Úgy tűnik, akaratlanul is csináltam egy sajátos rovatot az idei 2013-as horror termésnek. Akkor lássunk is neki!

1. Z világháború - World War Z

Rendezte: Marc Forster

Tudom, már épp itt volt az ideje, hogy írjak róla. Komolyabb mentségem nincs, csak talán annyi, hogy valahogy nem vitt rá a lélek egy PG-13-as besorolású zombis horror megtekintéséhez... Pedig még a kasszáknál (itthon és a világban szerte) is szépen teljesített és a kritikák se alázták a sárga földig. Mondjuk azt mindenki kiemelte, hogy a könyvhöz semmi, de semmi köze. Amit mivel még nem volt szerencsém olvasni, így az összehasonlítás réme nem fenyeget, tehát nem kell elfogultságtól tartani. Az természetesen elítélendő, ha egy adaptáció ennyire figyelmen kívül hagyja az eredeti művet.

Ez 100%-ig Brad Pitt-film (aki egyébként már 4 Oscar jelölést tudhat magáénak). Köré épül minden. Ami valahol vicces, mert amolyan pestisként működik szinte végig a játékidő alatt. Vagyis bárhová megy, bárkivel érintkezik, ott hamarosan elszabadul a pokol és jóformán mindenki meghal. Mármint a zombi járványon kívül (vagy felül?). A fertőzés okát természetesen a mai trendnek megfelelően nem tudni, ugyanakkor ez most nem rendezői könnyedség, hanem maga a cél a filmben. Magyarul Pitt körbeutazza rohamtempóban a világot, hogy megtalálja a vírus eredetét és persze gyógymódot keressen. Igen, ő egymaga. Chuck Norris elismerően bólogat a sarokban.

Niamh egy 11 éves kislány, aki egyedüli túlélője egy mészárlásnak, melyben odaveszett a családja. A rendőrség egy csapat "huligánt" vádol, így figyelmen kívül hagyják a gyermek magyarázatát, miszerint a ház volt az elkövető... Árvaként egy szociális családsegítő pár fogadja be, akik persze beköltöznek a házba, hogy szegényke legyőzze a félelmét... Mind tudjuk, hogy mi lesz ebből:)

Francia-ír-svéd koprodukcióős alkotás. A rendező pedig Marina de Van, akit mi már ismerhetünk a sajátos hangulatú In My Skin-ből és esetleg a Ne nézz vissza! c. horrorból.

Aki követ minket Twitteren és / vagy Facebookon, az értesülhetett róla, hogy tegnap a Duna TV (!) nem kis meglepetést okozott azzal, hogy az alábbi filmet vetítette le. Mi maximálisan támogatjuk az ilyesfajta kezdeményezéseket, még több horrort a köztévékbe!

Hat nő és a gyilkos - Sei donne per l'assassino / Blood and Black Lace (1964)

Rendezte: Mario Bava

Bava munkásságáról már nem egyszer emlékeztünk meg. Igazi úttörő volt, abban megegyezhetünk. Ezt az állítást ezzel a filmjével is bebizonyította.

Érdekes, hogy egyes rendezők hogyan nyúlnak vissza időnként bizonyos témákhoz. Jelen esetben a film most is egy divatszalonban dolgozó emberek körül forog, csak úgy mint majd évekkel később elkészült Hentesbárd esetében. Persze a két mű jóformán össze se hasonlítható egymással. Természetesen fiatal lányok ezúttal is csúnyán meghalnak egy "arc nélküli" gyilkos keze által.

Ami kifejezetten érdekessé teszi a Hat nő és a gyilkost az az, hogy voltaképpen nincsenek főszereplők. Mondhatni a nézőt rendesen végig szopatják azzal, hogy amint rákerül a fókusz az egyik szereplőre, az rövid időn belül meghal. Képbe kerül ugyan egy kötelező nyomozó, de ő olyan, mintha ott se lenne. Az egyik leghanyagabbul megírt detektív, akit filmben eddig láttam.

