Mivel ez a kifejezés lett 2010 szava, ideje megemlékezni két olyan műremekről, amely a nevét viseli.
Azonban mielőtt belekezdenénk: mindenki szavazzon, aki még nem tette meg, léciléci. Köszike.
Troll (1986)
Rendezte: John Carl Buechler
Ez kérem nem más, mint egy mesefilm, a mai 10-11 évesek is simán végig kacagják. Nekem abszolút az volt az érzésem, mintha egy tipikus, gumibábos Hallmark filmet néznék, hogy értsétek konkrétan mikre gondolok, példaként felhoznám a Végtelen történetet. Ez azért is jó párhuzam, mert mindkettőben ugyanaz a kisfiú lelhető fel. A rendező egyébként később megpróbálkozott még olyan horror-filmekkel, mint a Ghoulok 3, vagy a Péntek 13 hetedik része, ezzel szerintem pedig mindent elmondtam Buechlerről.
A történet nem igazán van túlbonyolítva: egy idilli család (szülők, plusz a tíz éves srác a hét év körüli húgával) beköltözik egy bérlakásba. Bizonyos szempontból rögtön van egy pozitívum: előkerül a troll, aki szépen elrabolja a kislányt, majd a varázsgyűrűje segítségével felveszi az alakját. Ez a réssze hagyján, de el is vegyül a család között. A számomra legmegdöbbentőbb az amúgy, hogy apucit HARRY POTTER-nek hívják! Véletlenek vajon tényleg léteznek? A szomszédok megismerését elég egyszerűen, de mondhatni nagyszerűen lezavarják. Elég jó karakterek, mindnek van valami blőd egyénisége, többet nem is várunk el. Aztán jön a lényeg: trollunk szobáról szobára járva átváltoztatja a lakókat és otthonukat, egy-egy "tündérbirodalommá". Értsd: mindent ellepő növények és vicces gumilények.
Friss kommentek