Mivel alapvetően ez az ünnep kinn eléggé gyerekbarát, ezért egy kicsit mi is legyünk azok. Éppen ezért most következzen 3 olyan film, amit érdemes megvenni, mert a felnőtteknek is kikapcsolódást nyújtanak. A rendezőt, Tim Burton-t meg remélem senkinek sem kell bemutatnom.

1. Beetlejuice  - Kísértethistória (1988)

Rendezte: Tim Burton

A rendező első komolyabb munkája, és már itt jól láthatóak azok a stílusjegyek, melyek vissza-visszaköszönnek a későbbi műveiben. Itt leginkább arra gondolok ahogy a bizarr és halállal kapcsolatos dolgokkal milyen jópofán, humorosan tud bánni.

Mert alapvetően a kerettörténet elég szomorú: ifjú pár éldegél egy álmos kisváros szélén egy nagy házban, aztán egyszer csak balesetet szenvednek. Elég hamar rájönnek, hogy ez a halálukat jelentette, azonban furcsa mód semmi angyal, semmi fény, csak egy szakszerű kézikönyv tájékoztatja őket arról, hogy mi az ördög történt velük. A legnagyobb probléma azonban az, hogy hamarosan új lakók költöznek be, az immáron üresen álldogáló házba. Mivel szellemeink a házat nem hagyhatják el, és szeretnének kettesben, nyugodtan "élni", ezért megpróbálják elűzni az új jövevényeket. Ők azonban elég bénák, ezért kénytelenek felfogadni a címszereplőt, aki egy elég fura, ám mókás alak, aki kissé problémás. A többi meg nagyjából sejthető.

Ezer éve nem volt klasszikus DVD ajánló/ nem ajánló, most is csak egy kérdőjeleset tudok prezentálni, pedig nem rég bevásároltam lemezekből:)

Jákob lajtorjája - Jacob's Ladder (1990)

Rendezte: Adrian Lyne

Bevallom kissé ellentmondok most magamnak, mert pont a múlt héten írtam a Sleepaway Camp magyar kiadása kapcsán, hogy számomra kockázatos vásár, hiszen semmi extra, sztereo hang és ráadásul még csak nem is láttam. Erre fel pedig megveszek ugyanennyiért (990-ért) egy ugyan olyan kategóriájú alkotást. Mert most megmondom, hogy a korongon semmi, de semmi extra sincs. Ráadásul a feliratozás is úgy van beállítva, hogy aki eredeti nyelven szeretné megnézni, az nem tudja kilőni a magyar feliratot (a menüben nem volt ilyen opció, lehet, hogy manuális a lejátszón keresztül megoldható).

Mindezek ellenére maga a tartalom alapjába véve jó, nem véletlenül szokás a klasszikusok közé sorolni. Kár, hogy ezt nem 5-10 éve láttam, különben sokkal nagyobb élmény lett volna számomra, a befejezés is megdöbbenthetett volna, így viszont ennyi film távlatából már abszolút kiszámíthatóvá vált. Bár magában az alkotásban is van egy szöveg, amire ha odafigyel az ember, akkor hamar leesik neki, hogy kvázi miről is van szó.

Természetesen a komikus színészről és nem az énekesről lesz most szó. Igen, az, akit leginkább olyan filmekből ismerhetünk, mint a Jumanji, Az apák napja vagy a Patch Adams, gondolta kipróbálja magát valami egészen más műfajban is. Még hozzá thrillerben! Ráadásul ezt nem is egyszer, hanem többször is véghezvitte, lássuk is mindjárt párat.

Sötétkamra - One hour photo (2002)

Rendezte: Mark Romanek

Ritka az, amikor a forgalmazók sokkal jobb filmcímet találnak ki, na ez egy ilyen eset. Itt Williams egy olyan szerencsétlent alakít, aki mint egy pláza fotókidolgozója, teljesen rákattan egy bizonyos családra. Ezt úgy kell érteni, hogy a képeik hatására (ami min. 7 év folyamatos kidolgozást jelent) azt képzeli, hogy ő is tagja a famíliának. Amolyan "Sy bácsi". Ez egyelőre kimerül a képzelgéseiben, de egy idő után egyre jobban fokozódik a vágya az iránt, hogy valakihez tartozzon. Így időnként "spontán" összefut a szülőkkel, megajándékozza a kisfiúkat, stb. Aztán történik valami és egyszer csak elpattan benne valami.

