Mivel ez már talán a negyedik 2013-as poszt, kezdek letenni arról a tervemről, hogy majd valami nagy poszt lesz ilyenekből jövő év elején. De hát tartanunk kell a lépést.

A sztori nem túl eredeti: két kislányról szól, akik eltűntek abban az erdőben, amelyben a szüleiket is megölték. Mikor megkerülnek, egy házaspár befogadja őket. Aztán előkerül a dühös mama szelleme.

A sablon ellenére ígéretesnek néz ki. Sőt, esélyes egy hazai bemutató is, már csak a gyártó stúdió (Universal) és a producer Guillermo del Toro miatt. Bár tény, hogy itthon ő még nem számít akkora húzónévnek (legutóbbi két általa felügyelt film el se jutott hozzánk). Egyébként spanyol-kanadai produkció lesz.

Mint korábban írtam, megpróbálom aktívan követni az idei filmeket. Íme még egy, amiről olvasói ajánlás is érkezett. Nagyon nem is kellett győzködi, mivel jókat olvastam róla.

The Tall Man (2012)

Rendezte: Pascal Laugier

A francia rendezőt gondolom nem kell bemutatni (Mártírok, Saint Ange). Úgy tűnik, hogy tehetségére felfigyeltek a tengerentúlon is és tető alá hozta ez az amerikai-kanadai koprodukciós alkotást. Aki egy "amerikanizált" Mártírokra, vagy hasonló, szaftos horrorra számít, az csalódni fog. Mi több, ha figyelembe vesszük a film végét, akkor rájövünk, hogy nem is horrort, hanem egy szép drámát láthattunk. Csak eddig a lényeg el volt takarva a szemünk elől. De kezdjük mindent az elején.

Adott egy hegyi kisváros, ami haldoklik. Nem csak képletesen a bezárt bánya miatt, amitől a szegénység soha nem látott méreteket ölt, hanem mert rendszeresen tűnnek el a gyerekek. Jogos a kérdés, hogy akkor miért nem költöznek el az ott élők. Ezen én is elmélkedtem vagy öt percet, pedig a válasz egyértelmű: a fenti két ok. Pénz nélkül lehetetlenség, ráadásul a házadat senki se fogja megvenni egy ilyen környéken. Patt helyzet. Így az ott lakók csak reménykedni tudnak, hogy a "Magas Ember" (így nevezik el a gyermekrablót) elkerüli családi fészküket. Így sikerül egyfajta középkori hangulatot teremteni, csak ugye itt a "falubéliek" nem önként áldoznak a környéken élő "rémnek".

A városban az orvos már nem él, a betegellátást az özvegye, Julia látja el, mint ápoló. Egy nap azonban betörnek hozzá is és elrabolják a fiát, David-et. Innentől felgyorsulnak az események, amelyek olyan fordulatokat tartogatnak, hogy az ember majd' beleszédül. Ráadásul ezek még logikusak és jól felépítettek is. Ami mostanság ritka.

Kéne már valami frappáns rovatnév annak, amikor rossz filmekről írok tömören, egy kupacba tálalva. Mert úgy tűnik, hogy a műfajban már egyre ritkábban találok gyöngyszemekre. Sokkal inkább felejthető, vagy nézhetetlen alkotásokba botlok bele. Akkor lássuk is!

1. Az ördög naplója - Devil's Diary (2007)

Rendezte: Farhad Mann

Kanadai tévéfilm. Még hétfő éjjel adta le az RTL Klub, én meg ott ragadtam. Annyira nem bántam meg, bár a baromi sok reklámszünet nélkül is ellettem volna.

Tipikus tini-horror, ez már a történetből is leszűrhető. Ursula a gimi "kitaszítottja", akit a "menők" folyamatosan megaláznak. Azonban egy napon rátalál Az ördög naplójára, aminek a lapjai üresek. Ő meg el kezd beleírni mindenféle rossz kívánságokat, amik hamar be is következnek. Vagyis a pom-pom csapat vezére eltöri a lábát, az izomagyú pasijának az arca csúnyán összeég stb. Jó dolgokat sajnos nem teljesít, így barátnőjének nem lesznek nagyobb cicijei. Szomorú.

Ahogy azt kell, hamar a könyv megszállottja lesz, azonban van olyan hülye és gyorsan le is bukik vele. Innentől kezdve pedig a napló -ha lehet- még rosszabb kezekbe kerül.

