A teljes szerkesztőség nevében kívánok minden kedves olvasónknak áldott, békés, boldog, csöcsös, haláltól és belezéstől mentes Karácsonyt!
alt.end
gbubu13
koimbra
Varin
és purga
(Természetesen most is él a karácsonyi szünet, viszont 27-én rögtön egy könyvbemutatóval nyitunk.)
Oké, tudom, nem horror, de úgy érzem akkor is itt a helye. Különben is, vélhetően már sikerült a legtöbb, itthon bemutatott karácsony témájú horrort ellőnőm, és nem akartam idén harmadjára is egy teljesen ismeretlennel előhuzakodni. Úgy hogy tessék megadni magatokat a karácsonyi hangulatnak és olvassatok Charles Dickens klasszikusának legelborultabb feldolgozásáról!
Rendezte: Richard Donner
Az írás spoileres lesz, de könyörgöm, ki nem ismeri A karácsonyi éneket?! Ennek a történetnek már ki tudja hányféle feldolgozása volt, valamelyiket csak láttátok! Na ugye. Akkor haladhatunk szépen.
A szerepek ismertek, melyből a legfontosabb "Scrooge-é", a gazdag, de fösvény, érzéketlen, önző és munkamániás figura, akit meglátogat a Karácsony Három Szelleme, hogy rávilágítsanak a gyarlóságaira. Jelen esetben őt Bill Murray alakítja, aki öt évvel később finomítva, de ügyesen átültette karakterét a méltán népszerű Idétlen időkigbe. Tökéletesen választás volt, már csak azért is, mert sikerült valami pluszt hozzá tennie a már ekkor is jól ismert karakterhez. Megtöltötte cinizmussal és humorral, amitől sokkal elevenebb lett, és ha lehet, még visszataszítóbbnak hat.
Az igazi csavar az, hogy a filmnek a belső világában tudnak Dickens meséjéről, sőt, mondhatni az egyik mellékszál is erre van kihegyezve! Vagyis a Murray által megformált Frank egy tévécsatorna fejese, aki egy hatalmas akcióra készül: Szenteste élőben leadják A karácsonyi éneket! Az meg már az önmagába harapó kígyó esete, hogy következetesen "Scrooged" hívják! Frappáns! Egyébként nagyon hamar egy erős képet kapunk emberünkről, aki promózásra egy olyan reklámot sugároztat, amiben gyilkosság, erőszak és atomrobbanás is van. Amikor meg valaki szól neki, hogy ez nem igazán karácsonyi, nem csak, hogy lazán kirúgja, de még örömet is lel ebben! Magyarul egy igazi szemétláda.
Karácsonyi horror? Slasher? Csöcsök? 1984-es? Angol? Ez csakis jó lehet! Nem sajnos, nagyon nem. Íme a bizonyíték, hogy attól, hogy még karácsonyi, nem folytatás és nem remake, attól még lehet ótvar szar. És most a bevezetőben még enyhe voltam, alant szabadjára engedem démonaimat.
Rendezte: Edmund Purdom
Sokszor volt már szó gyilkos Mikulásokról, de ezúttal fordult a kocka: London utcáin egy őrült egyesével levadássza a piros jelmezes embereket. Ezzel szerintem már fel is ütöttem az egyik leggyengébb pontját a műnek. Mert jól sejtitek, az áldozatok között többnyire semmilyen kapcsolat nincs. Ezek a Télapók csak úgy random megjelennek a filmben, csakis azért, hogy változatos körülmények között meghaljanak. Karakterileg is jóformán a részeges váltja a paráznát. Akad köztük elvileg "rendes" is, de honnan is tudhatnánk bármit is róluk?
El se tudjátok képzelni, hogy mennyire fárasztó így nézni egy filmet. Az elején még oké, mert kell felvezetésnek, de utána már nem a megismert szereplők közül kellene aprítani? Mégis miért kellene izgulnunk teljesen vadidegen emberekért? Ez ráadásul még egy ordas nagy logikai baki is, mert SENKI SE TÁJÉKOZTATJA A LAKOSSÁGOT, HOGY NE ÖLTÖZZENEK TÉLAPÓNAK, HA ÉLNI AKARNAK!!! Nem hiszitek el, de kb. kilenc Mikulást is elintéznek a történetben (jaj, lehet, hogy nem is létezik?) és ez csakis azért lehetséges, mert se a rendőrség, se a sajtó nem tulajdonít jelentőséget a kommunikációnak!
