Folytassuk a legutóbbi posztunkat újabb három filmmel az idei termésből.
1. Eleven testek - Warm Bodies
Rendezte: Jonathan Levine
Anno nagyon megtetszett az előzetese, aztán valahogy mégsem siettem a megtekintésére. Talán a tudatalatti radarom érzékelte a veszélyt, mert sajnos nem olyan jó, mint ahogy azt sejtetik. De nem is rossz. Na de térjünk rá inkább a részletekre!
A világ elszenvedett egy zombi-apokalipszist, erről pedig egy zombi gondolatain keresztül értesülünk. Itt rögtön álljunk meg egy szóra! A film elég formabontóan kezeli a "zombiizmust", éppen ezért azt azért tisztázzuk már kérem, hogy nincs sehol kőbe vésve az élőholtak viselkedése! Gyermekded felfogás lenne számon kérni azt, hogy hogy lehet ilyen intenzív agyműködése hősünknek, vagy hogy hogy eshet szerelembe. Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy ebben a világban ez így működik! Az agyevés spirituális hatásán sem illik felhúznunk a szemünket, hiszen a zseniális Az élőhalottak éjszakájában is hasonlót láthattunk.
Akkor folytassuk. A főszereplő egy támadás során meglátja élete (hehe) szerelmét, aztán kimenti a hordája elől. Közben egyre jobban beszél, gyorsabban mozog és végül... -spoiler!- meggyógyul. A folyamat pedig egyfajta anti-vírusként szétterjed a csoszogó barátai között. Nagy kár, hogy ez az elkorcsosult "csontikra" már nem hat. Nos, most muszáj következetesnek maradnom. Ugyanis a Daybreakersben majd hogy nem ugyanez történt és ott felháborodtam ezen az eshetőségen, itt sem tehetek másként. Hiába vígjáték alapvetően, ez azért már túlzás.
Friss kommentek