Mivel a legutóbbi ilyen bejegyzésem viszonylagosan nagy sikert aratott, továbbá sokakat meglepett a hír, hogy a Sziklák szemét már vagy 30 éve leforgatták, ezért jöjjön még egy fogat.
Az utolsó ház balra - The last house on the left (1972 Wes Craven - 2009 Dennis Iliadis)
Igen, ismét egy Wes Craven mű van terítéken, akinek ez volt ám az első alkotása! Úgy hogy az eredeti változatot már csak filmtörténeti szempontból is érdemes megtekinteni. Sajnos eléggé látszódik az alkotáson, hogy elsőfilmes rendezőtől van, no meg hogy szerény volt a költségvetés is, de ez utóbbi azért annyira nem szembetűnő.
A történet elég egyszerű mindkét esetben: van egy négyfős társaság, akik amolyan ámokfutó, lelketlen gyilkosok. Még rokoni szál is bele van csempészve: az apa és fia kapcsolat. Szóval, ezek a jómadarak (egyikük egy hibbant nő) elrabol két csinos, fiatal lányt, akiket aztán jól megaláznak, majd meg is erőszakolnak. A művelet után mindkét esetben egy vidéki, kis erdős házikóban szállásolják el magukat, pontosabban vendégeli meg őket egy kedves házaspár. A pikantéria pedig annyi, hogy ők az egyik áldozat szülei. Mondanom se kell, hogy az ősök hamar rájönnek a borzalomra, ezért bosszút állnak.
Röviden ennyi a történet, már ha csak az alapszituációt tekintjük. Akkor most térjünk rá a különbségekre, mert az most szerencsére van jócskán.
A legfontosabb talán az egésznek a miliője: a 30 év különbség megmaradt, mindkettő a saját "jelenében" játszódik, de ez most sokkal lényegesebb szempont, mint egy sivatagi helyszín a már említett Sziklák szemében. Ugyanis ekkor javában élt még a hippi mozgalom a maga szexuális szabadságával és droghasználatával, ezek pedig kikerülhetetlen motívumokká válnak A két leendő áldozat közül az egyik amolyan apuci-anyuci kedvence, most lesz 17 és már forr a vére. Szeretne vadul bulizni, piálni, no meg ha lehet, füvezni is. A szülők persze jófejek, hiszen Amerikában ez a kor sokkal jelentősebb, mint nálunk a 18 (elég, ha csak a Halloween-ra gondolunk további példáért). Ez utóbbit viszont nem árulják boltokban (kivéve a tudjuk melyik országban), ezért kénytelenek egy ismeretlen srácot leinteni ez ügyben. Bizonyára kitaláltátok, hogy melyik fiúról van szó, ennél nagyobb pechjük nem is lehetne szerencsétleneknek (még egy FBI razziát is felüdülésként éltek volna meg). Mindenesetre a "hol kaphatunk füvet?" kérdés még 30 év elteltével is slágertéma "szerencsére", így itt sem válik majd hiteltelenné.
No, az első szakadás a két alkotás között máris szemmel látható: míg a régebbiben ez a gyerek pusztán heroin függősége miatt segít a "családnak" a szórakozásában, vagyis a pszichopata apuka adogatja neki a cuccost. Addig a későbbiben az egész egy szerencsétlen véletlen: ő tényleg csak anyagot akart adni a lányoknak, pusztán "baráti segítségből". Így el is érkeztünk a másik nagy különbséghez: a szülői kapcsolathoz. Mert míg '72-ben a srác csak egy kétdimenziós drogos, addig a 2009-esben van személyisége! Aki elítéli apja viselkedését és csak a családi kötelék miatt van vele. De a különbség vica versa igaz: a fater nem csak egy szánalmas taknyos kölyköt lát ivadékában, hanem a potenciális utódot, akivel majd együtt szórakozhat. Különösen igaz arra, amikor remake-ben rá akarja kényszeríteni a szerencsétlen fiát arra, hogy megerőszakolja a lányokat.
Apropó, az erőszak mindkét esetben hiteles, jól kidolgozottak és mindkettőnek megvan a maga pozitívuma. A feldolgozásban sajnos a szülinapos csaj barátnőjének a karakterét eléggé degradálták, de legalább a "főszereplőnek" lett mélysége, nem pedig csak "a másik megerőszakolt lány" jelzőt kapja. A szülök mindkét esetben elcseszettek, de más-más oknál fogva. A bosszú pl. mindkettő túlzásba esik: Cravennél gondosan megtervezik (már ha a kenőanyag elkenése az ajtó elé c. gyerekcsínyt annak lehet nevezni, megtoldva egy kis kifeszített zsinórral), addig Iliadisnál valóságos Rambo-k lesznek, ami hagyján, de ezt még egy kissé élvezik is.
