A remake október 11-én kerül bemutatásra, a főszereplője pedig az a Daniel Radcliffe, akit mindenki csak Harry Potterként tud beazonosítani. 27 millió dollárból készül ez az angol kísértethistória. Az eredeti változat pedig nem más, mint az azonos című...

Woman in Black (1989)

Rendezte: Herbert Wise

A rendezőnek elég nagy a szakmai múltja, jó néhány sorozat és tévéfilm készült már el a keze alatt, ezt sem lehetett látni anno mozikban, csak 1989 Karácsonyán (!) a brit televíziókban. Fontos még azt is megemlíteni, hogy a történet Susan Hill azonos című könyvén alapszik.

A helyszín a '20-as évek Angliája, a főszereplő is tipikusan angol: fiatal, racionalista, ambiciózus, családapa. Foglalkozását tekintve ügyvéd, aki egy társaságnál dolgozik, a főnöke pedig kimért és szigorú. A feladat pedig a következő: főszereplőnknek el kell mennie leszervezni egy mocsárban lévő ház eladását, aminek egyetlen tulajdonosa, egy idős özvegy hölgy volt. Aztán persze kiderül, hogy a ház kísértet lakta, ahogy a maga az egész mocsár is.

Összeszedtem egy csokorba pár horrort, amit a jövő évben láthatunk. Némelyik igen csak nézős lesz:D

Mivel a legutóbbi ilyen bejegyzésem viszonylagosan nagy sikert aratott, továbbá sokakat meglepett a hír, hogy a Sziklák szemét már vagy 30 éve leforgatták, ezért jöjjön még egy fogat.

Az utolsó ház balra - The last house on the left (1972 Wes Craven - 2009 Dennis Iliadis)

Igen, ismét egy Wes Craven mű van terítéken, akinek ez volt ám az első alkotása! Úgy hogy az eredeti változatot már csak filmtörténeti szempontból is érdemes megtekinteni. Sajnos eléggé látszódik az alkotáson, hogy elsőfilmes rendezőtől van, no meg hogy szerény volt a költségvetés is, de ez utóbbi azért annyira nem szembetűnő.

A történet elég egyszerű mindkét esetben: van egy négyfős társaság, akik amolyan ámokfutó, lelketlen gyilkosok. Még rokoni szál is bele van csempészve: az apa és fia kapcsolat. Szóval, ezek a jómadarak (egyikük egy hibbant nő) elrabol két csinos, fiatal lányt, akiket aztán jól megaláznak, majd meg is erőszakolnak. A művelet után mindkét esetben egy vidéki, kis erdős házikóban szállásolják el magukat, pontosabban vendégeli meg őket egy kedves házaspár. A pikantéria pedig annyi, hogy ők az egyik áldozat szülei. Mondanom se kell, hogy az ősök hamar rájönnek a borzalomra, ezért bosszút állnak.

No kérem, két remake, 4 film, lehet majd a kommentben fújogni. A szokásomtól eltérően most egybe veszem a régit és az újat.

1. Sziklák szeme - The hills have eyes (1977 Wes Craven - 2006 Alexandre Aja)

Egyik rendezőt sem kell (remélhetőleg) senkinek sem bemutatnom. Mindenesetre Aja-ról annyit, hogy első filmjét, a Magasfeszültséget jómagam is dicsértem, azóta azonban szinte csak újragondolja mások munkáit (Tükrök, Piranha 3D).

Az alaptörténet röviden (azok kedvéért, akik egyiket se látták): a sivatagban egy kiránduló, lakókocsis nagycsalád lerobban, majd torz, helyi kannibálok támadnak rájuk. A történet ismerős lehet ebből a posztból, ahol a film ZS-verziója is fellelhető.

Ez a feldolgozása kicsit fura. A kezdése teljesen más, mondhatni egy alapozás a későbbi gore-ra, míg Craven finoman építi fel a cselekményeket. Azonban amint megjelenik a cím, onnantól kezdve szinte egy az egyben ugyanazt látjuk, persze 30 év eltéréssel (így pl. van mobiltelefon, aminek persze nincs térereje). Ez nekem először roppant zavaró volt, mert kérdeztem magam, mi abban a munka, ha ugyanazt megcsinálja, csak a "jelenbe" helyezve. De ezt úgy tessék elképzelni, hogy a karakterek csontra ugyanazok, még a kutyák is. Ugyanazok a karakterjellemek, bár ez majd a sztori előre haladtával jócskán megváltozik, ahogy minden más is. Először csak finom apróságok (egyik esetben látni az egyik kutyus halálát, másiknál már csak a tetemét), majd egy ponton teljes más képet fogunk kapni.