A film mit ne mondjak, zseniális. Abszolút thriller, miközben (bocs a spoilerért) senki se hal meg. Olyan feszültséget képes teremteni pusztán a színekkel, hogy ihaj. Ezt miért is emelem ki külön? Mert valami elkápráztató azok az apróságoknak tűnő dolgok, hogy ugyanaz a két szín váltakozik, illetve egybe olvad: a kék és a fehér. Ezt majd tessék megfigyelni.

A karakterek élethűek és nagyon is emberiek. Az anyukának fontosabb az anyagi biztonság, mint az önérzete. Az apuka egy f*sz. A kisfiú, aki szeretné, ha szeretnék. Na és persze Sy bácsi, aki csak szeretne egy normális életet, önön üres, monoton napjai helyett. A végére ráadásul kiderül egy elég fontos dolog az életéről, szóval teljesen lesz a kép a karakteréről.

Lustaságomnak ellenére is (most mit keressek kifogásokat?), örömmel vettem tudomásul, hogy azért a törzsolvasó gárda rendszeresen fel-fel jött egy poszt reményében. Hálám jeléül most nem egy, nem is kettő, hanem egyenesen 8 (!) filmről fogok rövid kritikát írni! Az okosabbak pedig már kitalálhatták a cím alapján, hogy mind spanyol nemzetiségű lesz. Mert volt már itt összefoglaló a modern német horrorról, a franciáról kettő is (első és második), az angolokról pedig rengetegszer megemlékeztem már. Azonban a vén Európában van egy ország, ami csak úgy ontja magából az igényes filmeket. Ez pedig az EB és VB bajnok Spanyolország (nem, nem nekik, hanem a hollandoknak drukkoltam, tisztázzuk). Bár tegyük hozzá, hogy a hispánok művei nem lesznek ismeretlenek a rendszeres olvasók számára, elég ha csak a Fantomlakóra, vagy a nem rég bemutatott REC 1-2-re gondolunk. De a körítésből ennyi elég is lesz, lássuk hát a listát.

1. A Faun labirintusa - El Laberinto del Fauno / Pan's Labyrinth (2006)

Rendezte: Guillermo Del Toro

Kezdjük a legismertebbel, ami nem véletlenül nyert három Oscar-díjat anno. Tudom, ez nem igazi horror, hanem egy afféle fantasy-dráma-thriller sajátos keveréke, de nekem ne mondja senki, hogy egy pillanatra sem szart be, amikor az a lény, melynek a kezén voltak a szemei meg nem mozdult! Ahogy apám mondta erre a filmre: "Nem tudom hova tenni: mesének túl brutális, horrornak túl meseszerű." Ez szerintem ez egy tökéletes összefoglaló a műről.

A történet a spanyol polgárháború után nem sokkal játszódik. A harcoknak látszólag vége, azonban még néhány baloldali partizáncsoport próbálja vívni gerillaharcát a fasiszta rémuralom ellen. Az egyik ilyen fasiszta sereg vezetőjének van egy újdonsült felesége és annak egy kislánya, Ofélia. Ő a megrázkódtatások elől inkább egy képzeletbeli (?) világba menekül, amiben egy Faun három, elég durva próba elé állítja.

Igazából nem is tudok még mit írni róla, ezt úgyis vagy látta már mindenki, vagy ha nem, akkor tessék nekikezdeni, mert érdemes. Kielégít minden vágyat: van benne kegyetlenség (borosüveggel szétverik valaki fejét), paráztatás (erről már volt szó) és mindezek mellett még megható  és könnyeztető is.

Gondolom sokat látta a Paranormal Activity-t, egy időben nagy volt körülötte a hype, hogy ettől aztán tényleg majd' besz*rik az ember, stb. Végül is nem egy rossz kis hakniprodukció, voltak benne valóban parás jelenetek, de szerintem lehetett volna jobb is.

Most igazából nem is ez a lényeg, hanem egy csokor házi készítésű paródia. Sajnos a legtöbbhez angol tudás szükséges, de van amelyik szerintem anélkül is élvezhető.

Mondanom se kell, hogy ezek természetesen ál-trailerek.

Lássuk.

1. Parahomeless Activity

Bad Taste (1987)

Azt minden elvetemült horror-rajongó tudja, hogy bár az Oscart-díjait a Gyűrűk Uráért kapta, a legjobb filmje akkor is a kultikussá vált Hullajó. Így amikor tudomást szereztem arról, hogy már előtte is leforgatott egy horror-vígjátékot űrlényekkel, a szívem dobbant meg, hogy ezt muszáj lesz megnéznem, hiszen biztos lesz olyan jó, mint a "mestermű". Várakozásomat egy régi Fangoria magazin is megerősítette, ahol a szerző nem kevesebbet állított, hogy még viccesebb is annál! Ez egy TÉVHIT!