Alapjába véve nem lenne rossz, csak egyrészt nem túl egyedi. Az alaphelyzet engem a Bűvöletre emlékeztet, míg a megvalósítása a haláleseteknek meg egyértelműen a Végső állomás szériát idézik. Egy darabig. Aztán olyan ötlettelenségbe fullad ez a vonal is, amelynek a mélypontja az, amikor az egyik szereplőt egy életre kelt zsinór fojtja meg. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a bevésett kívánság "baleset" volt... A legviccesebb baki azonban az, amikor valamelyik azt szeretné, hogy ő legyen a legszebb, majd másnap rondábban néz ki, mint amilyen volt, mégis döglenek utána a pasik. Vérciki.

A szereplők siralmasan alakítanak, az általuk megformált karakterek meg szabályosan kivágott sablonok. A beleerőltetett két dilettáns pap pedig ebből a szempontból maga a mélypont. Azért film tempója egész feszes, szóval egyszer nézhető, már ha valaki fogékony a műfajra.

A rendezőről meg szerintem elég, ha csak annyit írok, hogy az utolsó mozifilmje A fűnyíró ember 2: Jobe háborúja volt...

Következzen négy olyan film, amik nem nézhetetlenek, de kihagyásukkal nem veszít sokat az ember. Mindenki döntse el a maga ízlése szerint, hogy melyikre fizet be.

Talán most minden eddiginél jobban próbálok lépést tartani az idővel, hogy az év végén esedékes toplistámra tényleg úgy tudjak hivatkozni, hogy "hiánytalan". Persze ez lehetetlen. Azért most következzen 7 (!) darab film, ami már megtekinthető. Előre szólok, hogy semmi kiemelkedő nincs közöttük.

1. Az egyezség - The Pact

Rendezte: Nicholas McCarthy

A trailer alapján nem voltak túl nagy elvárásaim, egy szabványos, de nézhető kísértet sztorinak ígérkezett. Voltaképpen az is. Már maga a sztori sem egy nagy szám: fiatal anyuka beköltözik nem rég elhunyt mami házába, majd hívja nővérét, hogy ugyan jöjjön már el a temetésre. Másnapra azonban a tesó üresen találja a helyet. A rendőrség persze tehetetlen, a gyerek le van szarva (szó szerint, ugyanis elég hamar félre teszik a szerencsétlen), így elindul a szokásos magánnyomozás.

Szellemeket említettem és kapunk is. Dobálja főhősnőnket, meg üzenget is neki. Aztán a végére kiderül, hogy közben egy nagyon is élő dolog van a háttérben...  A történet túl azon, hogy sablon elemekből építkezik, még néhol kifejezetten lyukacsos is. Azért vannak kifejezetten élvezhető percei, para pillanatai, de összességében nem ájultam el tőle.

Kivitelezés tekintetében egyáltalán nem rossz, a színészek viszont nem túl meggyőzőek. Mi több, még az általuk formált karaktereik sem érdekesek. Ez alól kivételt képez az "elvarázsolt tekintetű" médium lányka, na ő kaphatott volna nagyobb teret is. Többet nem is tudok róla írni. Csak a műfaj szerelmeseinek tudom ajánlani, mert amúgy eléggé kiszámítható. Csak egy nagyon piciny eredetiséget tudtak belecsempészni és az sem teljesen kielégítő. A legeslegvégi pár másodperces lezárás meg a szánalom csúcsa.

Április környékén futott be a hír, miszerint hozzáláttak a Grave Encounters folytatásához, amelynek az első részét purga eléggé kedvelte. A második felvonás októberben érkezik, előzetes egyelőre még nincs, de egy képet azért közzétettek.

A készítők próbálják elhitetni, hogy a Grave Encounters nem csupán egy film volt, hanem igenis megtörtént esetet mutattak be. A főszerepet játszó Seth Rogerson ugyanis eltűnt abban az intézetben, ahol forgattak. Alex Wright egy eléggé érdekes videót kap a DeathAwaits666 nevezetű bloggertől. Ebből kiderül, hogy Rogerson még mindig életben van, de nem tud kiszabadulni az elhagyatottnak látszó szanatóriumból. Alex néhány barátjával a bloggerrel együtt belép a falak közé, hogy megtudják mi történt az előttük errefelé forgató stábbal.

Az Ideglelés esetében anno bejött ez a "Találtunk néhány rémisztő felvételt, amelyet most a nagyközönség elé tárunk" marketing duma. Habár a készítők ott is hangsúlyozták, hogy mindez csak a reklám része mégis többen úgy vélték, hogy amit látnak, az igazi.

A mai gyűjteménnyel véget ér a három napos trailer-áradat. Tegnap Amerikát vizsgáltuk, most lássuk a világ többi részét. Régi olvasóink már úgyis tisztában vannak azzal, hogy az igazi csemegék már nem Hollywoodból érkeznek. Sajnos ezúttal ez nem így lesz, a felsoroltak közül keveset fogunk majd igazán várni.