Sokan elfelejtik, vagy csak el akarják felejteni Romero Holtak naplóját, pedig (tudtommal) ez volt az első élőhalottakat felvonultató alkotás, ami ál-dokumentarista módon lett filmezve, vagyis az operatőr maga is színész és aktív részese az eseményeknek. Ennek következtében nincsenek külső felvételek, nagy horderejű vágások. Az egész azt az illúziót kelti, mintha ez tényleg megtörténhetett volna, persze azt senki egy percig nem hiszi el, hogy ez maga a valóság. Igen, tudom, hogy a nem sokára következő [REC] hamarabb készült el, de Romero már sokkal előbb nekikezdett a munkálatoknak.

Mivel a Holtak Naplójáról már írtam, sőt még a papírtokos változatát is bemutattam, így következzék a...

Nagy a baj fiúk-lányok, a gonosz hálivúdi ficsúrok képesek újraforgatni a Köpök a sírodra nevű borzadályt!

A film igazi mementója ennek a blognak, hiszen nem csak az eredeti '78-asról emlékeztünk már meg egy porig alázós kritikával, de még a norvég utánérzéséről is, a Horáról. Bár ez a fajta (ezek szerint nyúlás) már egy fokkal jobb volt, attól függetlenül ugyanúgy meghagyták az idegesítő és abszolút oda nem illő "debil" karaktert, ami jócskán szerepet vállalt abban, hogy ez a film nézhetetlen legyen.

A trailer alapján komolyabbra vették a figurát és a hölgy is hitelesebbnek látszik. Meg ahogy elnézem végre nem azzal megy el a játékidő, hogy háromszor ismétlik meg ugyanazt... Mindenképp meg fogom majd nézni, már csak a blog miatt is:)

Egyébként az IMDb szerint a főszereplő hölgynek (Sarah Butlernek) ez lesz az első komoly filmszerepe, eddig jóformán sorozatokban lehetett látni.

A rendezőre Steven R. Monroe-ra azonban nem igazán van mentség, eddig eléggé középszerű filmeket tett le az asztalra, na talán most...

Az infókért köszi FilmDroid!

(Tudom, hogy a hír "régi", de gondoltam, hogy nekem is muszáj róla megemlékeznem)

It's alive (2008)

Rendezte: Josef Rusnak

Először is, tisztázzuk, hogy ez egy 1974-es, azonos című filmnek az újraforgatott verziója. Sajnos ahhoz még nem volt szerencsém, de ahogy az imdb-n elnézem, nem lehet sokkal jobb, mint ez. A rendezőnek bár már volt korábban egy nagy dobása, A 13. emelet, ezzel azonban ő sem tudott igazán mit kezdeni.

Pedig maga a történet elég egyedi: igen, egy démoni, gyilkos kisbabáról van szó. Már rögtön a születésekor megöl mindenkit, aki részt vett a születésében, kivéve persze az altatásban lévő ifjú (főiskolás) anyukáját. A rendőrség meg persze tehetetlen, hiszen a két szemtanú közül az egyik alig pár órás, a másik pedig eszméletlen volt az incidens ideje alatt. Mindenesetre a család (a férje meg a kerekesszékes öccse) örül, hogy a baba egészséges, hiába csak 6 hónaposan jött a világra. Szó, mi szó, hamar kiderül, hogy a csecsemő nem igazán átlagos, hiszen azon túl, hogy pár naposan képes már magától átfordulni, attól sem riad vissza, hogy kimásszon az ágyikójából nyers galambhúst eszegetni.

Hora (2009)

Rendezte: Reiner Kiil

Emlékeztek a Köpök a sírodra c. borzalomra? Aki nem, az előbb olvassa el a róla írtakat itt. Mert hogy ez a film annak a norvég remake-je. Igen, jól olvassátok, most visszanyalt a fagyi és egy európai filmes csapat mutatja be, hogy ebből a történetből sokkal több mindent ki lehetett volna hozni. Kár, hogy így is egy középszerű B-movie lett az eredmény, de legalább ez már sokkal nézhetőbb. A cím egyébként sokatmondó, mert magyarul kb. ribancot/szajhát jelent, ami kissé durva, kíváncsi lennék, hogy kinn a mozik levetítették-e.

