Egyértelmű volt, hogy a negyedik évad után egy kevésbé jó Dexter-széria fog következni, ugyanis az elődöt nem lehetett túlszárnyalni. Szerencsére messze nem csúsztunk vissza a harmadik évad mélységeibe, bár az első fele kissé furcsára sikeredett. Íme az ötödik!
Legutóbb jócskán magasra tették a lécet az írók. Fordulatok egész sora, igazi szomorú befejezés és zseniális karakterek megjelenése után kellett az új írógárdának – élükön Chip Johannessen-nel – valami hasonló színvonalút kitalálni. Pechjére úgy látszik, az amcsik szerint nem sikerült ez, ugyanis ő is csak egy évadot élt meg showrunnerként.
Az első rész egyből egy kissé szájhúzósra sikeredett, de ezúttal nem adtam fel, mint a harmadik évad után. Felindulásból megölni valakit a gyász miatt, aki nem feltétlenül szolgált rá?! Hát, nem "dexteres" és nem is könnyen magyarázható. Az ezt követő utáni pár nap szünettől igazából engem Dexter gyászbeszéde mentett meg, ami az első igazán komoly emberi megnyilvánulása volt a öt évad alatt, és ezzel engem levett a lábamról. Habár a maradék 40 percére tényleg csak húztam a számat.
Friss kommentek