Haladjunk Nyugatról Kelet felé.

1. Exit Humanity

Polgárháborús zombik Kanadából. Ezzel azt hiszem mindent elmondtam, amit kellett. Mondjuk nekem már most soknak tűnik a moralizálás és a pofázás. A rendező egyik korábbi filmjéről, a Scarce-ről már volt korábban szó. A színészek közül kiemelném Bill Moseley-t, akit legutóbb a Rogue Riverben láthattunk, illetve az abszolút horror-veteránt, Dee Wallace-t (Cujo, Az üvöltés).

Mennyire várós? 7/10

Tessék felkészülni, hogy a héten egy egész előzetes-cunamit fogtok kapni. Nagyon sok horrorról ilyen-olyan okból nem volt még szó, ideje bepótolni a hiányosságokat! Annyi gyűlt össze, hogy több posztra kellett vágnom. Kezdjük a legizgalmasabbal, azokkal amik biztosan eljönnek a hazai mozikba, vagy racionális esély van a bemutatásukra, akár csak direkt DVD formájában is.

1. Abraham Lincoln, a vámpírvadász - Abraham Lincoln: Vampire Hunter

Mostanság divat lett az olyan filmek elkészítése, amely egy elborult ötletre épül. Ilyen volt a tavalyi Cowboyok az űrlények ellen is, vagy az idei Iron Sky. A kérdés az, hogy ez elég lesz-e, vagy azért kapunk valami épkézláb történetet is? Illetve az ilyen kaliberű filmeknél kulcsfontosságú, hogy mennyire veszi magát komolyan. Itt értelemszerűen poénra kellene venni, hiszen kvázi "történelem hamisítás" folyik. Tim Burton produceri jelenléte engem mindenesetre megnyugtat. A rendező már tapasztalt a vámpír filmek terén, neki köszönhetjük az Éjszakai- illetve Nappali őrséget is. Az előzetes viszont akárhogy is nézzük, baromi látványos. Engem felcsigázott.

A film 3D-s lesz, azt nem tudom, hogy lesz-e belőle 2D-s vetítés is.

Hazai bemutató: Augusztus 9.

Forgalmazza az InterCom.

Az előzetes pedig nagy örömünkre szinkronos.

Mennyire várós? 8/10

Két film, amiben valamilyen színű ruhát viselő szellem kísért. Hasonlítsuk csak őket össze!

Kezdjük az ismertebbel, amit bizonyára már sokatok megnézett.

A fekete ruhás nő - The Woman in Black (2012)

Rendezte: James Watkins

Még anno a legelső tévéfilm adaptációról írtam úgy, hogy készül egy újabb megközelítése. Most szándékosan elkerülöm a "remake" kifejezést, hiszen ez nem azt a változatot teszi új (fekete) köntösbe, hanem az eredeti Susan Hill könyvhöz nyúlik vissza. Sajnos magához a könyvhöz még nem volt szerencsém, így nem tudom eldönteni, hogy melyik adaptáció a hitelesebb, mert mindkét film rengeteg különbséggel rendelkezik, noha az alaptörténet mégis ugyanaz.

A legelső, legszembetűnőbb különbség az alaphangulat, ami maga a megtestesült gyász. Mert míg a tévéfilmben fiatal ügyvédünk egy boldog családi fészket hagy el, hogy egy elhagyatott mocsárra épült házban keresgéljen papírokat, addig itt ez koránt sincs így. Itt ugyanis a feleség belehalt a szülésbe, amit főszereplőnk a mai napig nem tud megemészteni. Az ilyet persze nehéz is.

Mindenesetre az atmoszféra máris sötétebb és nyomasztóbb, vagy legalábbis annak akar tűnni. Mert a film legnagyobb baja pont ez: nekem túl steril. Ez egy tisztességes iparos munka. Mondhatni mérnöki precizitással megkomponált, hogy mikor mi történjen, mikor mi próbálja megijeszteni a nézőt. Kevés sikerrel. Jó, elismerem, hogy üdítő hatású a mai világban egy klasszikus, gótikus hangvételű horrort látni, ami csak nagy ritkán hatásvadász. Mert kevés sokkolást kapunk, viszont annál több klisét (a tapéta alól valami borzalom kerül elő, hűha). Engem igazából semmi se lepett meg, valahogy nem volt képes frászt hozni rám. Pedig elhihetitek, nagyon akartam. Szeretem azt a bizsergető érzést, amikor a film megvárakoztat, és én azon izgulok, hogy mindjárt lesz valami. Itt is kapunk ilyesmiket, csak nálam ezek egyszerűen nem működtek.