A film, mint azt a cím is sejteti, három kisfilmből áll, melyet különböző nemzetiségű, ázsiai rendezőmesterek készítettek el. Amúgy érdekes, hogy a második részt már 2 évvel korábban bemutatták, persze más (kevésbé ismert) rendezőkkel és történetekkel. További említeni való, hogy az egész a LionsGate-nek köszönhető, szóval megvolt az amcsi hátszél. Haladjunk levetítési sorrendben, és derítsük ki, hogy jó-e ha több nagyágyút egy filmbe tuszkolunk.
A TV6-al új szintre emelkedik az együttműködés, nem is akármekkorára!
Most péntektől határozatlan ideig, minden héten kisorsolunk 1-1 DVD-t az ULTRAFILM jóvoltából.
Persze ehhez játszani is kell, így az a feladat, hogy az adott pénteki horror-filmet meg kell néznetek (jaj mily szörnyű), Majd a befejezéskor (ami előreláthatólag háromnegyed 1 körül lesz) én felteszek egy kérdést a látottakkal kapcsolatban. Erre majd egy új bejegyzés lesz. Nyílván nem olyat fogok kérdezni, amit elég megguglizni, ezért majd oda kell figyelnetek a részletekre. Természetesen nem leszek annyira gonosz, hogy olyan szintű apróságot kérdezzek, hogy pl. hány db. kukac jött ki a zombi szeméből, de mindenképp próbálok olyat, amihez látni kell a produkciót.
A válaszokat a bundagyanú elkerülése miatt majd abba a posztba várom, melyben a kérdés lesz, ha máshová írod be, akkor az érvénytelen. Szigorúan a leggyorsabb, helyes választ beküldő játékos nyer!
Eredményhirdetés: Másnap (szombaton) délben egy új bejegyzésben, melyben benne lesz a megfejtés a győztes nickjével együtt.
A nyeremény átvétele: Postai úton. Én magam fogom e-mailen felkeresni a nyertest (mivel a kommenteléshez regisztrálni kell, az üzenetküldés pedig tudtommal mindenkinél lehetséges), melyben nekem megírja szépen a címét, ahová küldhetem majd a korongot.
E héten pedig nem mást sorsolunk ki, mint stílusosan, a kultikus Cannibal Holocaust-ot, amelyről korábban már itt írtam.
Arra azonban szeretnélek Titeket megkérni, hogy lehetőleg csak 18 éven felüliek játszanak, mert a megnézendő alkotás és maga a nyeremény is nagyon brutális.
No, ennyit a játékról, hajtás után pedig lássuk, hogy mit is kell megnéznetek a győzelemhez.
Ezer éve nem volt klasszikus DVD ajánló/ nem ajánló, most is csak egy kérdőjeleset tudok prezentálni, pedig nem rég bevásároltam lemezekből:)
Rendezte: Adrian Lyne
Bevallom kissé ellentmondok most magamnak, mert pont a múlt héten írtam a Sleepaway Camp magyar kiadása kapcsán, hogy számomra kockázatos vásár, hiszen semmi extra, sztereo hang és ráadásul még csak nem is láttam. Erre fel pedig megveszek ugyanennyiért (990-ért) egy ugyan olyan kategóriájú alkotást. Mert most megmondom, hogy a korongon semmi, de semmi extra sincs. Ráadásul a feliratozás is úgy van beállítva, hogy aki eredeti nyelven szeretné megnézni, az nem tudja kilőni a magyar feliratot (a menüben nem volt ilyen opció, lehet, hogy manuális a lejátszón keresztül megoldható).
Mindezek ellenére maga a tartalom alapjába véve jó, nem véletlenül szokás a klasszikusok közé sorolni. Kár, hogy ezt nem 5-10 éve láttam, különben sokkal nagyobb élmény lett volna számomra, a befejezés is megdöbbenthetett volna, így viszont ennyi film távlatából már abszolút kiszámíthatóvá vált. Bár magában az alkotásban is van egy szöveg, amire ha odafigyel az ember, akkor hamar leesik neki, hogy kvázi miről is van szó.
Rendezte: Chan-wook Park
Kivételes alkalom az, amikor egy koreai rendezőt nem kell bemutatnom a nagyközönségnek, ugyanis Chan-wook Park Dél-Koreának olyan, mint Takashi Miike Japánnak. Az ő nevéhez fűződik többek között a Bosszú-trilógia is. Ez a film azonban merőben más elsőre, de ha lejjebb ásunk, akkor hamar előkerülnek a rendezőre jellemző vonások, mint pl. a meglehetősen bizarr szerelmi vonal vagy épp az elegáns vontatottság.