Emlékeztek még a Carrie moziplakátos játékunkra? No, az egyik nyertes azóta se jelentkezett a nyereményéért, így ahelyett, hogy valamiféle titkos második sorsolást tartsak, kitaláltam egy új játékot, már csak azért is, mert ez volt az eddigi legnépszerűbb játékunk. (Ez külön meglepő annak fényében, hogy eddig mennyi mindent sorsoltunk már ki.)
A feladat ezúttal rendhagyó lesz:
Küldjetek nekünk valami kedveset a hmblognyeremeny[kukac]gmail[pont]com-ra! Valami olyat, amivel kifejezitek, hogy miért szeretitek az oldalt. Lehet kis esszé, vers, kép, videó, zene, bármi! Leírhatjátok egy esetleges élményeteket, ami az oldalhoz vagy az egyik poszthoz kapcsolódik, vagy hogy melyik szerkesztőnek a munkáját miért bírjátok. A lehetőségek határtalanok! Legyetek kreatívak!
Bevallom, még nem tudom, hogy mi alapján lesz majd a győztes kihirdetése, de ha mondjuk sikerül egymásra licitálnotok minőségben, akkor marad a mezei "vaksorsolás".
Az alkotásokat december 19-ig (csütörtök) este 21:00-ig lehet elküldeni Eredményhirdetés másnap.
Természetesen nem feledkeztem meg Karácsony közeledtéről, csak gondoltam -végre- stílusosan Szent Miklós napjához igazítanám az első ilyen posztot. Már csak azért is, mert jelen esetben egy bepipult Mikulásról lesz szó.
Rendezte: Lewis Jackson
Sokszor volt már szó témába vágó horrorfilmekről, de csak nagyon kevés kapcsolódott szorosan hozzá. Még kevésbé találkozni olyanokkal, amelyek nem vitték el jellegéből adódóan a humor irányába. Erre talán a legjobb példa az eredeti Fekete karácsony, ami aztán igazán tönkre tudja vágni a vidám bejglizést. Ugyanakkor míg ott maga az ünnep igazából másodlagos volt, jelen alanyunk igazi szimbiózisban él vele. A Karácsony még sose volt ilyen fojtogató és zavarba ejtő.
A kezdés kimondottan sajátosra sikeredett: 1947-ben járunk, egy bájos családi fészekben a gyerekek meglesik, ahogy a Mikulás jóízűen eszeget és kipakolja az ajándékokat, majd eltűnik a kéményben. Igen ám, de később egyikük meglesi, ahogyan a Télapó kéjesen tapogatja anyucit. Szegény gyereknek ez betett.
Igen, ő lesz a főszereplőnk 33 évvel később. Meglepő módon azonban a fickó nem hogy undorodna az ünneptől, hanem épp ellenkezőleg! Kifejezetten beteges módon vonzódik Jézus szülinapjához. Konkrétan a szerény lakása végig van pakolva játékokkal és mindenféle giccstárggyal, amiket a legtöbb ember évente csak egyszer vesz elő (és utána el is teszi). Még azon se csodálkozhatunk, hogy emberünk egy játékgyárban dolgozik!
Jómagam és az egész szerkesztőség nevében kívánok minden kedves olvasónknak békés és boldog Karácsonyt!
Mi Amore Cadenza
greyjoy
koimbra
lizardking
Varin
és purga
(Posztok majd csak 26. után lesznek.)
Az Adsz vagy kapsz antológiából megismert zsákfejű Sam visszatért pár másodperc erejéig, hogy kellemes ünnepeket kívánjon.
Még karácsony előtt sikerült letudnom a kultikus és nagy kedvenc Silent Night, Deadly Night remakejét. Sokat írtunk róla, én ezek közül csak ráhangolódásképpen az előzetest linkelném. A kérdés pedig ott motoszkál minden fejben (minden átfagyott fejben), hogy mennyire szúrták el? Nem lett vészes.
Rendezte: Steven C. Miller
Az, hogy ez egy feldolgozás már maga a téma miatt is elkerülhetetlen. Hiszen nem lehet "büntetlenül" úgy leforgatni egy olyan horrort, amiben egy Mikulásnak öltözött alak öli a "rossz" embereket, mert erre azt mondanánk, hogy "de hiszen ezt már 30 éve leforgatták bakker!". Így viszont muszáj valami minimális szinten kapcsolódnia az elődhöz. Ez viszont sajnos túl kevés dologban mutatkozik meg, leszámítva persze az alapkoncepciót. Igaz, ilyenkor meg lehetne örülni, hogy új szemszögből nyúltak a témához, csak jelen esetben az a baj, hogy lecsupaszították, mint ahogy a banánt szokás evés előtt.
