Avagy egyszer pótlok egy régi hiányosságot és írok egy olyanról, amiről hetek óta rágjátok a fülemet:) Mert ugyan a trilógia másik két részéről már írtam a humoros zombis posztomban, de úgy érzem, hogy az első ebbe a körbe nem férne bele. Ki is fejtem, hogy miért.

Gonosz halott - The Evil Dead (1981)

Rendezte: Sam Raimi

Mindig nehéz dolgom van, amikor egy olyanról írok, ami a műfajon belül alapvetésnek számít. Ha nem tetszene, könnyű dolgom lenne, hiszen akkor legalább beállhatna a sorba Romero Holtak hajnala és Argento Sóhajok-ja mellé. Azonban ezt történetesen én is szeretem.

'81-ben még nem számított lerágott csontnak a "öt fiatal bulizni megy egy erdei házba, majd beszopják" kezdetű történet, már csak azért sem, mert a slasher hullám épp hogy elindult. Továbbá a jelen esetben megszállottságról és kvázi zombulásról beszélhetünk. Ezt a kettőt se nagyon kombinálták ezelőtt.

A film az első perctől kezdve sugároz egyfajta nyugtalanító légkört, elég, ha csak a ritmikusan mozgó, majd hirtelen megálló hintaágyra gondolunk. De maga a lerobbant, ódon házikó sem az az épület, amit a nyugalom szigetének lehetne nevezni. Aztán előkerül egy bizarr könyv és az a bizonyos magnófelvétel...

A humor itt még nem direkt jelenik meg. Még ha arra az ominózus jelenetre is gondolunk, melyben egy fa konkrétan megerőszakolja az egyik szereplőt. (Aminek a kivitelezése előtt le a kalappal.) Ma szemmel nézve persze vicces némelyik maszkmesteri megoldás. Illetve az olyan "bakik", hogy az ekkor még korántsem hősies Ash milyen rezignáltan veszi tudomásul a körülötte lévő eseményeket és jóformán nem csinál semmit. Külön forgatókönyvi mélypont, hogy az egyik démont konkrétan le se szarja, mintha nem jelenthetne rá veszélyt.

Nagyon úgy tűnik, hogy az idei év nem az eredeti ötletektől lesz emlékezetes, már ami a horrorfilmeket illeti. Feldolgozások és folytatások tömkelege. Utóbbiról lássunk két elrettentő példát.

The Last Exorcism Part II. (2013)

Rendezte: Ed Gass-Donnelly

Már maga az ötlet, a cím sugallja, hogy ennek a filmnek egyszerűen nincs joga létezni. Az első rész attól volt újító, hogy kézikamerával vettek fel egy ördögűzést. Na meg attól, hogy a rítust végző pap kvázi "csaló" volt. Akárhogy is, akadtak benne épkézláb ötletek.

A folytatás megtartotta "rendes" film formátumát és ezzel voltaképpen sikerült tető alá hozni egy sokadik mezei ördögűzős horrort, ami bravúr, figyelembe véve, hogy ennek van előzménye. Ha már itt tartunk: annak a záró képsorai egy apokaliptikus vég előjeleit mutatták, ettől is volt olyan hátborzongató. Erre bazdmeg kitalálják, hogy az nem is úgy volt, elégett mindenki és a főszereplő áldozati bárány túlélte. Ehh...

Akit természetszerűleg kínozni fognak a múlt árnyai, sötét előjeleket kap és persze Ő maga a kulcs a Sátán segglyukához. A narratíva végig arra lett felépítve, hogy a végén láthassunk majd egy újabb szertartást - hűha!

A legnagyobb baj, hogy az odáig vezető út mindenféle bedobott hatásvadász elem ellenére baromi unalmas. Ráadásul steril. Képtelen drámai lenni, pedig nagyon az akar lenni. Látszólag a központi karakterre épít mindent, de igazából lófasznyi teret sem kap szerencsétlen. Amint lehetősége adódik komplexebb érzelmi vívódásokra, a film rögtön tesz róla, hogy ez megszűnjön, már-már komikus módon. Magyarul kinyírnak mindenkit körülötte.

A V/H/S tavaly akár zseniális lehetett volna azzal az alapötlettel, hogy több, különböző "talált" felvételből rakjon össze egy antológiát. Azonban a kisfilmek erősen hullámzó teljesítményt nyújtottak, ráadásul a kifejezetten ostoba (és szerintem felesleges) kerettörténet is csak rontott a helyzeten. Hogy ez most mennyiben változott, az mindjárt kiderül!

