Nem is tudom, hogy mivel is kezdjem. Talán azzal, hogy egy újabb rekordot könyvelhetek el, sőt egyenesen hármat is! Ugyanis 22571 egyéni olvasója volt a tegnapi bejegyzésemnek, ami többek között annak köszönhető, hogy az indexen 12 órán keresztül voltam kinn. Ráadásul a kommentek száma is elérte végre a háromjegyűt.

Köszönöm minden kedves olvasómnak a megtisztelő figyelmet!

Ha már a hozzászólásoknál tartunk, a legtöbben körülbelül ugyanazt a három filmet kértétek számon tőlem, amin meglepődtem, úgy hogy most górcső alá veszem őket és megmutatom, hogy miért nem kerültek be. Előre szólok, hogy ezek nem igazi kritikák, csak válaszadások a számon kérőknek.

Hölgyeim és Uraim!

Elérkezett az idő, hogy több hónapos munkálkodásomnak beérjen a gyümölcse. Ugyan már volt egy hasonló cikk a Filmdroidon, de valljuk be, a szerző enyhén szólva messze járt az igazán durva alkotásoktól. Elég, ha csak annyit írok, hogy onnan egy sem került be az enyémbe. Eléggé nemzetközire sikeredett, ráadásul nem csak horrort tartalmaz az én kis listám. Lássunk, néhány esetlegesen felmerülő kérdést:

Mi alapján készült a lista?

Sok szempontot vettem figyelembe, de legegyszerűbben úgy fogalmazhatnék, hogy azokat kerestem elsősorban, amik nem csak hogy csurognak a gore-ban, de a legtöbb esetben olyan aberrációkkal is szembesülhetünk, amik arra késztetik a jó ízlésű átlagembert, hogy ezt ne nézze végig. Azonban van 1-2 alkotás, aminek még gore sem kellett, hogy bekerüljön, mert egyszerűen annyira betegek.

Mik voltak a kizáró okok?

Az első az, hogy a film ne pusztán pornógráfiával vagy naturalizmussal próbáljon sokkolni, így az olyan művészfilmek, mint a Shortbus vagy a Ken Park egyből kiestek. A második pedig az, hogy ne legyen dokumentarista, ne valódi halálesetekkel, vagy azoknak az illúziójával borzasszon el, mert az "túl könnyű út". Bár ez most elég nyersen hangozhat, de valóban nem lenne "fair" olyan sokkumentumokat felvonultatni, mint a Halál ezer arca-sorozat vagy a Traces of Death. Mivel ezek voltaképpen a valóságot akarják bemutatni, nem valakinek a sajátos agyszüleményei.

A sorrend mi alapján alakult?

Egyszerűen melyik hatott rám a legjobban: nagy gondban lennék, ha pontszámok szerint kéne rendeznem, éppen ezért nem is értékeltem ilyen formán ezeket. Persze vannak, amikről már korábban írtam, de azoknak a pontjai ne zavarjon össze senkit. Így kéretik mellőzni az olyan megjegyzéseket, hogy "egy 6/10-es hogy tudott megelőzni egy 8/10-est".

Továbbá:

Előre szólok, hogy a kedves kommentezők nyílván még tudnának hasonlóan durva filmekkel példálózni, de engedtessék meg nekem az a luxus, hogy beérjem ennyivel. Ugyanis én is csak egy ember vagyok, és már kezdtem beleőrülni abba, hogy a szabadidőmben "muszáj" jelleggel ilyen beteg filmeket kelljen néznem, hogy "hátha bekerül". Így is legalább 3 hónapom ment erre a projectre, szóval azért ezt tessék figyelembe venni. Persze ettől függetlenül lehet, hogy utána látok majd nem egy olyan produkciót, amik láttán majd azt fogom gondolni, hogy "basszus, ez simán TOP-listás", de nem szeretnék ennek a posztnak a  folyamatos frissítésével foglalkozni. Természetesen írni majd fogok róluk, egy-egy külön posztban.

Végül pedig, mielőtt legördülne a függöny, előre szólok, hogy ezek a filmek valóban csak a felnőtteknek szólnak, így megkérem az esetleges tinédzser-korúakat, hogy ne próbáljanak menőzni az iskolában azzal, hogy "háhá megnéztem mind a 10-et, kemény vagyok". Úgy hogy inkább szóljon ez a lista a szülőkhöz, hogy tudják, miktől óvják gyermekeiket. Meg persze saját magukat is.

Igen, SPOILER-es írás lesz, de ezt nem lehet elkerülni. Bocs.

A "tovább" gomb lenyomásával tessék befáradni és szörnyülködni. Ismétlem: csak erős idegzetűeknek!

UPDATE: A lista időközben (1 év) felül lett írva, íme a javított verzió.