Életem egyik legnagyobb csalódása ez a film, gondolkoztam is, hogy betegyem-e a "Nagy csalódások" rovatomba, de ott kicsit hülyén nézne ki. Miért is? Mert ez egy iszonyat nagy ZS-kategóriás trash-film, a legrosszabb kombináció. Annyira gagyi, hogy az már fáj. Elhiszem, hogy alacsony volt a költségvetés, aminek szemmel láthatólag a nagy része elment maszkmesterre meg pirotechnikára. Így színészekre nem is futhatott, de miért is lennének hivatásosak, amikor érezhető, hogy a társaság nagy része Jackson baráti köre? Hova tovább ő az egyik főszereplő.

Naná, hogy ő is egy horrorral! A hölgy a '93-as Zongoraleckéért Oscar-díjat kapott (megérdemelten), de melyik volt az első filmszerepe? A következő filmben alakíthatott rémült tinédzsert, hát valahol neki is el kellett kezdenie.

Az erdei fantom - The Burning (1981)

Rendezte: Tony Maylam

A rendező sem ismeretlen a műfaj kedvelőinek, hiszen az egyik legmeghatározóbb filmje a  '92-es Őrült Stone, amit manapság már egy százasé' hozzávágnak az emberhez. Igazából volt még egy érdekes debütáló a produkcióban: Jason Alexander, akit nagyon furcsa fiatalon, hajjal látni. Bár hiába debütált két, azóta már befutott színész, maga a film elsüllyedt a grindhouse mocsarában. Semmi újat nem tudott felmutatni, mondjuk akkoriban ennyi bőven elég lehetett. Azért az imdb-n a 6.1 ebben a kategóriában egész szép teljesítmény.

A cím iskolapéldája lehet annak, hogy a magyar szinkron mennyire nincs összhangban az eredeti angollal, noha az a mi nyelvünkön elég furán hangozna ("Az égés"?). A történet roppant egyszerű, mellőz szinte minden fordulatot: van egy tábor, ahol egy rosszindulatú, részeges gondnok terrorizálja a kölyköket. Ezt néhányan megelégelik és halálra akarják rémiszteni. Ha úgy vesszük sikeresen, mert szerencsétlent véletlenül felgyújtották. Azonban túlélte és öt év múlva visszamegy, hogy bosszút álljon. Azért biztos, ami biztos, bemelegítésként hasba szúrt egy prostit. Aztán jönnek a tinédzserek is. Mi teszi különlegessé a gyilkosunkat? Elsősorban az, hogy a fegyvere egy sövényvágó olló! Úgy ám! Na meg persze az, hogy nincs szüksége maszkra, mivel a baleset óta kissé elcsúfult. Amit természetesen mi csak a film legvégén csodálhatunk meg.

Egy vámpíros horrorral! Igaz, a The Loveless korábbi, de ott nem egyedül rendezett, úgy hogy jogos a cím, mielőtt valaki okoskodna. Ez is egy hiánypótló írás lesz, mivel bármily meglepő, még nem írtam hegyes fogú barátainkról, na de most. Tekintve, hogy a direktor asszony megkapta a Bombák földjén-ért az Oszit, ezzel a neve közismert lett hazánkban is. Ezzel elindulhat egy olyan lavina, hogy sokan kíváncsiak lesznek korábbi filmjeire is. Előre leszögezném: ezt nyugodtan ki lehet hagyni.

Alkonytájt - Near Dark (1987)

Rendzte: Kathyrn Bigelow

Talán az lesz a legjobb, ha azzal kezdem, hogy látszik, hogy ezt egy nő rendezte. Félreértés ne essék, technikailag semmi gond, érezni, hogy van tehetsége ehhez a munkához. Csak hát ez a film számomra nem is igazán horror, inkább egy gyengébb romantikus film. Azért nem kell rögtön a hasonló című Alkonyatra asszociálni, szerencsére azért annyira nem nyálas, sőt, igazából még maga a szerelmi szál is gyenge.

A történet egyszerű: van egy kortárs cowboy, akinek megtetszik egy eddig sosem látott lány. Aztán romantikáznak. A lány megharapja. A fiúból vámpír lesz. Majd a hölgynek a bandája beveszi "családtagnak". Közben a fiú apja és húga keresésére sietnek. Tömören kb. ennyi. A film próbál egyedi lenni: például maga a "vámpír" szó egyszer hallatszik el. Fogakat nem látunk, ami azért durva. Nem tér ki a vallásra, semmilyen irányba. Nem igazán van eredettörténet sem. Hogy ezek most pozitívak, vagy sem, azokat tessék eldönteni, nekem ez is-is: mert jó, ha valamitől egyedivé válik, de attól még lehetne "vámpírosabb" is.