V/H/S 2 (2013)

Rendezte: Simon Barrett, Jason Eisener, Gareth Evans, Gregg Hale, Eduardo Sánchez, Timo Tjahjanto, Adam Wingard

A folytatást hihetetlenül gyorsan leforgatták, ami okot adhat az aggodalomra, hogy valami elkapkodott szart kapunk, de szerencsére nem így lett. Köszönhető a párhuzamos forgatásoknak.

Erőltetett kerettörténet sajnos megint van: két "magánnyomozó" (vagyis megbízottak, hogy buktassanak le hazug embereket) betör egy házba, ahol elvileg az egyik kliensük pici fiacskája héderezik. A lakás nagyjából (?) ugyanolyan, mint az előző részben és most is akad egy rakás kazetta, meg egy laptop. Utóbbi tartalmaz egy aranyos kis utalást az előzményre.

Aztán szépen sorban előkerülnek azok a bizonyos filmek és "hőseink" beszopják, ahogy kell. Sajnos azonban az alkotások között kettő olyan is akad, ami egyszerűen nem maradhatott titokban, nem lehetett egy mezei kézikamerás felvétel, mert olyan nagyságrendekben gondolkozik, ami egyszerűen túllép a műfaj határain. Így viszont kizökkenti a nézőt a naiv beleélés akol melegétől. Akkor viszont mi szükség van az ilyen tálalásra?

Na de lássuk őket egyenként!

Egész jópofának tűnő horror-vígjáték ígérkezik, a Reno 911! alkotópárosától. Első ránézésre remekül fogja kiparodizálni a műfaj egyes zsánerelemeit. Persze ettől a végtermék még lehet szar. Meglátjuk.

Emlékeztek még a Halloween Night Festre? Én anno többek között azért is hagytam ki, mert végül pont azt a három filmet nem tudták levetíteni, melyekre kifejezetten kíváncsi voltam. A forgalmazó ADS Service azonban nem volt rest kiadni őket szép sorban DVD-n, mondhatni teljesen titokban. Ezek közül kettőt be is mutatok, mivel a harmadik, a Menekülés műfajából adódóan nem az oldalra való.

A rend - The Cloth (2013)

Rendezte: Justin Price

"Danny Trejo és Eric Roberts papot alakít egy ördögűzős akció-horrorban?! Látnom kell baszki!" - Ezzel a felkiáltással vártam rá, hiszen ez a felállás egy olyan erős B-filmet is takarhatott volna, amire a Machete óta várunk. Sajnos várnunk kell továbbra is a Machete Kills-re, mert ez egy simán szar film.

Már akkor gyanút kellett volna fognom, hogy bajok lesznek, amikor még ki se írták a címet, de Trejo nem túl erős karakterét rögtön kinyírták. Mégis milyen film az, amelyik a legnagyobb húzóneve egy olyan B-listás színész, akinek csak 5 perc játékidőt voltak hajlandóak kifizetni?! Eric Roberts ugyan három jelenetet kapott, de az egyikben még arra is képtelen volt, hogy egy helyben megálljon, holott csak ennyi lett volna a feladata (agyilag biztos már az ebédnél járt). A másodikban flörtöl, a harmadikban meg csak simán leütik. Nagyszerű! Ennél még a Sharktopusban is jobban megerőltette magát!

Akkor lássuk magát a történetet, de abban sem lesz köszönet! Adott a "Rend", mely egy titkos katolikus akcióegység, kik ádáz harcot folytatnak a démonok által megszállt emberekkel szemben. Beavatnak egy újoncot, kinek egyébként semmi kedve hozzá, nincs is felszentelve, nem is annyira vallásos és csak azért vonják be, mert az apja anno ragaszkodott hozzá. Bár van valami démonmegállító szuperképessége, amire elvileg a végén fény derül, de addigra én már el-el kalandoztam és csak a stáblistát vártam

Mark Neveldine és Brian Taylor eddig együtt dolgoztak, közösen hozták tető alá a Crank - Felpörögve két részét, a Gamer - Harc a végsőkig és a Szellemlovas 2-t. Neveldine ezúttal megpróbál egyedül dolgozni, a The Vatican Tapes horrort készítheti el, amelynek a Lionsgate lesz a forgalmazója és 2014 őszén kerül a mozikba a film. Három év még James Marsh, az Ember a magasban dokumentumfilm alkotója dirigálhatta volna a produkciót.