A cím annak furcsa lehet, aki nem olvassa rendszeresen a blogomat, úgy hogy máris itt van egy hivatkozás. Ha ezen már túlestünk, akkor íme újabb három film francia földről! Sajnos ezek már kevésbé lettek olyan jók, de még így se vészes a helyzet. Érdekes, hogy megint a nők vannak a középpontban, kivéve talán az utolsót, ott egy férfinak is jut a reflektorfényből.

1. Mutants (2009)

Rendezte: David Morlet

Szerencsétlen címválasztás, hisz ugyanebben az évben adtak ki egy ugyan ilyet, csak ZS-változatban (nem, nem Assylum Project). Itt azonban egész másról van szó. Ez egy alapjában véve jó film, csak eléggé túl van értékelve, mármint ami a magyar kritikákat illeti. Pedig a képlet egyszerű, akár egy szakácskönyv: egy kis Romero-s Holtak Hajnala, egy nagy adag 28 nappal később, egy csipet camembert, majd az egészet öntsük havas hegyvidéki tájba. Ezzel kész is a filmünk!

Hiszen a történet csak annyi, hogy van egy vírus, aminek következtében az emberek mutálódnak, majd dühösek lesznek (nahát) és a normális emberekre támadnak. Közben semmi se derül, csak egy mikro-esemény sorozatot látunk, de ez meglehetősen jól ki is dolgozták. Azonban az a  legnagyobb baj, hogy annyira érződik, hogy az egész project az angol 28 nappal későbbre egy válasz, hogy az már fáj. Ezt én úgy értelmeztem végig, hogy "tudunk mi jobbat is", hát nem. De ennyivel ne írjuk le ezt az alkotást. Vannak pozitívumai: sokkal emberibb, sokkal jobban ki van dolgozva az átalakulás, vele minden esti és lelki változással. Na meg a képi világa is szebb.

Azonban semmi újat nem tud felmutatni, ráadásul saját magával szemben is következetlen. A befejezés pedig nagyon giccses lett. Azért próbálkozásnak nem rossz, egyszer mindenképp érdemes megnézni.

Értékelés: 6/10

Már korábban is párbajoztattam a hasonló filmeket, először a két azonos címűt, aztán a két egyaránt harmatgyenge nagyon-nagyon tini-horrort. Most azonban a nemek harcáé lesz a főszerep: a gyilkosok itt az ágyékunk között találhatóak. Az "összecsapás" jogos, hiszen elméletileg mindkettő horror-vígjáték, de sajnos egyik sem az, erre majd kitérek részletesebben. Nosza, let's fight!

Mély harapás - Teeth (2007)

Rendezte: Mitchell Lichtenstein

Bár maga az alapfelvetés vicces, hogy egy tinédzser lánynak, aki önmegtartóztatást fogadott (erénygyűrű), annak fogak nőnek ott, mégsem nevezhetjük ezt az alkotást egyszerűen horror-vígjátéknak. Igaz, van benne 1-2 poén, de ennyit akármelyik más filmben találhatunk. Nem, kérem itt többről van szó: ez egy zseniális horrorba oltott dráma. Maguk a fogak másodlagosak, itt egyszerűen arról van szó, hogy a pasik mekkora egy szexmániás állatok. Ezzel sajnos átestek a ló másik oldalára: jóformán nincs pozitív férfi karakter, még az apuka sem az. Azonban mégsem hozhatok párhuzamot az Antichristtel, hiszen Trier kerek-perec megmondta, hogy NŐ az eredendően gonosz, itt szerencsére nincsenek ilyen messzemenő következtetések.

Szóval a történetről elég annyit, hogy a mi kis vagina dentatásunk akármelyik pasival találkozik (még a nőgyógyászát is beleértve!) egyszerűen megbolondul és rögtön valami szexuális jellegű tevékenységet akar vele. Aztán persze elég hamar megbánják. Szegény lány meg természetesen kétségbe van esve, de nem csak a fura testi elváltozása miatt, hanem úgy általában a férfiaktól is. Egy igen szép jellemfejlődésnek lehetünk tanúi, amit nagyon sok körülmény befolyásol, maguk a mellékszálak is érdekesek. Elég, ha csak a mostohatestvérére gondolunk, akinek fóbiája van a nunitól, ezért barátnőjét csak a hátsó bejáraton keresztül látogatja.

Egyszer már volt a közismert Bagman, de most jön valami sokkal jobb, komolyan. Ebben a kis negyed órás eposzban több a vér és a poén, mint akármelyik eddigi horror-vígjátékban (igen, még a Hullajót is túlszárnyalja szerintem).