Egy giallohoz képest meglepően gyors tempót diktál - már amennyire ez a műfajon belül lehetséges. A lánykák szépen, sorjában halnak meg, a legkülönbözőbb módszerekkel kivitelezve. Nem is tudom melyik tetszett a legjobban: a spéci három kampós kesztyű (vagy micsoda), vagy a tűzforró kályhához nyomott arc. Azt írtam már, hogy mindez 16-os karikával ment?

Bár magát az embert nem kedvelem, hiszen nehéz olyat kedvelni, aki megerőszakol egy 13 éves lányt, majd megszökik a bíróság elöl, ugyanakkor el kell ismernem, hogy átkozott jó rendező. Nekem ő a harmadik kedvencem. Jó, neki is vannak félresikerült és túlértékelt alkotásai (A zongorista, ehh...), de mellette rengeteg pazar, maradandó darabot is készített. Nem egy közülük a horror berkein belül született, ezekről lesz most szó.

A cikkben három filmjéről lesz szó, az Iszonyat szándékosan marad ki, mivel ahhoz meg kellett volna néznem még egyszer és inkább vágjanak tarkón egy péklapáttal. Mert ugye azt is eléggé túlértékelik.

1. Vámpírok bálja - Dance of the Vampires / The Fearless Vampire Killers (1967)

Igazi, klasszikus értelemben vett horror-paródia. Nem olyan harsány is direkt, mint a mai, abszurditásba hajló obszcén filmek (Horrorra akadva-széria), hanem meglehetősen finom humorral operáló gyöngyszem. Sajnos a finomsága miatt a gegjei egy kissé megkoptak.

A történet egy idős vámpírkutató professzorról, és annak fiatal segédjéről (akit maga Polanski alakít!) szól, kik Erdélybe mennek, hogy megtalálják és elpusztítsák a Gonoszt. Mondanom se kell, hogy rá fognak találni. Mindez egyébként a 19. század végére tehető.

A környezet, amiben a film játszódik, elképesztően hangulatos. Két nagy színhelyet különíthetünk el egymástól: a békés helyiek fogadóját és az ódon kastélyt. Előbbiben remekül visszahozzák a gótikus horrorokra jellemző falusiakat, akik tudják az igazságot a "balesetekről", de még egymásnak se mondják ki. Inkább kellemes hazugságokkal áltatják egymást. Erre a legjobb példa, amikor arról győzködik egymást, hogy a szerencsétlen fickónak a vérét farkasok szívták ki...

Amikor felröppent a hír, hogy a maga nemében zseniális Maniac-ot feldolgozzák Frodó úrfival a főszerepben, nem kicsit kiakadtam. Aztán jött egy biztató előzetes, és azon kaptam magam, hogy kifejezetten várom a megtekintését. A végeredményre azonban még én sem számítottam.

Maniac (2012)

Rendezte: Franck Khalfoun

Mindenki látott már olyat, hogy egy adott jelenetnél a gyilkos szemszögéből látjuk a történéseket. Ez a fajta a szubjektív kamerakezelés különösen nagy divat volt a '70-es évek gialloiban és a '80-as évek slasherjeiben. Azonban, hogy valaki egy egész filmet így forgasson le, ahhoz nagy bátorság kell. Rizikós vállalkozás, hiszen a found footage filmeket leszámítva nem találni hivatkozási alapot, nincsenek kapaszkodók. Így egy olyan történetet kell hozzá kreálni, ami indokolja ezt a nézetet. Keresve sem találhattak volna jobb alapanyagot.

Már az 1980-as darab is egészen egyedi volt azzal, hogy főszereplőnek a gyilkost tette meg, akiről ráadásul az első perctől fogva tudjuk, hogy mit művel. Ennél fogva jogos a kérdés, hogy nem azért remakeelték újra, mert erre a történetre rá lehetett húzni a sajátos nézetet? Igazából mindegy, mert végre ismét volt értelme egy régi klasszikust feltámasztani, nem csak egy újraforgatott hulladékot kapunk.

