Egyértelmű volt, hogy a negyedik évad után egy kevésbé jó Dexter-széria fog következni, ugyanis az elődöt nem lehetett túlszárnyalni. Szerencsére messze nem csúsztunk vissza a harmadik évad mélységeibe, bár az első fele kissé furcsára sikeredett. Íme az ötödik!

Legutóbb jócskán magasra tették a lécet az írók. Fordulatok egész sora, igazi szomorú befejezés és zseniális karakterek megjelenése után kellett az új írógárdának – élükön Chip Johannessen-nel – valami hasonló színvonalút kitalálni. Pechjére úgy látszik, az amcsik szerint nem sikerült ez, ugyanis ő is csak egy évadot élt meg showrunnerként.

Az első rész egyből egy kissé szájhúzósra sikeredett, de ezúttal nem adtam fel, mint a harmadik évad után. Felindulásból megölni valakit a gyász miatt, aki nem feltétlenül szolgált rá?! Hát, nem "dexteres" és nem is könnyen magyarázható. Az ezt követő utáni pár nap szünettől igazából engem Dexter gyászbeszéde mentett meg, ami az első igazán komoly emberi megnyilvánulása volt a öt évad alatt, és ezzel engem levett a lábamról. Habár a maradék 40 percére tényleg csak húztam a számat.

Szinte hihetetlen, de ismét egy izgalmas részen vagyunk túl. Sajnos ez azzal is jár, hogy a címszereplő komoly változásokon megy keresztül.

Egy furcsa kapcsolati négyszög alakult ki. Próbáljuk meg felvázolni. Dexter egyre jobban vonzódik a gyilkos Hannah-hoz, míg a kriminológus Price Debra-hoz. Persze míg az egyik kapcsolat olyan gyorsan halad, hogy már túl vannak az első dugáson és gyilkossági kísérleten is, addig a másik csak a bókolásig és az italozásig jutott. Viszont most jön a csavar: mind a hárman tisztábban vannak Hannah valódi személyével, csak éppen Dexter már nem akarja megölni, míg a másik kettő egyszerűen nem tud mit tenni. Na jó, azért ha Price megírja a könyvét, azért az nem kis felfordulást fog okozni Hannah életében.

Nem várható el, hogy egy sorozat minden egyes része ugyanolyan izgalmas legyen, így ismét egy meglehetősen nyugisat kaptunk. Persze most is történtek említésre méltó dolgok, a lezárás pedig egy durva nagy WTF?!

Kezdjük a börtönben sínylődő maffiavezérrel. Teljesen logikus módon egy kolumbiai máris betámadja, hogy ugye tisztában van a helyzetével. Isaac annyira tisztában van vele, hogy egy laza csuklótörés kíséretében elmagyarázza a srácnak, hogy őt megölhetik, de akkor a "család" véres bosszút áll. Veszi a lapot, Isaac pedig veszi a mobil a kacsójából és hívja a sztriptíz bár tulaját, hogy jelenjen már meg egyeztetésre. Így is lesz.

A harmadik évad után kissé csökkent a lelkesedésem a sorozatot illetően, de amint belefogtam, gyakorlatilag pár nap alatt sikerült ledarálnom a negyedik etapot. Részemről egyértelműen a mostani a leghatásosabb és legjobb szezon, amit eddig a Dexter produkált.

Sikerült kissé magamnak elcsesznem a szórakozásomat, ugyanis cikkírás közben gyanútlanul már a harmadik évad közepénél megtudtam, hogy mi is lesz a következőnek a vége, ráadásul az első két évad izmossága után kicsit gyengébbnek találtam a harmadikat, de kárpótolva lettem, ahogy írtátok is. Ezért tartott ilyen sokáig ezen cikk megszületése, de most már garantáltan darálni fogom a részeket.

Dexter apává és szerető férjé vált. Nem éppen megszokott szerep ez számára, de próbál beilleszkedni a mintaférj szerepébe. Igyekszik beépülni a környezetébe, nyugodt, kertvárosi átlagpolgár szerepét felvéve, ami eleinte még sikerül is. A készítők nagyon jól kihasználták a poénforrást, például a főcímben, ahol elsütötték egyszer a „morning routine” elszúrt változatát is. De az egész évad első felére elmondható, hogy minden részben van néhány nagyon jól sikerült humoros jelenet, vagy elszólás. Hiába, na, egy gyerek sok gonddal jár.

Most már ki merem jelenteni, hogy minden idők legizgalmasabb évadát láthatjuk. Mindegyik részben történik valami fontos és/vagy váratlan. Ezúttal is.

Dexter a hajója takarítása közben vérfoltokat talál, és azt elemezve rájön, hogy Louis halott. A kérdés persze adott: ki és miért ölte meg? A választ maga a gyilkos adja meg. Tegyük hozzá, hogy ha hősünknek nem tűnik fel az elhúzott függönye, akkor vége is lett volna a sorozatnak... Így viszont elkezdik egymást becserkészni. Mindketten profik és hamar megtudnak egymásról jóformán minden lényeges információt.