A cím nem túlzás:a főszereplő valóban egy koreai katolikus pap, ami szerintem a magyarok többségének elég furcsa így elsőre. No, ez a jóember annyira jó szeretne lenni és bűnhődni az elfojtott szexuális vágyai miatt, hogy részt vesz egy ember kutatáson. Ugyanis felütötte a fejét egy halálos kimenetelű járvány, melynek még nincs meg az ellenszere. Egyébként meglepő módon a vírus csak a korosabb férfiak számára veszélyes. Aztán ki tudja, hogy ez hogy lehetséges, de ha jön egy önkéntes, akkor rajta szívesen kikísérletezik az ellenszert, mondanom se kell, hogy ehhez szükséges beoltani magával a betegséggel is, ami látványos hólyagosodást okoz a halál beállta előtt. lényeg, hogy a tisztelendő nem járt sok sikerrel: belehal a vírusba, de rögtön fel is támad immáron teljesen gyógyultan! A környékbeliek persze csodát látnak az egészben, hiszen csak ő élte túl, ráadásul az Úr szolgája is.
Rendezte: Uwe Boll
A rendezőt szokás a mai kor "Ed Woodjaként" emlegetni, mert amihez csak hozzányúl, az bukás lesz. De tényleg. Az imdb-n nincs 5.0 feletti átlagú filmje, sosem termelt bevételt. Azonban a német adózási kiskapuknak hála mindig van cash egy újabb borzalomra. Magyarországon egyébként a legismertebb műve a Bloodrayne nevű pc játék adaptáció volt, amit még a mozikban is vetítettek.
Akárhogy is, ez egy kissé alul értékelt produkció, pedig egész nézhető és mi több, eléggé beteg is. Ez azért jó, mert ha sz*r filmet forgatsz, akkor legalább aberrált töltetű legyen, hátha csak azért is megnézik. Bár ahogy elnézem ez nem nagyon jött be, szerintem maga Boll neve elég riasztó (csak úgy, mint egy Asylum Projekt matrica).
A kezdés nem is lehetne sokkolóbb, talán bele is férne a TOP 10 legkeményebb horror-kezdés evör c. képzeletbeli listába is. Tehát először egy öles betűs felirat jelzi, hogy a következő képsorok igazi felvételek, aki még akar ilyet látni, az menjen a PETA oldalára (ami egy elég markáns állatvédő szervezet). Innentől kezdve pontosan tudtam, hogy mi lesz majd látható, hiszen anno az interneten terjengett egy elég brutális kis videó arról, ahogy Kínában élve nyúznak le állatokat. Mi meg ezt megint megnézhetjük, de jó. Aki netalántán még nem látta, az szerintem elég gyorsan ki fogja kapcsolni a filmet, talán ez a másik ok, amiért ennyire lepontozták imdb-n, meg úgy mindenütt. Mellékesen megjegyzem, hogy aki igazi horrort akar látni, annak valóban elég annyit tennie, hogy szép sorban megnézi a PETA kisfilmjeit, igazán brutálisak, persze nem ők tették azzá, hanem maga az élet.
Örülhettek, mert folyamatosan jön az ihlet, ezen a poszton kívül még legalább 8 ötletem támadt, ami még folyamatosan növekszik az általam elfogyasztott filmekkel egyenesen arányosan. Szóval igyekszem saját magamat utolérni:) Ezért is kaptok megint egy hármas csokrot, lehet örvendezni.
Rendezte: Adam Gierasch
Ezt a filmet pont tegnap este néztem, szóval kezdjük is ezzel.
Gondolom sokatok hallott már az After Dark Horrorfest-ről, aminek keretében egy fél tucat új horrort meg lehet tekinteni, igazi jó móka lehet, nálunk nem tudom, hogy mennyire lenne nyereséges egy ilyen buli. Arról nem is beszélve, hogy ehhez nem két-három hónapos késéssel kellene levetíteni a mozikban az újdonságokat. Mindenesetre ez a 2009-esen debütált (így visszanézve, jó pár általam említett film kapcsán nem írtam meg, hogy azok is részt vettek az adott fesztiválon, bocsi).
Alapvetően két részre tudnám bontani a filmet: az első fele unalmas és gagyi, amin nagyon érződik az alacsony költségvetés. Nagy türelem kell hozzá, hogy meglássuk az élvezhetőbb részét, ami meg igazából semmi más, mint színtiszta gore, de a jobbik fajtájából, már ha lehet ilyet írni.
Egyik kedves törzskommentelőm már nagyon hiányolta ezt a műfajt, ami valahol jogos is, hiszen már rég írtam ilyesmiről. Akkor íme egy ínyenc falat, egyenesen Norvégiából, a folytatásával együtt!
Rendezte: Roar Uthaug
Mint azt sokan tudjátok, hogy ez az ország már jeleskedett a blogomon egy egész nézhető filmmel, a Hora-val, ami valljuk be, inkább csak egy koppintása a Köpök a sírodra c. förmedvénynek. Így reménykedtem, hogy a történet most végre nem lesz ismerős. A végeredmény felemás lett: ugyan nem koppintottak (tudtommal), de attól még semmi újat nem tudtak hozzátenni, mint egy átlagos, amerikai slasher. Mondjuk ez a hozzáállás emberfüggő, mert aki szereti ezt a fajta sablont és csak kikapcsolódni akar, annak ez be fog jönni.