A történet egyébként merőben más felépítésű. Voltaképpen nincs is. Mert míg anno képesek voltak egy gondosan felépített jellemábrázolásra, történetvezetésre, addig itt kérem egy karácsonyi köntösbe burkolt Halloween-t kapunk. Remélem lehet érteni a képzavart. A gyilkos egy kiköpött Mike Myers: hallgatag, nagy darab, maszkot (!) visel és látványosan öl. A legfontosabb pedig, hogy voltaképpen semmit se tudunk meg róla. Leszámítva az utolsó 5 (!) percet, amikor végre kiderül, hogy ki volt és vélhetően miért rendezett mészárlást. Csak sajnos ez nekem édes kevés. Egyszerűen hülyén hat így utólag. Meg amúgy is sem kielégítő.
Olvasói ajánlásra néztem meg, ami bevallom kapóra jött, mivel az idei szezonra nem volt több ötletem. Meg amúgy is szemeztem már vele egy ideje. Hogy érdemes volt megnézni? Hááááát...
Rendezte: Gregory Jacobs
Ha a történetet lecsupaszítjuk, akkor egy borzasztóan egyszerű valamit kapunk. Azért megpróbálom érdekesen leírni. Szóval két fiatal igyekszik haza karácsony alkalmával a suliból egyikük ütött-kopott verdájával. Ahogy azt kell, letérnek a sztrádáról, majd balesetet is szenvednek. Ugyan túlélik, de nagyon-nagyon fáznak. A horror faktort meg a néha felbukkanó szellemek és a környék tragikus múltja (?) adja. Nagyjából ennyi. Hmm... nem lett izgalmasabb.
Ehhez hasonló koncepciójú filmet forgattak pár évvel később (ez volt a Frozen), ami jobban megragadta a lényeget, vagyis a kilátástalan küzdelmet a fagyás ellen. Ez jelen esetben nem igazán működik. Ennek az okát a két főszereplőben kell keresni, ugyanis egyáltalán nem szimpatikusak. Rokonszenv nélkül pedig nem érdekel a sorsuk. Felőlem megdögölhetnek. Mégis kit érdekelnek? Hiszen a csaj egy beképzelt és bunkó picsa, míg a srác egy szimpla lúzer, akit csak egy hajszál választ el attól, hogy ballonkabátos szatírrá váljon.
Ez a film annyira karácsonyi, hogy fel is vetődik az emberben, hogy eddig erről miért nem írtam még?! Teljesen jogos, már csak azért is, mert az olvasók többségében vélhetően felcsendül a nosztalgia-faktor. Nosza!
Rendezte: Joe Dante
Spielberget már ekkor olyan nagy tisztelet övezte, hogy pusztán a nevével bármit el lehetett adni. Ráadásul garanciát is jelentett, hogy az jó is lesz, ha valamit ő -akár csak producerként-, felkarol. A felügyelet erősen érződik a végeredményen, hiszen remekül vegyíti az ifjúsági kalandfilm érzést a humorral és a vérengzéssel. Kissé olyan, mintha az E.T. -ben lettek volna gonosz földönkívüliek is, akik rátámadnak a városlakókra. Csak épp Guzmi cukibb.
Egy álmos kisvárost láthatunk, amit ellep a hó és a karácsonyi fények. Minden nagyon idilli. Azonban mégse felhőtlen, mivel a főszereplőt ki fogják rúgni a munkahelyéről, apja pedig nem képes egyetlen épkézláb találmányt is a piacra dobni. Szóval elméletileg szarban vannak, csak épp ezt a készítők elfelejtik jobban érzékeltetni. Már csak azért is, mert apuka lazán vesz kezdéskor 200 dolcsiért egy Mogwai-t, a már említett Guzmit. Aki iszonyatosan, leírhatatlanul cuki. De tényleg. Mellékelve kap három szigorú szabályt:
Sajnos a film gyermekbetegségei már ezeken a szabályokon érezhetőek. Hiszen mi számít erős fénynek? Bírja-e az UV lámpát pl.? Mi számít víznek? Ha kólával önteném le, az ér? Vagy 100%-os narancslével? Oké, hogy éjfél, de mi van az időzónákkal? Ha éjfélkor átvinném Romániából ide, akkor lenne mégis egy óránk? Egyáltalán: meddig tart a tilalom? Mert a fél 3 még tilos, de kell lennie valami konkrét időpontnak, vagy viszonyítási időnek. Mi több: eleve kinek kell egy olyan állat, amit nem lehet megfürdetni? Nem lesz büdös? Innen is látszik, hogy nem kifejezetten a felnőtteknek készült, mert gyerekként valahogy ezek nem zavartak. Na de folytassuk.
Friss kommentek