Az '50-es évek Spanyolországában járunk. Montse egyedül neveli húgocskáját, miután anyjuk belehalt a szülésbe, az apjuk pedig gyáva volt felnevelni őket. Így a nővér anyja helyett anyja lett testvérének. Együtt élnek egy madridi apartmanban. Külön szerencsétlenség, hogy Montse agorafóbiában szenved, minden támaszát a húgocskája jelenti. Így nehezen viseli meg, amikor rádöbben, hogy lassan ő is nővé érik. Képbe is kerül egy fiatal udvarló... na ekkor szakad el a cérna.

Azt már rengeteg filmmel bebizonyítottuk a blogon, hogy a spanyolok a horror istenei. Ennél fogva az elvárások magasak. Az előzetes hangulatos, viszont kissé hollywoodiasra sikeredett. A film nemzetközi címe Shrew's Nest lesz, ahogyan az az alábbi plakáton is látható.

Mivel korábban írtam már Polanski filmváltozatáról és a négy részes minisorozatról is én fogok, így szerettem volna, ha a könyvet is én mutatom be a magam módján. Szerencsére alt.end készségesen átengedte a terepet.

A könyv nem rég jelent meg, huszonhárom évvel az első hazai kiadása után, ami akkor még Rosemary gyermeket vár címen futott. Ezúton is szeretném megköszönni az Agave kiadónak, amiért szó nélkül rendelkezésünkre bocsájtott egy recenziós példányt! (Őrület, egyszerűen csak kérni kellett.)

Ira Levin: Rosemary gyermeke - Rosemary's Baby

Bizonyára hazánkban többségében vannak velem együtt azok, akik előbb látták a filmadaptációt, mintsem olvasták volna a művet. Ez sok esetben hátrányt szokott jelenteni olvasás közben (tapasztalat), hiszen akaratlanul is bevillannak egy-egy ismerős helyzetleírásban az odaillő képsorok. De már maguk a szereplők kinézete is élénken él a fejekben, szerencsés esetben persze az adaptáláskor az alkotók ügyelnek a hasonlóságra. Nagyobb probléma persze akkor van, ha a cselekményekben gyökeres eltérések fedezhetőek fel a két médium között. Igaz, ez nézőpont kérdése, mert így legalább meg tudják lepni a befogadó személyt.

Jelen esetben azonban minimális meglepetésben lesz része az olvasónak, hiszen ahogy maga Levin is írja az utószóban (2003-ban), hogy Polanski talán az, aki képes volt a leghűebben adaptálni könyvet vászonra. Nehéz ezzel vitatkozni, mert utólag belegondolva valóban profi munkát végeztek a stúdióban. A rendező csak azokban az esetekben változtatott, amik oda nem illőnek tűnhettek a forgatókönyv szempontjából. Ilyen például Rosemary vidéki kiruccanása is. Azért nem kell megijedni, hogy felesleges neki kezdeni a regénynek, hiszen az ördög a részletekben lakozik (ha-ha).

Rengeteg nagyszerű horror van, amelyhez nem kellett volna folytatást készíteni. Sajnos az Ómen esetében sem tudták megálljt parancsolni. Majd 2006-6-6-ra csak ki kellett találni valamit, amivel be lehet húzni a közönséget a mozikba, így elkészítették a bitang gyenge remake-et 25 millió dolláros költségvetésből. A film 120 millió dollárt kaszált világszerte a mozikban és úgy tűnt, hogy a stúdió beérte ennyivel. Ám a Fox stúdió most eldöntötte, hogy Michael Bay horrorokra szakosodott Platinum Dunes cégével közösen újra összehoz egy remake-et. Forgatókönyvíró és rendező még nincs.

Sam Cross nővére volt Edward Jansen sorozatgyilkos utolsó áldozata, a bűnözőt agyonlőtték. 20 év telik el, Luke Denham átlagos srác, normális életet él, majd egyik reggel felébredvén megcsonkított testet talál fürdőszobájában. A rendőrség Jansen DNS-et találja meg a tetthelyen. Felkapja erre a fejét a nyomozóként dolgozó Cross is és Luke-kal közösen ered a gyilkos nyomába. Charity Wakefield, Danny Horn, Shaun Dingwall,  Tom Rosenthal és Kenneth Colley játsszák a főbb szerepeket. Scott Michell írta és rendezte a horror-thrillert.

