Sheri Moon Zombi és nem egy pasas.
A szereplők a jól ismert figurák Zombie baráti köréből, szerintem felesleges is bemutatnom őket. Egyedül az említett Francist alakító, az Oscar-díjra jelölt Bruce Davidson (Hosszútávú kapcsolat, X-Men 1-2, A halott lány) esik ki ebből a körből. Ő az egyetlen, aki valamiféle életet képes lehelni a szerepébe és nem csak úgy van.
Egyedül az okkultizmus és a boszorkányság iránt érdeklődőknek tudnám ajánlani. Na nem mintha bármi féle káros hatást gyakorolna az egyszeri lélekre, csak a többieket egyszerűen nem tudná lekötni. Mert mint film, borzasztóan kevés és felszínes. Nem nézhetetlen, csak kell hozzá egy megfelelő hangulat. Kérdés, hogy ez mikor állhat fenn...
Hazájában egyébként még a 2 és fél millió dolláros büdzsét sem sikerült behoznia (azóta sem). Igaz, még ezer moziban sem mutatták be, de ez akkor is vajmi kevés.
Friss kommentek