Alexandre Aja jó szokásához híven ismét egy véres horrorral örvendezteti meg a nagyérdeműt és ezúttal is egy remake-et szállít le. A Maniac-ban Elijah Wood fog gyilkolászni, a produkcióhoz készült egy négy perces színfalak mögötti videó, amelyet alább megtekinthettek.  Az előzetest ide kattintva tudod elérni.

Aki látta az évadzáró címét és esetleg még az utolsó rész trailerét is, az úgy ülhetett le a 12. rész elé, hogy itt valami katartikus élményben lesz része és erre sokáig emlékezni fogunk. Sajnálom, hogy én így tettem, mert így csalódásként érhetett a hetedik évad lezárása. Sokat vártam, keveset kaptam.

Röviden pár szóban a tartalomról, aztán egy kis összegzés.

Hannah ugye börtönben, ahol nyilvánvalóan Dexter meglátogatja őt és közli vele, hogy ne haragudjon, baromira szereti, nem volt más választása, mert meg akarta ölni Debrát. Valahogy a fejemet fogtam ennél a „igaz, hogy ki akartad csinálni a hugimat, de amúgy baromira imádlak” dolognál. Fájdalmasan butaság volt egy ilyen blőd párbeszédet belerakni. Ahogy lehetett sejteni, Hannah nem akarja leélni az életét a rácsok mögött, ezért megszökik – mert ez az amcsi sorozatokban/filmekben nem olyan nehéz – és ha tippelnem kéne, kapunk még tőle pár érdekes dolgot a nyolcadik évadban. Dexter legalábbis kapott tőle valami gazt az ajtó elé. Ami aztán lehet, hogy valami lassan ható, mondjuk 12 részig tartó mérget tartalmaz.

Emlékeztek még a Megtestesülés c. magyar kisfilmre? A rendezője, Ezüst Koppány (ki amúgy lelkes Facebook-követőnk) jövőre új alkotással készül, melynek címe: Eljövetel.

Íme a hivatalos szinopszis:

Egy fiatal pár, Norbi és Niki, megérdemelt pihenését tölti közös barátjuk nyaralójában. Azonban nyugalmukat rémisztő események zavarják meg. Rövidesen rájönnek, hogy az épület valami sötét titkot rejt, mely jobb lett volna, ha örökre elfeledve marad.!

Hamarosan eljön a nap, mikor minden megváltozik!

A mai posztunkkal megkezdjük tudósításunkat a Budapest Horror Show-ról. Mivel a szervezők voltak olyan kedvesek és felajánlottak nekünk egy páros belépőt minden előadásra, így teljes képet tudunk adni nektek a fesztiválról. Úriember lévén először egyetlen hölgy tagunkat kérdeztem meg, hogy benne lenne-e egy közös tudósításban. Ő igent mondott, így Mi Amore Cadenza-val közösen fogjuk értékelni a fesztiválon látottakat. Ez már csak azért is lesz jó, mert ahogy sikerült megismernem, legtöbbször merőben eltér az ízlésünk egy-egy mű kapcsán.

A helyszín a Toldi mozi, ami az Arany János utcától nem messze található. Kellemes hangaulató, tágas előtérrel. Art-mozi jellegét már pusztán a "büfé" kínálata is adja, hiszen itt akár különböző borokat is megkóstolhatunk. (Nálam a skizo-pignot blanc volt az etalon - Cadenza)

Magára a fesztivál promózására nem fektettek túl nagy hangsúlyt: itt-ott felragasztották A4-es (!) méretben a már sokszor látott plakátot, illetve egy-egy vetítésre kerülő alkotás sajátját. A legnagyobbat (tényleg gigantikusat), az Amíg alszol kapta, ami betudható annak is, hogy azt később több mozi is le fogja vetíteni. De láttunk kissé meggyötört Suttogás a sötétben és Marianne posztert is.

Eddig még soha nem látott videó látott napvilágot,  Az ördögűzőhöz készült tesztfelvételt tették közzé.

Glózer Norbert egy amatőrfilmes, aki egymaga készíti kisfilmjeit. Leginkább horrort forgat. A szakmai fejlődésében szeretne segítséget kérni tőlünk. Vagyis, hogy nézzétek meg a egy-két művét és fűzzetek hozzá építő jellegű kritikákat. Hisszük, hogy a "nekem tetszik" és az "ezek szarok" szintű benyögéseken kívül a többség képes lesz hosszabb kifejtésekre is.

Íme a szerintem legjobban sikerült két munkája, a többi megtekinthető a Youtube-csatornáján (Gyilkos az éjszakában, Lépcsőház: avagy a panel Démona).

UPDATE: Az előző poszthoz nem lehetett kommentelni, így kiraktam megint, remélem, hogy most már menni fog.

Vincenzo Natali, A kocka és a Hibrid rendezője készítette ezt a The Undeading rövidfilmet a The Heart and Stroke Foundation számára.

Adam Green (A balta) bevett szokása, hogy minden évben Halloween előtt egy rövidfilmmel kedveskedik a horror rajongóinak. Idén sincs ez másképp, immáron tizennegyedjére érkezik egy "aprósággal". A Driving Lessons középpontjában Mike Myers áll, aki ezúttal a kormány mögött próbál boldogulni, mit mondjak, hozza a tőle várhatót.

Tavaly az Akadémia öt arany szobrocskával jutalmazta A némafilmes c. művet, ami arról lett ismert, hogy tökéletesen visszaadta a némafilmek hangulatát. Mert voltaképpen az is volt. Valamiért ettől mindenki elájult, hogy "fú, milyen forradalmi", miközben ezt a "poént" már előtte hat évvel eljátszották. Csak éppen sokkal jobban. Meg is magyarázom, hogy miért.

Cthulhu hívása  - The Call of Cthulhu (2005)

Rendezte: Andrew Leman

Míg az Oscar-díjas alkotás egyfajta tiszteletadása volt az adott kornak, rengeteg kikacsintással, összesúgással a nézővel, addig  a Cthulhu  hívása tényleg azt az érzést keltheti bennünk, hogy ez egy nyolcvan éves film. Ezt nevezem én zsenialitásnak.

Gondolom nem árulok el vele sokat, hogy ez egy H.P. Lovecraft adaptáció, de semmiképpen sem egy a sok közül. Mert mi is a baj az eddigiekkel? Egyrészt szinte mind a jelenkorban helyezte el a hőseit, illetve a cselekményeket. Másrészt meg maguk a történetek legtöbbször nem is követték a leírtakat, nagyon sok "újragondolással" találkozni. Ilyeneket gondolom mindannyian tudnátok mondani.

Ezzel szemben ez a film igyekezett mindenben igazodni az azonos című novellához. Így a történet is ugyanaz maradt: egy haldokló professzor az unokaöccsére hagyja kutatási jegyzeteit, aminek a fiú hamarosan a megszállottja lesz. Megmaradt a hármas szerkezet, így időben haladunk visszafelé az 1920-as évekből az 1870-esekig. Mindezt visszaemlékezéseknek illetve egyéb naplóknak, jegyzeteknek a segítségével. Sajnos ez az időben való ugrálás nem éppen lineáris. Ha az ember nem figyel, könnyen belezavarodhat, hogy most éppen hol is tart a történet, kinek a "meséjét" figyelhetjük éppen.