Azonban 1-2 apróságban mégis eltér a többitől, de mielőtt ebbe belemennénk, nézzük a történetet. Szóval, egy öt fős baráti társaság elmegy a hegyekbe snowboardozni, mert hát abban az országban mégis mi mást lehetne csinálni? :) Ez nekünk jó, mert végre nem egy elhagyott erdőt kapunk, hanem valami újat. Mondanom se kell, hogy elkerülik a turistacsalogató kijelölt pályákat, mert minek, amikor hegy-hegy hátán van ingyé' baszki? Persze hamar kiderül a civilizáció elkerülésének hátránya is: amikor az egyiküket baleset éri, nem tudnak kihez fordulni. Térerő ugye nincs, a kocsit meg olyan messzire parkolták le, hogy inkább becsörtetnek egy elhagyott (?) turistaszállóba.
Rendezte: Yannick Dahan és Benjamin Rocher
Szerencsénkre a franciák nem akarják abbahagyni a horrorfilmek gyártását, így most a Mutants után egy kifejezetten zombi-filmet kapunk Camembert illattal. A cím pedig elsőre kicsit zavaros lehet, de majd ez is megmagyarázásra kerül, türelem.
A film nem lacafacázik: rögtön egy halottal kezdünk, akinek az arcát olyan sokáig láthatjuk, hogy várjuk, mikor nyílnak ki a szemei, hiszen mégis csak egy zombis produkcióról van szó. De nem nyílnak ki, sőt még egy tisztességes temetést is kap, hiszen rendőr volt az illető. A négy társa pedig megy bosszút állni, egy nagy, emeletes házba, amire már ráférne egy tatarozás. A bosszúból semmi se jön össze, sőt még ők veszítenek el egy embert, mert a mindenféle kisebbségiből összeverbuválódott gengszterbanda (két nigériai, egy cseh, egy arab, meg még ki tudja) ügyesebb volt. A behatolók szisztematikus kivégzését pedig megzavarja az a tény, hogy akiket közben lelőttek (egy lelkes ott lakó és egy túsz), egyszerűen feltámadnak és az emberekre támadnak, szemmel láthatólag táplálékszerzés céljából.
Rendezte: Marcus Dunstan
A The Collector nem keverendő össze az 1997-es Kiss the Girls-szel, aminek a drága jó szinkronosaink a Gyűjtő címet adták. A két film között tudtommal semmi összefüggés nincs.
Marcus Dunstan ismerős lehet sokaknak, hiszen a trilógiává kinőtt Dög-széria írója, de még a Fűrész jó pár részében részt vállalt és vállalni is fog a készülő legújabb epizódban. Ennek a hatása pedig meglátszik ezen az első, saját rendezési munkáján. Ez most sokaknak lehet rossz, vagy akár jó hír.
Mert tény, hogy olyan, mint történet nem igazán van. Röviden annyi, hogy egy kedves kis amerikai család felújítja a házát, de az egyik munkás adósságrendezés végett inkább kiegészítené a jövedelmét egy kis betöréssel. A célpont pedig naná, hogy az említett családi házban található széf. "Hősünk" mivel úgy tudja, hogy az épület este üresen fog állni, ezért gond nélkül besurran, mert, hogy ez az igazi soft-target. Aztán persze kiderül, hogy csúnyán téved, mert nem hogy van még valaki rajta kívül, de valóssággal pokollá változtatta az egész vityilót. Az igazi lakók pedig szép sorban meghalnak. Röviden ennyi.
Eredetileg csak az egyikről írtam volna, de eszembe jutott, hogy korábban már láttam egy hasonló stílusú filmet, így miért ne mérettessenek meg egymással?
Rendezte: Shion Sono
A Battle Royale után térjünk vissza az öldöklő japán tinikhez, csak azzal a különbséggel, hogy itt szinte kizárólag öngyilkosságok történnek.
Hasonló produkciót nem is olyan régen láthattunk már, ez volt Az esemény, bár azért vannak lényegi különbségek mondanom sem kell. Ami az amerikaiban erősség volt, a különféle extrém öngyilkossági módszerek, az a japán verzióban pont hogy a gyengéje, legalábbis nekem kevesek voltak az olyan megoldások, hogy tabletta, gázsütő, pisztoly, kötél vagy éppen a magasból való leugrás. Bár el kell ismernem, hogy a nyitó képsor meggyőző volt: 54 középiskolás kislány egymást kezét fogva, ritmusra, vidáman a metrószerelvény alá vetik magukat. Süti.
A lényeges különbség azonban az, hogy itt nem önkívületben lévő zombi-pótlékok vetnek véget az életüknek, hanem vidám gyermekek. A legütősebb jelenet ebből a szempontból pedig az, amikor kb. ez a párbeszéd hangzott el: "-Gyertek, legyünk öngyilkosak! - Oké!", ez persze lehet, hogy így leírva nem olyan átütő, de úgy tessék elképzelni, ahogy manapság egy baráti társaság rábólint egy önfeledt kocsmázásra. Egyszóval: groteszk.
Friss kommentek