Röstellem a mostani poszt-szűkölködést, de sajnos rengeteg túlórám van a munkahelyemen. Így most kivételesen az alábbi videók elő csak nagyon minimális információt fogok szolgáltatni.
Poszt-apokaliptikus horror. Akár a Holnapután folytatása is lehetne, melyben maga Laurence Fishburne fog menekülni gyilkos mutánsok (?) elől. Nem néz ki rosszul, bár a CGI néhol kifejezetten ótvar.
A Vigyázat, vérfarkas! után ismét egy humoros farkasemberes horror érkezik. A sztori egyszerű, mint a faék: egy alkoholista rendőrből farkasember lesz és rendet tesz a rosszarcúak között.
Az előzetes egész hangulatos. Ugyan az átváltozás nagyon szép, azonban a végtermék igencsak gyengus. Konkrétan a maszk kifejezetten röhejes. Ennyi baj legyen, nem?
Már március idusát éljük és még nem írtam idei horrorról, ejnye. Sokan nyilván most a Mamára gondolnak (mindíg meg-megállva), de él bennem a parányi remény, hogy valamilyen formában itthon is bemutatják (aztán persze előbb-utóbb úgyis feladom).
Így viszont az első egy nagyon különleges darab lesz. Jöjjön hát a...
Rendezte: maradjunk annyiban, hogy 26-an (!) vannak
Igen, 26 rendező egyetlen filmhez (és legalább ugyanennyi író)! A képet azonban árnyaljuk, hiszen nem egy nagy egészről, hanem nagyjából 5 perces kisfilmekről van szó. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy szerte a Nagy Világból megkerestek filmeseket, egy-egy random betűvel. Mindenki kitalálhatott hozzá egy, az adott betűvel kezdődő tetszőleges szót. Ezzel, és a halállal kapcsolatban kellett filmet forgatniuk. A megkötés ennyi volt, minden másban szabad kezet kaptak, vagyis mindenki kiélhette magát. Sokan a nagy szerencsénkre ezzel vissza is éltek.
Nehéz erről a "filmről" bármit is írni, hiszen egészként nem kezelhetjük. Részekre bontva viszont egy baromi hosszú kritika lenne belőle, ráadásul megfosztanám a kedves olvasóinkat az élvezettől. Mert bizony meg kell hagyni, élvezetes egy darab. Ugyan van minőségbeli ingadozás az egyes történetek között, de egy se volt, amitől feszengenem kellett volna, hogy erre még azt a pár percet is sajnálnám az élettől.
A többség mivel szabadon engedhette a fantáziáját, így inkább humorosra, vagy szatirikusra vette a figurát. Tegyük hozzá, hogy ilyen rövid idő alatt baromi nehéz bármiféle mély mondanivalót megfogalmazni és úgy közvetíteni, hogy az ne legyen direkt. Szerencsére azért akadt erre is példa.
Álex de la Iglesia az Egy őrült szerelem balladája után ismét egy elborult, ám ránézésre jóval könyedebb filmmel készül. A Las brujas de Zugarramurdi hivatalos szinopszist még nem találtam, de szerintem a látottak alapján le tudunk vonni bizonyos következtetéseket. Az Universal lógó mindenesetre meglepő, remélhetőleg ennyi elég is lesz egy esetleges hazai bemutatóhoz.
Egy lelkes olvasónk rakta ki a Facebook-oldalunkra. Telitalálat!
Azaz az Eleven testeknek. Április 11-én a hazai mozikba is becsoszog a szerelmes zombi. Forgalmazza a ProVideo. (És csak kívánni kellett!)
Várjuk!
Ahogyan azt anno lizardking kolléga kifejtette, eredetileg három film készült a sorozatnak köszönhetően, de a harmadikhoz még nem volt szerencsém és gyanítom az olvasók többségének sem. Már ha persze az első 1972-est nem számoljuk, ami ugye a képregényen alapszik. Lássuk, hogy hogy sikerültek!
Rendezte: Ernest R. Dickenson
A nyitány a sorozat intrójával kezdődik, nehogy elfelejtsük, hogy mit nézünk. Aztán folytatódik egy vicces-csöcsös jelenettel, benne a jó öreg Kriptaőrrel. Végül csak elkezdődik maga a film is.
A főszereplő egy rejtélyes fickó (William Sadler - Az Ember, Aki Mindhárom Darabont-féle King Filmben Szerepelt), kit egy izgága vigyori üldöz (Billy Zane - A fantom, Titanic, A szobatárs). Egy bizonyos kulcsra fáj a foga.
Hogy a lényegre térjek, hősünk bemenekül egy templomból átalakított motelbe, majd a kulcs segítségével ."védőfalat" varázsol, hogy se üldözője, se annak démon katonái ne tudjanak belépni. Ráadásul elég a hajnalt kivárniuk és vége az egésznek. Amolyan easy mód egy képzeletbeli Alkonyattól pirkadatig játékban. Persze, ha ilyen egyszerű lenne, akkor ez még egy tisztességes sorozatepizódot sem rakna ki, nem hogy másfél órát.
Mert túl azon, hogy a többi szereplő közt akad egy ultra-seggfej (az Oscar-díjra jelölt Thomas Haden Church - Kerülőutak, Pókember 3, Gyilkos Joe), kire még egy taknyos zsebkendőt sem mernék bízni, magának a "fődémonnak" is akadnak aljas trükkjei. Képes távolról magához édesgetnie a gyengébb jellemeket, majd "démonizálni" őket. A kivitelezésük egész pofás nem mellesleg.
Emlékszünk még az amatőr firt person filmesünkre? Újabb három művel jelentkezett. A fejlődés kézzel fogható, de persze még bőven van hova. A zenei váltások például túl élesek, illetve a digitális véreffektet se erőltetném ilyen formában.
Ugyanakkor az utolsó kettő kifejezetten jó lett, míg az egyik szándékosan humorosra sikeredett (amint azt a cím is sugallja), addig a harmadikban sikerült eltalálni a megfelelő, hidegrázós atmoszférát. Ez utóbbinál rendezőnknek már akadt segítsége is.
Egyébként mindhárom műnek nagyjából ugyanaz a dramaturgiája, reméljük Norbert a valóságban nem ennyire öngyűlölő:)
Megnyugtató, hogy nem csak itthon stand uppolnak a politikusok, ugyanúgy Kanadában is beillik paródiának egy nap a Parlamentben. Igen, ezek itt tényleg elviszik a témát a zombik irányába. Röhej.
Friss kommentek