Anno a Ház az erdő mélyén kibeszélős-elemzős írásom elég nagy népszerűségnek örvendett, nem tudom, hogy azért, mert jó volt vitatkozni a film zsenialitásán, vagy csak mert tényleg megérdemelte a különleges bánásmódot. Így most kísérleti jelleggel ezt megismételném egy szintén -méltán- népszerű filmmel. Úgy hogy előre szólok, hogy az alábbi írás ATOM SPOILERES lesz! Vagyis aki még nem látta, az jobban jár, ha nem baszik ki magával és most rögtön abba hagyja az olvasást és nekiül megtekinteni a...
Az árva - Orphan (2009)
Rendezte: Jaume Collet-Serra
Először persze csak egy kényelmes délutáni kritikára gondoltam, de nagyon nehéz lenne úgy írni, hogy kerülgetem és utalgatok a Nagy Csavarra. Arról nem is beszélve, hogy a forgatókönyv meglehetősen okos és ezt szeretném kényelmesen megindokolni, anélkül, hogy kínosan kacsingatok azon olvasók felé, akik tudnák, hogy éppen mikre célzok. Inkább kezdjünk is neki!
Örökbe fogadni egy másik élőlényt igencsak nemes cselekedet, ami nagy felelősséggel jár. Hiszen ha a dolgok nem az elképzeléseink szerint alakulnak, akkor keményen dolgozni kell rajta, nincs reklamáció, nincs árucsere. Külön igaz ez akkor, ha nem egy csecsemőről, hanem egy általános iskolás korú gyermekről van szó. Ebben az esetben az újdonsült szülőknek bizonyos reszocializációt kell végrehajtani a kis csemetén, hiszen meg kell tanulnia, hogy milyen egy családban élni. Ami természetesen teljesen más, mint az árvaházi élet. Ez a filmben egyébként egész idilli állapotot mutat, de azért jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy az állami intézményekben (főleg itthon) sokkal keményebb körülmények között nevelkednek a kölykök. Persze szükség volt a békebeli változatra, hiszen így még kevésbé lesz érthető, és főleg még nagyobb hatást keltenek Esther furcsaságai.
Ez az a film, amiről már 1 perc után meg lehet állapítani, hogy rossz lesz. Nincs különösebb gondom az alacsony költségvetéssel és az amatőr színészekkel, de látni egy olyan fickót, aki -nem vicc- még AZ ERDŐBEN SEM TUD HITELESEN SÉTÁLNI, az már szégyen. A folytatás még inkább az. Ugyanis emberünk meglátja egy csinos hölgyike véres holttestét és megtorpan. A készítők még arra se ügyeltek, hogy a kamuvér rászáradjon az áldozat testére, ami jelen esetben azt jelentené, hogy a gyilkos még a közelben van! Ez persze a srácnak nem tűnik fel, így rövid tétovázás után nem a rendőrséget hívja, hanem hazaviszi a lakásába a holttestet.
A Grimm testvérek munkásságának horrorizálása nem új keletű, emlékezzünk csak a 
Egy csapat, nem túl lelkes brit irodista csapatépítésre jön kis hazánknak egy eldugott erdei nyaralójába. Mert miért is mennének a Balatonra, nem? Cégük fegyvergyártással foglalkozik, és erre annyira büszkék, hogy még a buszukra is ráfestik a lógójukat - természetesen ez lesz a vesztük. Rögtön adott a kérdés, hogy ha a busz az övék, akkor miért helyi sofőrt alkalmaznak és miért olyat, aki nem szpíkeli az englisht?
A rendezőt had ne mutassam be. Ő az a kategória akit illik ismerni. Akkor is láttad valamelyik filmjét, ha nem tudsz róla. Azért a rend kedvéért emlékezzünk meg néhány, a bloghoz illő alkotásáról: 
Igen, 26 rendező egyetlen filmhez (és legalább ugyanennyi író)! A képet azonban árnyaljuk, hiszen nem egy nagy egészről, hanem nagyjából 5 perces kisfilmekről van szó. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy szerte a Nagy Világból megkerestek filmeseket, egy-egy random betűvel. Mindenki kitalálhatott hozzá egy, az adott betűvel kezdődő tetszőleges szót. Ezzel, és a halállal kapcsolatban kellett filmet forgatniuk. A megkötés ennyi volt, minden másban szabad kezet kaptak, vagyis mindenki kiélhette magát. Sokan a nagy szerencsénkre ezzel vissza is éltek.
Az általános reakciónk az eredmény láttán
A történet igazából semmi újat nem tud felmutatni. Két szociális gondozó elvisz magával négy bajkeverő kölyköt vidékre, hogy egy sajátos csoportterápia keretében jó útra térjenek. Vagy legalább csak egy kicsivel legyenek haszontalanabbak a társadalom számára.
Friss kommentek