Mivel is kezdhetném? A történet szinte ugyanaz, leszámítva, hogy a kezdése teljesen más, ugyanis két szőke szépség megerőszakolását és brutális meggyilkolását (kés a nuniba) láthatjuk. Aztán persze jön az ismert sztori a magányra vágyó bögyös írónőről, akit majd a helyi suttyók elkapnak a vidéki viskóban. De álljunk csak meg: a nő sokkal "emberibb", nem olyan csont sovány, húsos-bögyös, sőt még narancsbőre is van! No nem mintha az olyan szexi lenne, de legalább láthatjuk, hogy itt kérem szépen egy emberi lényről van szó és nem egy tipikus "amerikai álomról". Ráadásul még csak nem is az a szende szűzlány, eléggé nyers, már-már bunkó.

A hétvégén sikerült asszonykámmal belelendülni a dévédézésbe, így rögtön kaptok két ismertetőt is, hasonló (magyar) címekkel. Mindkettőt lehetett látni már hazai mozikban, szóval most egy kicsit mainstreamezünk. Enjoy!

1. Hívatlanok - The Strangers (2008)

Rendezte: Bryan Bertino

Igaz történet. Legalábbis ezzel indít, de rögtön a saját csapdájába esik: "Mai napig nem tudni pontosan, hogy mi történhetett". Vagyis a rendező/forgatókönyvíró egyszerűen "kitalálja", mi meg tippelgethetünk, hogy valóban így történhetett-e. De ezzel a kezdéssel elkövettek még egy nagy hibát: HOGY EZ EGY KURVA NAGY SPOILER!!! Ha senki sem tudja, hogy mi volt azokban a hajnali órákban, akkor valószínűleg túlélő sincs. Hacsak az illető(k) nem került(ek) szanatóriumba. Kösz szépen az izgalmat!

De nincs minden veszve. Maga a film felépítése egész jó: rögtön egy nem mindennapi jelenetet kapunk, amiben megjelenik a fiatal párocska egy romantikusan berendezett kis vityillóba. Csak éppen a hangulatuk olyan, mint akik temetésről jönnek, pedig pont hogy ellenkezőleg. Kicsit lelkiznek, aztán megjelenik egy hölgy az ajtóban, aki keres valakit, persze elég furcsán.

Farkasember - The Wolfman (2010)

Rendezte: Joe Johnston

Tegnap volt szerencsém premier filmet nézni moziban kedvesemmel, úgy hogy össze kötve a kellemeset a hasznossal, íme a kritika, tessék nyammogni.

A farkasemberekről manapság forgatni nem túl hálás téma, hiszen túl sok kreativitást nem lehet belecsempészni, szemben a vámpírokkal, vagy zombikkal. Ráadásul (szerintem legalábbis), a legtöbb nem is túl félelmetes. Mert mi lehet félelmetes egy szőrös emberben? Igaz, vannak kiemelkedő alkotások, elég ha csak a Jack Nicholson-Michel Pfeiffer féle Farkasra, vagy a The Descent-féle Barlang rendezője által készített Démoni Harcosokra (Dog Soldiers) gondolunk. Hányatott sorsát ennek a szörny-karakternek mi sem jelzi jobban, hogy már csak szinte vámpírokkal együtt tudják őket "eladni", most lehet sorolni, hogy: Van Helsing, Underworld vagy akár az Újhold, de tisztességes horror-rajongó ez utóbbit meg sem említi ugyebár.

Akkor mégis mi vonzott, hogy megnézzem? Ezek a kulcsszavak: Sir Anthony Hopkins + Benicio Del Toro + horror + XIX. századi Anglia. Na meg a trailer is jóra sikeredett, amit korábban már itt is bemutattam. A hype-ról már nem is beszélve, rendesen felcsigázták az embereket. Sajnos túlságosan is, így a csalódás nagyobb lett számomra, mint az valójában lehetett volna. Igen, el kell mindenkit szomorítanom azzal, amikor azt írom, hogy: nem lett olyan jó.