Folytassuk a tavalyi posztunkat két folytatással!
1. Halloween II. (1981)
Rendezte: Rick Rosenthal
Carpenter ezúttal "csak" iró, producer és zeneszerző volt a filmben, noha utóbbival nem volt nehéz dolga, hiszen a dalok voltaképpen ugyanazok maradtak, csak egy picit variáltak rajtuk. Ez persze így van jól. Az viszont nem kis merészséget jelentett, hogy a rendezést egy olyan emberre bízta, aki nem sok mindent tudott e téren felmutatni (azóta meg lelkes sorozat-rendező lett belőle, na jó neki köszönhetjük az egész pofásra sikeredett Feltámadás záróepizódot is).
Az eredmény viszont több, mint meggyőző. Az külön bravúr, hogy sok folytatással ellentétben itt tényleges folytatásról beszélhetünk, ami ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előd lezárult. Ilyenből manapság több kellene. Az se zavart senkit, hogy időközben 3 év telt el és szegény Jamie Lee Curtis már abszolút nem nézett ki 17 évesnek.... De ez nem is annyira baj, ugyanis ebben a filmben Myers az abszolút főszereplő.
Az eredeti szériát tekintve, talán ebben gyilkol a legtöbbet, nagyjából egy tucatot. Mi pedig élvezhetjük a kreativitásának gyümölcsét. Ugyanis hiába tesz szert rögtön egy helyes kis konyhakésre, minden eszközt bevet, amit csak talál: injekciós tűt, kalapácsot, tűzforró vizet. Fel is merül a kérdés, hogy akkor mi a ráknak neki kés? Sőt, néhol a karaktertől kissé idegen módon már-már perverz eszközökhöz nyúl. Ilyen mondjuk a főnővér kivéreztetése. Itt dőlt el az is, hogy derék szociopatánk voltaképpen halhatatlan. Mást nem lehet arra mondani, akibe hatot beleeresztenek és vígan tovább áll.
Sajnos nem egy tökéletes darab. Egyrészt kínos, hogy abban a kórházban, ahová Curtis karakterét vitték rajta kívül egy beteg sincs! Nehogy már 1981 Amerikájában ennyire csúcsra volt járatva a népegészség! Ahogy Myers "teleportáló képessége" is egyre látványosabb méreteket ölt: két, teljesen máshol elhelyezkedő gyilkolás után volt még ideje autógumikat is lyukasztgatni!
Továbbá itt derül ki -jobban mondva kitalálják-, hogy Myers és üldözöttje testvérek. Aminek semmi értelme. Gyerekkorában miért nem végzett vele is? Meg eleve, honnan tudta, hogy kit kell keresnie?! Ezek azért elég nagy lyukak a történetben...
Azért minden hibája ellenére mégis azt mondom, hogy az egyik legjobb epizód született meg ezzel. Pörgős, vérbő és még feszes ciciket is kapunk! Igazából mindent felmutat, amit a kor slasherétől elvárunk. Technikailag se tudnék nagyon belekötni. Kellemes kikapcsolódást nyújthat ma estére.
Értékelés: 8/10
2. Halloween II. (2009)
Rendezte: Rob Zombie
Kezdjük rögtön az érdekességgel és egyúttal sok mindent meg is magyaráztunk. Zombie ezt a filmet rohadtul nem akarta leforgatni, talán nem is véletlenül lövette fejbe Myerst az első rész végén. Csak hát a műve a mozikban sikeres lett, amire Hollywood csak azt a reakciót ismeri, hogy FOLYTATÁST AKARUNK BAZDMEG! Zombie pedig félt, hogy az esetleges utódja csak elbarmolná az egészet (sic!) és inkább bevállalta a rendezést még egyszer. Vélhetően szabad kezet is kapott, mert erre a sok baromságra nincs más válasz.
Egyrészt én elhiszem, hogy borzasztóan imádja a feleségét, Sheri Moon Zombie-t, de talán beláthatta volna, hogy ami nem megy, azt nem kellene erőltetni. Vagyis nem kellene egy halott karaktert látomásként (?) beleerőszakolni a filmbe. Főleg nem mellérakni Myers gyermekkori énjét, aki a valóságos alak helyett beszél. Hogy ezek a jelenet mennyire roncsolják az ember elméjét, az leírhatatlan. A fehér ló meg már tényleg egy olyan húzás, hogy nincsenek rá szavak...
Pedig maga a történet nem lenne rossz. Noha, ha eltekintünk attól a "forradalmi" megoldástól, hogy a néző nem tudja eldönteni, hogy amit az elején kapott kórházas jelenetcsokor az megtörtént-e, vagy csak egy része, vagy esetleg mindez az álma volt a kis Myers húginak. Aki egyébként csak most jön rá, hogy ki is ő valójában és ettől nem kicsit bekattan. Aztán persze elmegy bulizni. A nagy titkot amúgy az azóta öntelt faszfejjé vált pszichomókust eljátszó Malcolm McDowell könyvéből tudja meg. Ami nem lehet egy nehéz olvasmány, mert valahogy mindenki percek alatt eljut a közepéig... Az is feltűnő, hogy az ő jelenetei csak úgy vannak, nincsenek szoros kapcsolatban a történésekkel. A lezárásra is csak úgy beugrik.
A film vége a legbárgyúbb, amikor a húgi is látni kezdi gyilkosunk agymenését. DE MÉGIS HOGY?!
Alapjába véve nem lenne vészes, csak ezek a kábszeres látomásokat kihagyhatták volna. Az meg rejtély, hogy a cicifaktort miért nullázták le hirtelen... A gyilkosságok azért rendben vannak, továbbá valahol üdvözítő, hogy félig-meddig saját sztorival operál, nem az eredetit másolja. Szóval végül is egyszer érdemes megnézni, de aztán a kialakult fejfájástól ne itt tessék reklamálni!
Friss kommentek