A történet a 27 éves Angela Holmes-ra fókuszál, aki véletlenül csúnyán megvágja az ujját és a sürgősségin köt ki. Ám viselkedése valamiért megváltozik, a közelében tartózkodókra rátámad, néhány embert súlyosan megsebesít és van, akit meg is öl. Papok kezdik vizsgálni a nőt, úgy vélik, ördögűzést kell végrehajtani rajta. Egy ősi sátáni erő szállta meg Angelát, még a Vatikánt is bevonják az esetbe.

A film, amihez iszonyat mennyiségű poszter készült (mi ennek csak kb. felét mutattuk be), noha az előzetesét csak az első fesztiválos debütálása után lehetett megtekinteni. Érdemes volt várni Rob Zombie-nak egy olyan filmjére, ami se nem remake, se nem folytatás? Mindjárt kiderül!

The Lords of Salem (2012-2013)

Rendezte: Rob Zombie

Nehéz a történetről bármit is írni. Mert a színes-szagos, látványos és elborult körítés mellett ilyet igazából nem kapunk. Nincs másról szó, mint a salemi boszorkányok bosszújáról a jelenben. Ehhez ugyan van egy főszereplőnk -ki ki más lenne, mint az örök feleség Sheri Moon Zombie -, de ő is csak sodródik a történésekkel. Jóformán nincsenek saját döntései, csak egy sokat mutogatott báb.

Ez a "bábállapot" azonban jóformán mindenkire igaz, leszámítva a boszorkánykutató Francis karakterét. Ő képzi az ellensúlyt, amit ez a sötét, szentségtelennek beállított film képez. Az Apokalipszis eljövetelét vizionáló filmekbe mindig kell egy reményt keltő szál is, hogy azért mégse fogunk elkárhozni. A gond csak az, hogy ez jelen esetben borzasztóan erőtlen  és néhol nevetséges is. Mégis, ki a franc hiszi el, hogy a Google kidob egy online családfa-kutató programot? Amibe beírja az ember a nevet és több száz évre kiadja a felmenőinek a nevét? Ne már... De nem is ez a legnagyobb baj. Maga Francis is csak kíváncsiságból kutakodik, nem érezni a megszállottságot, félelmet vagy bármi komolyabb motivációt.

Ami horrorrá teszi a filmet, az leginkább a múltból bevágott boszorkánykodás jelenti. Ezek a rituálék egyszerre felkavaróak és idézik meg Shakespeare Macbethjét is. Sőt, próbál ijesztgetni is a fel-fel bukkanó szellemeikkel a jelenben. Azonban ezeket csak úgy random kapjuk, amikor már várjuk, hogy történjen valami. Így voltaképp nem mondhatjuk, hogy unalmas. Csak kissé elborult.

Angol horror, melyben két kripta köré összpontosuló történet lesz látható.

A trailer nem valami meggyőző, hiába szép gótikus a színezés.

2010 szeptemberben debütált Az utolsó ördögűzés. A horrorrajongók ki lehettek már éhezve egy komolyabb alkotásra, hiszen azon a nyáron nem volt túl kedvükre való produkció a műfajban. Júliusban ott volt a Ragadozók (ami inkább sci-fi), augusztusban pedig a 3D-s Piranha próbálkozott. 20 millió dollárral kezdett, majd elég gyorsan fogyatkozott a nézőközönsége, így 41 millió dolláros összeggel zárt Amerikában. Mivel hollywoodi mércével nézve gyakorlatilag zsebpénzből (1,8 millió dollár) készült a film a stúdió elkönyvelhetett pár milliós profitot. A rendező Daniel Stamm más projektek felé kacsingatott, így Ed Gass-Donnelly, a Small Town Murder Songs alkotója lépett a helyére, aki már 5 millió dolláros büdzsét kapott. A folytatás 8 millió dollárral tudott indítani, ami azt jelzi, hogy az első rész után kevesen akartak repetát. Jó, ha egyáltalán 20 millió dollárig eljut, ami talán elég lesz ahhoz, hogy a fejesek kérjenek még egy harmadik felvonást is.