Ez egy igazi trash, annyira abszurd és egyben szatirikus is, hogy arra nincs szó. Na és persze kegyetlen is, ezért is jelzem, hogy szigorúan csak felnőtteknek! Angol nyelvű, de amolyan "easy English", meg a képek amúgy is magukért beszélnek. Hajtás után a vidi.

Deadgirl (2008)

Rendezte: Marcel Samiento és Gadi Harel

Enyhén filozofikus kérdés, hogy ha valaki szexuális aktust folytat egy élőhalottal, az akkor most nekrofília? A film nem ad erre választ, de mindenképp valami olyat láthatunk, amire még nem igazán lehetett az egyszeri néző felkészülve. Ugyanis a történet egy rabláncon tartott meghaló és feltámadó nő szexuális kihasználásáról szól. Magyarul egy zombinak a megerőszakolásáról, amit a cím is takar.

Előzmény nincs, egyszer csak két jóbarát, amolyan Tom Sawyer és Huckleberry Finn párosként rábukkannak egy elhagyott gyártelepen egy leláncolt, meztelen lányra. Persze először megijednek a helyzettől, de az egyikük hamar kap az alkalmon, hogy szexuális vágyait kielégítse. Lényeg a lényeg, hogy a hölgyről kiderül, ő biza nem tud meghalni, de elengedni meg felelőtlenség lenne, hiszen szeret harapdálni, ennek később persze jelentősége is lesz. A bajtárs ehhez persze túl lelkiismeretes és visszahúzódó, amit fokoz az a tény is, hogy hamarosan bevonnak még egy valakit kisded játékaikba.

A cím kicsit csalóka, hiszen a most következő filmek közül csak egy az, ami 2000 után készült, akkor mégis mire fel? Azért, mert a német horrornak tekintélyes múltja van, elég, ha csak a korszakalkotó Nosferatu-ra (és a többi expresszionista alkotás), vagy annak a remake-jére gondolunk. Sajnos a következő művek egyike sem tudta hozni ezt a színvonalat.

Der Fan (1982)

Rendezte: Eckhart Schmidt

Ez az a film, aminek ha az utolsó tíz percét levágnánk, akkor csak egy sima, unalmas, nyugat-német drámát kapnánk. Ellenben a készítők többet akartak, ezért a befejezése elég véres lett. Éppen ezért muszáj lesz spoilereznem, különben nem értenétek, hogy mi a francot keres ez itt.

A történet elég egyszerű: van egy középiskolás diáklány, aki halálosan (tessék komolyan venni) beleszeretett egy "R" nevű, világhírű német popsztárba. Annyira szerelmes, hogy rendszeresen ír neki levelet, nem érdekli az iskola, meg úgy a többi ember se. Aztán egyszer csak erőt vesz magán és nekiindul stoppal, hogy élőben is találkozhasson szerelmével. Az idáig tartó felvezetés elég unalmas és hosszú, ezért a rendező úgy kompenzált, hogy az énekes rögtön kiszúrja szegény lányt a tömegből, majd magához édesgeti.

Mondanom se kell, a fiú csak üríteni akar, a lány csalódott, ezért meggondolatlanul megöli választottját. Majd feldarabolja, kisüti, megeszi, végül a csontokat ledarálja és szétszórja. Igen, kb. ennyi a véres rész benne, az sincs kellő mértékben kidolgozva, nem elég sokkoló, hogy kontrasztot teremtsen az eddigiekkel. Persze '82-ben nyilván ezt másképpen gondolták, de attól még a film 3/4-e merő unalom.

Nem lehet azonosulni a főszereplővel, nem tudom elfogadni, nem tudom megérteni. Ha meg ez hiányzik, akkor az egész film érdektelenségbe csap át. Lehet, hogy a női nézőknek bejön, mivel ők tudják milyen fiatalon rajongani egy-egy hírességért, de ez nekem akkor is "üres" volt.

Eden Lake  - Gyilkos kilátások (2008)

Rendezte: James Watkins

Előre is elnézést a B-oldal blogtól, amiért kölcsön vettem tőlük az "evörözést", de ebben az esetben jogos, ha azt mondom, hogy ez minden idők egyik leglesújtóbb hangulatú filmje. Tegnap este néztem meg, és egyszerűen muszáj írnom róla, mert még most is a hatása alatt vagyok. Nagyon kemény film, de nem beteg, sőt, még csak nem is annyira véres, mégis amit látunk, az bőven elég. Az angolok ismét bemutatták, hogy azért van még szufla a filmiparukban. Talán elindult egy angol-francia versengés, amiről mi lemaradunk?

De csak szép sorjában, nehogy össze-vissza írjak és elvesszen a lényeg. Térjünk akkor a történetre, ami nem túl bonyolult, azonban a mondanivalója nem hétköznapi. Igaz, mostanában már az is ritka, ha egy horror-filmnek van egyáltalán ilyenje.