Egy nagyon nagy pozitívuma van azonban az újragondolásnak: kivették belőle a burleszkszerűen bénázó rendőröket. Komolyan mondom, ennek a két karakternek a jelenléte teszi taccsra az egész eredeti kópiát. Ráadásul, mint a végén ki is derül, teljesen feleslegesen szerepeltek az egész filmben.
Szóval itt is megfigyelhető az a jelenség, amiről a legutóbb is írtam: hogy egymást remekül kiegészítik, de mindkettőnél vannak hiányosságok. A színészek mindkét esetben hitelesek, de azért a remake-ben mégis jobban átjöttek számomra az érzelmek. Azonban a '72-esben egyértelműen a bandavezért alakító David Hess viszi a prímet, akit legtöbben a Ház a park szélén c. exploitation horrorból ismerhetünk, igaz mindkét esetben ugyanazt a karaktert alakítja, de valljuk be, jól áll neki.
Voltaképpen míg az előd egy klasszikus rape & revenge film (mint pl. a borzalmasra sikeredett Köpök a sírodra), addig az utód egy torture porn és drámának a szerelemgyereke. Bevallom ez utóbbi sokkal jobban tetszett, még annak ellenére is, hogy kissé sziruposabb is (kevesebb az olyan halott, akit szánni lehetne).
Egyébként anno a Videodrome is írt egy hasonló összehasonlító bejegyzést, bár az író itt teljesen másképp látja a dolgokat.
It's alive (1974)
Rendezte: Larry Cohen
Igen, sikerült bepótolnom egy korábbi tartozásomat. Ugyanis még tavasszal írtam a 2008-as remake-ről, ami 4/10-es pontozásával nem igazán lopta be magát a szívembe, szóval reméltem, hogy az eredeti azért jobb. Nos, az is, de a különbség vajnyi kevés. De ezt gyorsan ki is fejtem.
A különbség eléggé szembetűnő és elég hamar bekövetkezik. A szülés hamar bekövetkezik, itt sincs semmiféle előtörténet, és igen, itt is meghalnak a műtőben lévők az anyukán kívül. Csakhogy! A baba elszökik! A rendőrségnek most teljesen egyértelmű, hogy egy szörnyet kell üldözniük, nincs semmiféle "rejtély", mint a későbbi változatban, ami talán a filmtörténet egyik leghiteltelenebb momentuma volt. Szóval ez egy pozitívum, bár abba belegondolni, hogy egy újszülött egyszerűen elmászik... mondjuk fogakkal öl, szóval ennyi erővel tényleg "futkározhat".
Az anyuka persze kétségbe esik, de szerencsére abba at idegesítő "jaj szegény kisbabám" állapotba csak a film végén kerül, nem kell végig szenvedünk az egész "lelkiállapotot". Az apuka meg nemes egyszerűséggel lemond a gyerekről, sőt még alkalomadtán rá is lő, nem cicózik. Voltaképpen itt egy korai, sajátos slashert kapunk, hiszen a baba éhes és gyakorta megtámadja az embereket. Így az akciók nagy része abban merül ki, hogy láthatjuk az ő szemén keresztül a vadászatot. Technikailag egy bizarr, kékeres fejű gumilényt láthatunk, de ez még mindig jobb, mint az a CGI borzalom, amit a feldolgozásban produkáltak. Sajnos a többi jelenet nagyon vontatott és a többség szinte felesleges is. De legalább így az idősebb testvér több szerephez jut, nem érezzük olyan kínosnak a jelenlétét. Az apa karakteréről nem is beszélve: ég és föld a két változat között. Egyszóval jobban odafigyeltek arra, hogy ne egyközpontú legyen a mű, mint a későbbiben, amire rá is ment az egész film.
Mindazonáltal ez egy kellemes kis baromság, aki szereti a korszak filmjeit, vagy csak riogatni akarja terhes ismerőseit, az nyugodtan nézze meg. Azonban ha magasabbak az igényeink, akkor kerüljük.
Egyébként a film megélt még két folytatást is és ritka alkalom, hogy azokat is ugyanaz rendezte. Egyébként ha már itt tartunk, Cohent forgatókönyvíróként sokkal aktívabb és híresebb produkciók köthetőek, mint pl. A Fülke vagy a már korábban is említett Mániákus zsaru.
Az utolsó ház balra 1972: 5/10
Az utolsó ház balra 2009: 8/10
It's alive 1974: 5/10
Friss kommentek