Amikor felálltam a moziszékből (keddi premier előtti vetítés, ugye), akkor az első gondolatom az volt a filmmel kapcsolatban, hogy erről kurva jó kritika lesz. Végre megszállt az ihlet! Mert tudom jól -bár senki se mondta ki-, hogy az utóbbi írásaim nem voltak túl izmosak (mármint magamhoz képest). Talán az a kényszer tehető felelőssé, hogy a toplista kedvéért minél több mindent megnézzek és még be is számoljak róla. Na de most! Mert gyerekek az Én, Frankenstein nem hogy ezer sebből vérzik, hanem egyenesen egy darab, véres húscafattal van dolgunk.
Én, Frankenstein - I, Frankenstein (2014)
Rendezte: Stuart Beattie
Megértem, ha valaki előítélettel viseltet eme mű iránt, hiszen lássuk be, hogy nincsenek túl jó előjelek. Egyrészt 3D, az a kibaszott 3D, ami nagyon kevés filmnél képvisel tényleges értéket. Már kifejezetten fárasztó, hál' Istennek szép lassan kezd kikopni a divatból. Másrészt a műfaji besorolás: akció-horror. Ez pedig az Underworld és Resident Evil után valóságos szitokszó, senki se (az egyébként zseniális) Pengére asszociál már. Ennek a megfejelése az a reklámszöveg, hogy az "Underworld alkotóitól"... brrr... Sokadik indokként pedig az igazi húzónevek hiánya. Aaron Eckhart, hiába szerepelt már több közismert filmben is, nem hiszem, hogy a legtöbb ember a neve alapján felkapná a fejét. Jó, manapság már amúgy sincs sztárkultusz, de azért tessék csak megnézni a sikerfilmek stáblistáját!
További probléma, hogy a történetről az alapkoncepción kívül semmit se közöltek a nyilvánossággal - utólag belegondolva talán nem véletlenül. Ó, és a PG-13-as besorolásról meg ne feledkezzünk! Fel is merült bennem a kérdés, hogy a hazai korhatárbizottság mi a fenéért ragaszkodott a 16-os karikához? Annyiban talán jogos, hogy egy szerencsétlen 12 éves valószínűleg megállna a fejlődésben, ha végignézné. De sajnos meg fogják, mert ez az ő színvonaluk, az ő korosztályuk terméke. Szomorú.
A Marsról forgatni sci-fit nem jó ómen, hiszen valamiért az ilyen produkciók rendre elbuknak a mozik jegypénztáránál. És amíg a Mars szelleme esetében ez érthető, addig A vörös bolygó vagy a Mars mentőakció tekintetében már nehéz kitalálni ennek az okát. Mindenesetre érthető, ha valamiért az utóbbi időben a filmesek nem mertek a szomszédos bolygónkról bármilyen jellegű produkciót forgatni. Igazából ezt sem kellett volna az angoloknak és íreknek, mert semmi maradandó nem lett belőle.
Kezdjük talán a legfontosabb problémával. Ez a film -sajnos- sokkal inkább a remake-je az első, Brian De Palma-féle változatnak, mintsem a könyv egy újabb, ne adj' Isten újszerű feldolgozása. Mert ugyan az a változat a maga nemében nagyon jól sikerült, de azért az embernek mégis volt egy kis hiányérzete. Így én igazából örültem is egy újabb feldolgozás felvetésének. Már csak azért is, mert talán ez a kedvenc King-történetem.
purga: A szervezők abszolút következetesek voltak azzal, hogy a 
A kezdés még meg is erősítette a várakozásaimat: démon által mozgatott baba. Kedvencem, az ilyentől mindig a hideg futkos a hátamon. Ugyanakkor James Wannal kapcsolatban elkönyvelhetünk egy laza bábufétist (tessék csak elgondolkodni a filmjein: 
Az alapötlet, ha nem is hibátlan, de kurva jó. A közeli jövőben ugyanis Amerika bevezet egy olyan napot (estét pontosabban), amikor 12 órán keresztül megszűnnek a törvények szerte az országban. Mivel a legtöbben ilyenkor a védteleneken engedik ki alantas vágyaikat, így a szegénység és a munkanélküliség hihetetlenül alacsony lesz. Hiszen szó szerint kiirtják azt. Vagyis Amerika az aranykorát éli, és mondhatni mindenki boldog - mármint a társadalom nagy része természetesen.
Ez Eli Roth filmje, hiába más rendezte papíron. Mert az látszik, hogy nem csak a forgatókönyvbe segített bele. Mondhatni majdnem újraforgatta a Motelt, csak a vígjáték-rendező López elkomolytalankodta az egészet. Ami nem feltétlenül áll neki rosszul, csak épp egy sokkal jobb film is lehetett volna a végeredmény.
A nem túl távoli poszt-apokaliptikus jövőben járunk. A civilizációk nem háborúkban, vagy űrlény invázióban tűntek el, hanem mert el kezdett esni a hó és soha nem állt el... Igen, beköszöntött egy új jégkorszak. Akár a Holnapután 2-nek is hívhatnánk, leszámítva annak pozitív kicsengését. 
A rendezőt had ne mutassam be. Ő az a kategória akit illik ismerni. Akkor is láttad valamelyik filmjét, ha nem tudsz róla. Azért a rend kedvéért emlékezzünk meg néhány, a bloghoz illő alkotásáról: 
2000-ben a Wayans-fivérek szabályosan berobbantak a Scarry Movie-val, ami nagyon profin fűzte össze a Sikoly és a Tudom mit tettél tavaly nyáron történetét, ezzel görbe tükröt mutatva az akkortájt népszerű tini-slasher filmeknek. Mindemellett sikerült ötletesen megemlékezni az Ideglelésről és a Hatodik érzékről. No meg egész ötletesen a Mátrixról is. Mint látható, ekkor még elsődleges szempont volt az, hogy többnyire jól ismert horror-filmeket tegyenek meg céltáblává. Ugyan a poénok többsége meglehetősen altesti volt (a csúcsot talán a hímvesszővel való fejbe szúrást jelentette), de legalább megtudta mozgatni a rekeszizmokat. A siker nem csak anyagilag volt érzékelhető, talán a legnagyobb elismerést azt jelenthette, hogy elkészült a paródiája (!) is. Ez volt a pokol mélyén leforgatott, messziről kerülendő Sípolj, ha tudod mit nyeltél tavaly disznóvágáskor...
Friss kommentek