Az ADS Service-nek hála, lehetőségem nyílt online sajtóvetítésen részt venni, mivel a "rendesre" a munkaidőm miatt nem tudtam volna elmenni. Ennek viszont elég komoly hátulütője volt (túl azon, hogy itthon nem tudok mozivásznat keríteni): a film másolásvédelemmel volt ellátva. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a kép közepén egy elég nagy, átlátszó, mozgó ADS lógó volt látható. Mondanom se kell, hogy baromi zavaró így nézni bármit is. Azonban e nélkül sem lettem volna maradéktalanul megelégedve a látottakkal...

Gyilkos vágyak - Passion (2012-2013)

Rendezte: Brian De Palma

A rendezőt had ne mutassam be. Ő az a kategória akit illik ismerni. Akkor is láttad valamelyik filmjét, ha nem tudsz róla. Azért a rend kedvéért emlékezzünk meg néhány, a bloghoz illő alkotásáról: Carrie, Őrjöngés és a Káin ébredése. Külön ki kell emelni az erotikus thrillereit a Gyilkossághoz öltözvét és az Alibi testet, mivel jelen darabunk is az. Legalábbis papíron. Amúgy meg ez a 2010-es (!) Szerelmi bűnök feldolgozása...

A sztori tipikus a "nagyvállalatnál a gonosz, ám szexi főnökasszony vegzálja az alkalmazottait, különösképpen a helyettesét" mese. Ilyet már láttunk sokat, de tényleg. Még az sem számít túl nagy újdonságnak, hogy kettejüknek közös pasijuk van, amiről persze a gonosz vezérasszony (Christine) nem tud, de majd megtudja, mert így nem lenne elég konfliktus. Ehh...

Jönnek a szokásos körök: ötlet ellopás, csicskáztatás, megalázás (többször is), idegösszeomlás és persze a gyilkosság. Amint ez bekövetkezik, onnantól végre kapunk valami nyomozgatós, titkokat felfedős thriller-félét. Addig be kell érnünk egy sablonos, steril felvezetéssel. Feszültség nincs, holott ennél a műfajnál ez alapnak kellene lennie. 

Csütörtök óta megkezdődött 20. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál!

Így ez a poszt amolyan "jobb később, mint soha" elven készült. De még semmiről se maradtatok le, mivel minden filmet kétszer vetítenek le! Ráadásul örömmel lehet konstatálni, hogy talán minden eddiginél több, minket érintő film került be a fesztiválprogramba!

Lássuk!

Az ír szekció rögtön kettőt is magában foglal: a Csáposok (Grabbers) c. elborult kocsmás, szörnyes horror-vígjátékot és a sokkal keményebbnek ígérkező Citadellát (Citadel), melyről még anno lőttünk egy előzetest.

A "sötét oldal" szekció azonban még több csemegét tartogat. Először is nagy meglepetésre itt van a francia Livide, amiről már írtunk kritikát. Egyébként a semmilyen Halovány címen kell keresni. De sajnos a többi magyar cím is kissé félrevezető. Mert gondolnátok, hogy a Néptelen történet az Aftert takarja, míg az Elbocsátó szép szavak (Last Kins Word) egy gótikus horrort és nem egy romantikus drámát? A Borzongás (Shiver) már találóbb, melyben egy sorozatgyilkost és az áldozatának a kapcsolatát tekinthetjük meg thriller formájában. Illetve itt van még az egyértelmű favorit, a Feloldozás (Resolution) is, melyet a Ház az erdő mélyén rokonának tartanak.

Meglepetésre a "napos oldal" is tartogat számunkra valamit: a Shopping Tour c. orosz horror-vígjátékot, melyben kiderül, hogy a finnek évente egyszer turistákat esznek. Igen, az összes.

Az igazi ínyencek meg megnézhetik a Ragyogást is (elvégre moziban többségünk még nem láthatta) és az arról szóló 237-es szoba (Room 237) c. dokumentumfilmet is.

Szóval választék az van dögivel, ne tessék finnyáskodni!

Részletekeért katt a honlapra!

Már március idusát éljük és még nem írtam idei horrorról, ejnye. Sokan nyilván most a Mamára gondolnak (mindíg meg-megállva), de él bennem a parányi remény, hogy valamilyen formában itthon is bemutatják (aztán persze előbb-utóbb úgyis feladom).

Így viszont az első egy nagyon különleges darab lesz. Jöjjön hát a...

