Meghívást kaptam a tegnapi premiervetítésre a Cirko-Gejzírbe, én meg éltem a lehetőséggel. Nem csak a filmet láthattam, sok más élményben részesülhettem. Ez utóbbiakról a kritika után esik majd néhány szó.
Berberian Sound Studio (2012)
Rendezte: Peter Strickland

Először is hadd kezdjem azzal a nemzetközi összeesküvéssel, ami arra irányul, hogy ezt a filmet horrornak állítsa be, mert egyáltalán nem az. Ugyanakkor mégis itt a helye a blogon, ennek az okára hamarosan fény is derül, de előbb lássuk a sztorit.
Gilderoy egy hányatott sorsú angol hangmérnök, aki végső elkeseredésében munkát vállal egy kis olasz stúdióban, ahol egy horrort forgatnak. Persze a film jellegéről szerencsétlen csak ott értesül, és bizony szegénynek a gyomra nincs hozzászokva a látottakhoz. Ugyanis a '70-es években járunk, az olasz filmgyártás fénykorában, amikor még évente 300 celluloid művet tudtak felmutatni, rengeteg horrorral és gialloval (és persze spagetti-westernnel). Viszont a munka az munka, főleg annak, akinek semmi pénze sincs, így belevág.
Friss kommentek