Szóval: van egy szerelmes párunk, akik úgy döntenek, hogy elmennek sátorozni egy kicsit az Eden tó mellé, hogy kettesben lehessenek, romantikázhassanak. Már az elejétől folyamatosan kapjuk a jeleket, hogy itt a gyerekek lesznek a központi szereplők: eleve egy iskolából indulunk, aztán a rádióban az aggódó szülők szólnak meg, sőt még egy motelben is láthatjuk, ahogy egy idegesebb anyuka ad egy pofont hiperaktív gyermekének. Ez persze nem tetszik főszereplőinknek, nyilván ők majd nem így nevelnék őket, gondolják, illetve éreztetik velünk.

Antikrisztus - Antichrist (2009)

Rendezte: Lars von Trier

Előre leszögezném, hogy ez NEM horror, hanem egy horrorisztikus ál-beteg művészfilm. Nagy különbség. Szóval aki a cím alapján egy Ómen utánérzést várna, vagy bármi hasonlót, az bizony csalódni fog.

A rendezőíróról nem szívesen írnék, hiszen igazi kultusz figura (vagy mi), aki meg nem ismeri, az úgyis ezernyi helyről tud róla infót szerezni. Szóval maradjunk csak szigorúan a filmnél.

A kezdés gyönyörű, tökéletes, a világ egyik legjobb filmkezdése: fekete-fehér kép, lassított felvétel, miközben egy nagyon szép áriát hallunk. Két párhuzamos esemény történik ezalatt: egy szenvedélyes szerelmi légyott, amiben a képünkbe kapunk egy péniszt is, miközben egy kisgyermek kiugrik az ablakon, majd a hóban szépen szétfröccsen a pici agyveleje.

Ha a rendező megtartotta volna ezt az atmoszférát, akkor egy iszonyat jó filmet tudott volna lerakni az asztalra, de nem így tett. Ehelyett készített egy nyögvenyelős (színes) szart. Komolyan a prológust követő első 50 perc merő unalom. Igazi tortúra végig nézni  egy házaspárt, ahogy szenved, ugyanazokat ismételgetik, nem történik szinte semmi, ha nem vigyázunk még be is alhatunk eközben. Hiszen csak arról van szó, hogy a pszichológus férj (akit a zseniális, karakteres színész, Willem Dafoe - A vámpír árnyéka alakít) megpróbálja meggyógyítani a depresszióba esett feleségét. Értem én, hogy érdekesnek kellene lenne, hogy ezt nem csupán szeretetből, hanem szakmai hiúságból is teszi, de attól még nem lesz feszültség, vagy bármi, ami engem speciel érzelmileg megmozgatna.

A hétvégén sajnos nem tudtam írni, mivel betegeskedtem, de így legalább jutott időm egy pár filmnek a megtekintésére. Kicsit tematizáljunk, és akkor kapunk három falsúlyos művet frank földről. Érdekesség, hogy mindegyikben "erős" nők a főszereplők, nem tudnám megmondani, hogy ennek mi lehet az oka.

1. A betolakodó - A L'interieur / Inside (2007)

Rendezte: Alexandre Bustillo és Julien Maury

Sokan írják, hogy a francia horror születését a már általam is publikált Magasfeszültséghez lehet leginkább kötni (nahát, már itt is két nőről volt szó...). Ezzel elindult valami, ami ebben a filmben teljesedett ki leginkább.

Előre leszögezném: A betolakodó tökéletes. Minden benne van, ami csak jóvá tehet egy horrort: feszültség, dráma, gore, vér és nem erőltetett fordulatok. A színészek hitelesek, a cselekmény nem ül le egy percre sem, csak úgy visz magával. A rendezés és az operatőri munka is nagyon korrekt. Aminek sötétnek kell lennie, az sötét is, nem úgy, mint sok amerikai filmben, ahol szinte reflektorok vannak az elhagyatott erdőkben...

Miről is van szó? Egy özvegy kismamáról, aki a karácsonyt egyedül akarja tölteni, ami valahol érthető is. Csak hogy, lesz egy nem túl kellemes látogatója, aki igényt tart a gyerekre. A történet kb. ennyi, ha többet írok, az már spoiler. Többet nem is tudnék ehhez hozzáfűzni, be kell érnetek ennyivel. A lényeg, hogy ezt látni kell és kész. Ráadásul hazánkban is lehet kapni DVD-n, mindössze 990-ért, bár igaz, magyar szinkron nincs rajta, de lehet, hogy az csak rontana, mint sok más jó filmen. Ritkán adok maximális pontszámot, most ennek is eljött az ideje.