Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyakorisággal fogok mozi premierekről írni, bár az is igaz, hogy itt a "premier" kissé túlzás, hiszen már tavaly szeptember 25-én bemutatták külhonban. Azóta természetesen DVD-n is kiadták. Ez így kb. mindent elmond a mai magyarországi viszonyokról... Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy akkor van-e egyáltalán értelme bemutatni a mozikban, nem lenne-e egyszerűbb direkt DVD-re? Nem hiszem, hogy valami nagy bevételt fog hozni, már csak azért sem, mert maga a film sem egy kasszasiker, no de erről mindjárt bővebben.
Amúgy maga a kritika önmagában is hiánypótló, hiszen a blogomon még nem volt alkalmam sci-fi horrorról írni, tegyük hozzá, hogy ebben a műfajban kevés az értékelhető darab, a kiemelkedőek pedig jó magasan tartják a lécet (Alien-sorozat, Halálhajó, Kocka 1-3 stb.).
Pandorum (2009)
Rendezte: Christian Alvart
Kezdjük azzal, hogy ez egy német-amerikai koprodukció, de ne ijedjünk meg a német horrorról szóló posztom miatt, ez azért egy eléggé jól sikerült darab. Már maga a történet viszi a hátán az egész produkciót: van egy bazi nagy űrhajó (természetesen a távoli jövőben), amiben százezer ember várja hibernált állapotban azt, hogy egy teljesen új bolygót benépesítsen, mert a Föld már nem igazán lakható. Az út kb. 100 évig tart. A mindenkori ébren lévő személyzet meg csupán 2 fő, ami elsőre kevésnek tűnik, de gondoljunk bele, hogy vélhetően minden automatizált egy ilyen jellegű űrhajón (hahó jövő).
Tehát felébred az aktuális váltás, azonban hamar rájönnek, hogy valami nincsen rendben: a generátor majd' felrobban és nem találják azokat, akiket felváltanak. Nem mellesleg emberevő szörnyek lepték el az űrhajót. Közben meg találkoznak egyéb ébren lévőkkel, akik már hozzászoktak a helyzethez, és úgy is élnek, mintha valami dzsungelben lennének. A többit meg már nem lövöm le.
Friss kommentek