Legutóbb elöntött a félelem, hogy kettesével lesznek majd az izgalmas részek. Szerencsére tévedtem, mert bizony ebben se voltak unalmas percek.

Ott hagytuk abba, hogy a kopasz pszichopata szökésben volt... nem sokáig. Hamar elfogják. Csakhogy nincs sok ok az örömre, ugyanis hiába ismeri el (úgy-ahogy) a bűnösségét, az elkapásakor a rendőrök hibáznak. Amit a ravasz ügyvédje kihasznál és a fickó már hipp-hopp szabadlábra is kerül. A Morgan-testvérek persze bosszankodnak, de egyikük sem tétlenkedik. Főleg Dexter nem.

A legutóbbi töty-lötyi után egy újabb izgalmas és élvezetes részt kaptunk. Remélhetőleg nem párosával készültek a jó epizódok.

Már maga a kezdés megadja az alaphangot: Dexter idegesen áll sorban a postánál, majd elképzeli, ahogy az ellenszenves alkalmazottat nyakon szúrja... Hmm... azért valljuk be, itthon is gyakran ábrándozunk ilyesmiről. Később ugyanezt elképzeli Masukával is, ami elsőre furcsa lehet, hiszen jóban vannak. De tegyük a szívünkre a kezünket: biztos mindenki életében volt olyan, amikor közeli ismerősét a pokolba kívánta, pusztán azért, mert abban a helyzetben egyszerűen idegesítette. Meg amúgy is egy sorozatgyilkosról beszélünk, szóval rajta a normalitást számon kérni oktondiság lenne.

Mivel az előző rész zárójelenete akkora cliffhanger volt, mint ide Lacháza, már tűkön ülve vártam a folytatást. Sajnos a várakozásaimat kissé alulmúlta, közepesen lapos lett az epizód, de semmiképpen sem eseménytelen!

Debra természetesen olyan szinten kiborult, mintha egyszerre jelentenék be az UFÓ-inváziót, a Harmadik Világháborút és egy újabb Matolcsy-csomagot. Még el is hányja magát. Meglepő módon Dexter nem próbálkozik mentegetőzéssel (hasztalan is lenne), így szépen bevall mindent. Vagyis, hogy 20 éves kora óta űzi sajátos hobbiját és hogy apuci segített neki kitalálnia a saját szabályrendszerét. Mi több, még a "Sötét Útitársat" is megemlíti. Ezzel persze csak még jobban felzaklatja szerencsétlen testvérét, már ha ez lehetséges.

A végeredmény kissé furcsa is lenne, ha nem egy fiktív sorozatról beszélnénk. Ugyanis Debra nem csak hogy nem csukatja le hősünket, de elhatározza, hogy segít neki meggyógyulni! Ez azt jelenti, hogy szó szerint 24 órás "személyes őrizet alatt áll", ami már csak azért is érdekes, mert eközben teljesen megfeledkezik mindenki szegény Harrisonról... Egyébként ne feledjük, hogy Dexter már a második évadban próbált khm... szenvedélyéről leszokni, csak persze az teljesen más volt. Akkor egy vadidegen pártfogolta, aki azt hitte, hogy címszereplőnk drogproblémákkal küzd. Akár hogy is, megegyeznek a teljes őszinteségben, amit a gyógyulni akaró fél meglepő módon be is tart. Túl azon, hogy a tőle megszokott módon rezzenéstelen és érzelemmentes arckifejezéssel meséli el, hogy milyen az, amikor úgy érzi, hogy ölnie kell, még egy "melót" is félbehagy.

Sajnos Varin kolléga nem tudta utolérni a sorozatot, viszont elkezdődött a hetedik évad, nekünk meg kutyakötelességünk naprakésznek lennünk. Szokás szerint spoileres epizódismertető lesz, szóval aki még itt nem tart, az ne is olvasson tovább, mert olyan dolgok történtek, hogy hajjaj. A széria egyik legizgalmasabb részéhez értünk.

A hatodik évad záróakkordja az egyik legnagyobb ún. "cliffhanger" volt, amit valaha láttam. <gy tűkön ülve vártam a folytatást, hiszen ott hagytuk abba, hogy Dextert "munka" közben rajtakapja a nővére. Mindenki tudhatta, hogy ezzel egy korszak lezárult, hiszen baromi nehéz (lehetetlen) ezt a szituációt kimagyarázni. Mert nem csak egy gyilkosságnak lehetett Debra szemtanúja, hanem egy profi, gyakorlott elkövető előkészületeinek. Hiszen ki más tekerné fóliába azt, akit meg akar ölni?