A Girl Walks Home Alone at Night (azaz kb. Egy lány éjjel hazafelé sétál) c. filmet elég, ha úgy jellemezzük, hogy ez a világ első iráni romantikus western vámpír horrorja. Fekete-fehérben!

A rendezőnőnek (Ana Lily Amirpour) ez egy korábbi, azonos című kisfilmjének kibővített változata. Úgy látszik, hogy manapság ez az új trend, hogy kisfilmeseknek lehetőséget biztosítanak munkájuk tovább gondolására. A legismertebb példa erre a Mamáé.

A sajátos poszter mellett csak egy rövidke teaser van még, de az máris felkeltette az érdeklődésemet. Egyébként a film már 

Hogy ki az a William Shatner?! Aki nem tudja, az először is vonuljon 10 percre a sarokba, másodszor pedig felvilágosítanám, hogy ő volt Kirk kapitány az eredeti Star Trekből! De ismerős lehet T.J. Hookerként is. Remélem így már képbe került mindenki! Tehát, ismerve pályafutásának fontosabb elemeit, meglepő lehet, hogy anno bevállalt egy sorozatgyilkosos horrort (a slasher kifejezést szándékosan kerültem. Persze nem csak miatta írok az alábbi műről, hanem mert egyszerűen érdemes.

Látogatási idő - Visiting Hours (1982)

Rendezte: Jean-Claude Lord

Szokatlan és merész húzás rögtön úgy indítani a filmet, ahogyan általában lezárni szokás a hasonszőrű alkotásokat: a gyilkos rátámad a saját házában a főhősnőre és majdnem meg is öli. Sajnos csak majdnem, ami azért nagy kár, mert az illető egy idegesítő, a klimax felé közelítő, akaratos, hülye picsa. Minden második mondatát hisztérikusan kiabálja. Ami nem hiszem, hogy a színésznő hibája, hiszen az Oscar-díjas Lee Grant alakítja (Ómen 2, Mullholland Drive - A sötétség útja, Rajzás [1978]), itt inkább a megfelelő rendezői instrukciók hiányozhattak. Akár hogy is, nehéz lesz izgulni érte, pedig ez lenne a fő cél.

Már csak azért is izgulhatnánk, hiszen amit a karakter képvisel, az egy nemes ügy. Konkrétan kiáll a családon belüli erőszak ellen, ami azért ebben az időben még nem kapott ekkora reflektorfényt. Ráadásul egy másik női főszereplő képében (Linda Purl - ő még a Joe, az óriásgorillából lehet ismerős) megjelenik az Elvált Erős Nő, Aki Dolgozik És Gyermeket Nevel Egyedül. Mondhatni minden ízében feminista-horror jellege van. Azért szerencsére nem viszik túlzásba, ezért is szerepel egyfajta balanszként a barátságos Shatner karaktere. Mennyivel érdekesebb lett volna, ha ő a gyilkos!

Jason Blumnak ért az üzlethez. Az alacsony költségvetésű horrorok többsége általában DVD-n jelennek meg, de az úriember eddig csalhatatlan szimattal választotta ki azokat a forgatókönyvet, amelyekre csupán pár millió dollárt kelt költeni és már a mozikban nagy hasznot hoznak. A Blumhouse produkciós cégén belül készült el a Superstition, amely iránt nagy volt az érdeklődés. A forgalmazási jogokért síkra szállt a Lionsgate és a Relativity is, de a New Line jött ki győztesen a csatából.

A történetről eddig nagyon keveset lehet tudni, hogy csak annyi biztos, hogy egy gimiben játszódik a cselekmény. Illetve úgy jellemezték, hogy a Tudom mit tettél tavaly nyáron-szerű produkciót fogunk látni nyakonöntve a found footage stílussal.

Chris Lofing és Travis Cluff írták a horror-thrillert. Úgy hívták fel a figyelmet tervezetükre, hogy leforgattak némi anyagot a szkriptből, majd felrakták a youtube-ra. Itt talált rá Dean Schnider, a Management 360 vezére és felkereste Jason Blumot, hogy közösen készítsék el a filmet.