Tavaly az Akadémia öt arany szobrocskával jutalmazta A némafilmes c. művet, ami arról lett ismert, hogy tökéletesen visszaadta a némafilmek hangulatát. Mert voltaképpen az is volt. Valamiért ettől mindenki elájult, hogy "fú, milyen forradalmi", miközben ezt a "poént" már előtte hat évvel eljátszották. Csak éppen sokkal jobban. Meg is magyarázom, hogy miért.
Cthulhu hívása - The Call of Cthulhu (2005)
Rendezte: Andrew Leman
Míg az Oscar-díjas alkotás egyfajta tiszteletadása volt az adott kornak, rengeteg kikacsintással, összesúgással a nézővel, addig a Cthulhu hívása tényleg azt az érzést keltheti bennünk, hogy ez egy nyolcvan éves film. Ezt nevezem én zsenialitásnak.
Gondolom nem árulok el vele sokat, hogy ez egy H.P. Lovecraft adaptáció, de semmiképpen sem egy a sok közül. Mert mi is a baj az eddigiekkel? Egyrészt szinte mind a jelenkorban helyezte el a hőseit, illetve a cselekményeket. Másrészt meg maguk a történetek legtöbbször nem is követték a leírtakat, nagyon sok "újragondolással" találkozni. Ilyeneket gondolom mindannyian tudnátok mondani.
Ezzel szemben ez a film igyekezett mindenben igazodni az azonos című novellához. Így a történet is ugyanaz maradt: egy haldokló professzor az unokaöccsére hagyja kutatási jegyzeteit, aminek a fiú hamarosan a megszállottja lesz. Megmaradt a hármas szerkezet, így időben haladunk visszafelé az 1920-as évekből az 1870-esekig. Mindezt visszaemlékezéseknek illetve egyéb naplóknak, jegyzeteknek a segítségével. Sajnos ez az időben való ugrálás nem éppen lineáris. Ha az ember nem figyel, könnyen belezavarodhat, hogy most éppen hol is tart a történet, kinek a "meséjét" figyelhetjük éppen.
De nem csak a történethez és az időben való elhelyezéshez maradtak hűek az alkotók, hanem az atmoszférához. Ezzel a már-már német expresszionizmust megelevenítő, fekete-fehér némafilmes technikával sikerült a vászonra varázsolni azt a kort, amikor maga a mű is íródott. Mi ez, ha nem tiszteletadás? Ami baromi jól áll neki! Mindezt egy sajátos, ún. "mythoscope" technikával sikerült megvalósítani. Zavarba ejtő gondolat, hogy régen azon hüledezhettek a nézők, hogy "ezt vajon hogy csinálhatták?", addig itt látni a makett hajót és a kesztyűbáb Cthulhu-t. Én meg mégis azon ámulok, hogy mekkora merészség volt ez, hogy nem estek kísértésbe és forgattak igazi helyszíneken?
Másrészről viszont mi abban a pláne, hogy valaki elavult technikákat használ? Hiszen a mozi mindig is arról szólt, hogy ámulatba ejtse a nézőket a legújabb vívmányokkal, trükkökkel, ötletekkel, újdonságokkal. Mert az nem nagy kunszt, hogy ezer éves eszközökkel készítünk valami "újat". Az a kihívás, ha meg tudod előzni a saját korodat. Hogy csak egy horror példát említsek: A viaszbabák háza és a legelső 3D-s mozi esete...
A játékidő mindössze 45 perc, ami szerintem pont elég a XXI.-századi embernek. Mert valljuk be, másfél órán keresztül "csendben" nézni egy filmet, elég nagy kihívás, még ha a Nosferatu-ról is beszélünk. Persze a nagyzenekari kíséret megvan, ami szintén hangulatos, de azért mégsem ugyanaz, mintha egy "rendes" filmet néznénk.
Azonban vannak olyan jelei a műnek, amelyek azért csak-csak megmutatják, hogy ez bizony ebben az évezredben készült. Ilyen apróság a rengeteg szöveg. Nem arról van szó, hogy az inzertek szélsebesen váltogatják egymást, hanem, hogy ezek szó szerint tele vannak fosva olvasnivalókkal. Ez a mennyiség tudtommal nem volt jellemző a '20-as évekre. Bár az is igaz, hogy ezt akkoriban 70-80 percben szépen szét lehetett teríteni. Itt viszont érthető okokból nagyon sok mindent meg kell magyarázni, nem lehet mindent képekkel illusztrálni. Ja és ha nem jöttetek volna rá, ez rohadt zavaró.
A színészek alakításai viszont elképesztőek. Vagyis elnagyolták, ripacsszerűek, de pont ettől jók. Mert régen nem lehetett az emberi hanggal játszani, így az érzelmeket a non-verbalitás minden eszközével kellett felvonultatni és a hangsúlyok kedvéért eltúlozni.
Voltaképpen a legtöbb sarkalatos pont a helyén van, de ettől függetlenül ez mégis csak egy némafilm. Annak minden hátrányával együtt. Lovecraft rajongóknak mindenképpen tudom ajánlani, illetve azoknak is, akik szeretik a régebbi darabokat.
Friss kommentek