The ABCs of Death (2012 - 2013)

Rendezte: maradjunk annyiban, hogy 26-an (!) vannak

Igen, 26 rendező egyetlen filmhez (és legalább ugyanennyi író)! A képet azonban árnyaljuk, hiszen nem egy nagy egészről, hanem nagyjából 5 perces kisfilmekről van szó. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy szerte a Nagy Világból megkerestek filmeseket, egy-egy random betűvel. Mindenki kitalálhatott hozzá egy, az adott betűvel kezdődő tetszőleges szót. Ezzel, és a halállal kapcsolatban kellett filmet forgatniuk. A megkötés ennyi volt, minden másban szabad kezet kaptak, vagyis mindenki kiélhette magát. Sokan a nagy szerencsénkre ezzel vissza is éltek.

Nehéz erről a "filmről" bármit is írni, hiszen egészként nem kezelhetjük. Részekre bontva viszont egy baromi hosszú kritika lenne belőle, ráadásul megfosztanám a kedves olvasóinkat az élvezettől. Mert bizony meg kell hagyni, élvezetes egy darab. Ugyan van minőségbeli ingadozás az egyes történetek között, de egy se volt, amitől feszengenem kellett volna, hogy erre még azt a pár percet is sajnálnám az élettől.

A többség mivel szabadon engedhette a fantáziáját, így inkább humorosra, vagy szatirikusra vette a figurát. Tegyük hozzá, hogy ilyen rövid idő alatt baromi nehéz bármiféle mély mondanivalót megfogalmazni és úgy közvetíteni, hogy az ne legyen direkt. Szerencsére azért akadt erre is példa. 

Fontos! Mielőtt belevetnétek magatok a listába és őrült módjára végig görgetnétek, hadd osszak meg Veletek néhány gondolatot.

A 2012-es év igen termékeny volt horror terén. Idehaza jóval több ért el a mozikba, mint 2011-ben. Csak sajnos nem feltétlenül a legjobbak... Ráadásul a legtöbb bukásnak is bizonyult, anyagi sikert egyedül az Underworld: Ébredés, a Kaptár: Megtorlás, az Ideglelés Csernobilban és persze a Parajelenségek 4 könyvelhetett el. Ez szerintem sok mindent elmond a jelenlegi állapotokról...

Ugyanakkor volt két horrorfilmes fesztiválunk is (Halloween Night Fest és a Budapest Horror Show), amelyek nagy űrt töltöttek be a honi mozizás terén. Reméljük, hogy jövőre legalább az egyik (legjobb lenne mindkettő) megismétlődik.

Én pedig minden eddiginél termékenyebb voltam filmfogyasztás terén. 56 idei horrort/thrillert néztem meg, csak azért, hogy a mostani toplista minden eddiginél hiánytalanabb lehessen. Ez majdhogynem sikerült is. Az itthon bemutatottakból mindössze A hollót és a Parajelenségek 4-et nem láttam. Előbbit a lehúzó kritikák miatt nem mertem, utóbbit, ha ütnek, akkor se fogom megnézni, ne is kérjétek. Mi több, ezek közül 54-ről kritika is készült, a maradékról pedig még fogok szerintem írni (bár a Kaptár: Megtorlás csak egy merő fikakupac lenne). Az is kiderült, hogy az évek alatt mennyire szőrös szívű lettem, hiszen még így is nehéz dolgom volt összerakni egy épkézláb toplistát.

Mert igen, hiába vagyunk már sokan, még most is egyedül raktam össze, ha már ennyire készültem erre egész évben. Jövőre azért lehet szó egy szerkesztőségi változatról is.

Azt hiszem bevezetőnek ennyi elég volt, lássuk a medvét!

Stílusosan valami karácsonyival akartam készülni, de semmi ilyesmit nem találtam nagy bánatomra. Viszont tudtátok, hogy a La Horde c. zombis akció-horrort leadták már nálunk a tévében? Íme az ékes bizonyíték erre a szinkronizált változat. Ahogy anno is írtam, nem egy nagy szám, de legalább pörgős és francia.

Fogyasszátok egészséggel.