An American Haunting (2005)

Rendezte: Courtney Solomon

Mivel a szavazáskor gondolom a legtöbben igazi kísértetesre film reményében voksoltak, én meg jól megkerültem a dolgot, így most kárpótlásul itt van ez a 2005-ös mű.

Az már eleve jól kezdődik, ha a két főszereplő a kétszeres Golden Globe-díjas Donald Sutherland (XX. század, az 1978-as Testrablók támadása, A parazita) és az Oscar-díjas Sissy Spacek (Carrie, A szénbányász lánya, A kör 2). Ilyen színészekkel felőlem 90 percen keresztül römizhetnének is, akkor is minimum járna legalább a 2 pont. Kár, hogy a rendezést egy olyanra bízták, aki addig csak egy 3,6-os ZS-vel büszkélkedhetett, és ez sajnos a film kárára ment, ami mellesleg igaz történetet dolgoz fel. (Bármit is jelentsen ez jelen esetünkben.)

Maga a történet nem lenne rossz, bár az elején úgy néz ki, hogy csak egy szimpla "elátkozós" horrorról van szó, aztán persze a végén kapjuk a gyomrost, hogy "ÚRISTEN!". De ezt előbb vesézzük ki bővebben: van egy nemesi család a XIX. századi Amerikájában. Anyuka, meglehetősen idős apuka (na kik játsszák őket?), meg a fiú és a lány. Aztán apuka kicsit nagy kamatot ad egy nőnek (uzsora), amire az megorrol rá és elátkozza. Erre a lányával mindenféle bizarr dolgok történnek: valami megmagyarázhatatlan erő felemeli, pofozza, lefogja, csak a "szokásos". Semmi vér, a halálozásokkal is spórolnak, csak ütlegek. Mégis, talán ezektől hihetjük el, hogy ez valóban megtörténhetett. Ráadásul -mintha az nem lenne elég-, szerencsétlen  áldozatunk néha egy nem létező kislányt hallucinál, amit persze a néző ijesztgetésére találtak ki, és működik is, be kell hogy valljam.

Tudom, tudom, ritkán posztolok, mea culpa. Kiengesztelésképpen, íme az a maradék három film, ami az ominózus szavazásomkor szerepeltek, mint további résztvevők. Amúgy is volt rájuk igény:)

Akkor kezdjük ABC szerint:

Arc - Face / Peiseu (2004)

Rendezte: Sang-Gon Yoo

Aki látott már egypár ázsiai horror-filmet, annak bizonyára feltűnt, hogy a legtöbbnek ugyanaz a felépítése: van egy emelkedő íve, ami a kezdeti unalomtól a "majd' befosol" végéig terjed. Persze általában a készítők igyekeznek egy kicsit az elején is fenntartani az érdeklődést, több-kevesebb sikerrel. Nos, ez az ív erre a filmre fordítottan igaz. Abból az egy szempontból előnyös, hogy nem megszokott. Azonban ez a lépés rosszul jön ki, mert milyen már, hogy az ember a film végét elunja? Persze ez is emberfüggő, mert aki kevés horrort, vagy eleve filmet látott az életében, annak nagyon fog tetszeni, hiszen számára a végkifejlet teljesen meglepő lehet, de nekünk, horror-fanoknak egyáltalán nem.

De lássuk a történetet: van egy főhősünk, akinek az a bizarr munkája van, hogy arcokat restaurál koponyákra, hogy mégis hogy nézhetett ki az illető, amikor még élt. A háttérben meg persze van egy sorozatgyilkos, aki ártatlan lánykákat gyilkol. Természetesen a főszereplő magányos, tartózkodó fazon, így idegenkedik is az új segítőjétől, aki meg mondanom se kell, hogy nőnemű az illető. Ja és igen, itt is van hosszú hajú női szellem, az elengedhetetlen ázsiai horror-kellék. A sztori kb. ennyi is lehet, mondom, aki már látott ilyen filmet, az könnyen összetudja legozni a részleteket és a végét is kitalálhatja.

A technikai megoldások nem rosszak, de nem is kiemelkedőek, mondom, átlagos koreai-japán megoldások. Igazából gyűjtőknek meg ázsia-fanoknak tudnám ajánlani csak. A goblinon legalább lehet röhögni:)