Rég írtam már "tisztességes" posztot, rég írtam már "retro cikket" és már régóta be akarom pótolni azt a hiányosságot, hogy nem írtam még Cronenberg legmeghatározóbb filmjéről. Na de most!
A légy - The Fly (1958 Kurt Neumann - 1986 David Cronenberg)
A '80-as évek nem csak a slasherekről és a szinti popról, hanem az '50-es évek sci-fi zsánerfilmjeinek az újraértelmezéseiről is szólt. Elég csak A masszára, vagy A dologra gondolni. Ez a folyamat azonban már 1978-ban elkezdődött a Testrablók támadásának feldolgozásakor. Ha végig nézzük eme remekműveket, akkor rögtön feltűnik, hogy anno a remake még nem szitokszó volt, és nem is azt jelentette, hogy egy régi filmet újraforgatunk, csak modernebb környezetbe helyezve. Nem, ekkor még radikálisabb változtatásokat eszközöltek, mindössze csak az alapkoncepciót hagyták meg.
Így van ez A légy esetében is. A történetet mindenki jól ismeri: egy megszállott tudós maga próbálja ki a teleportáló szerkezetét, csak sajnos szó szerint légy kerül a levesbe és hősünk kissé átalakul. Mai szemmel nézve az eredeti változat eléggé bájosan hat, már pusztán azzal az értelmezéssel, hogy a két élőlény nem egyesül, hanem csak néhány testrészt "cserélnek egymással". Vagyis lesz egy emberfejű és karú rovarunk, illetve egy emberünk, légy fejjel és karral. Noha a készítők mentségére legyen mondva, hogy a végeredményt csak a legvégén láthatjuk, addig a főszereplőnk gondosan takargatja magát.
Mert van is kik elől: ott a segítőkész felesége, a fia, a testvére (maga Vincent Price!) és persze a személyzet. Végig ügyel arra, hogy ne kelljen ilyen állapotban látniuk. Természetesen dolgozik a folyamat visszafordításán, csak ahhoz szüksége van arra a bizonyos légyre is, amit persze nem könnyű befogni. A rendőrséghez, vagy bármilyen hivatalos szervhez meg ugye több okból sem lehet fordulni.
Mint az érezhető, a film sokkal inkább sci-fi, mintsem horror. Noha az akkori nézőnek már pont elég hátborzongató volt a tudat, hogy egy emberből félig rovar lesz. Jó, bevallom az utolsó pár perc nekem eléggé betett, persze elhiszem, ha a többség csak nevetni tud rajta.
A történetmesélés folyamatosan ugrál a jelen és a múlt között, vagyis nem folyamatában láthatjuk. Nekem ez külön fájó volt, hiszen a kezdés rögtön elárulja a film kimenetelét, így voltaképpen nincs is min izgulni. Ettől függetlenül mégsem fullad unalomba, van valami megfoghatatlan bája. Talán az olyan párbeszédek, mint "-Sikerült feltalálnod a szünetmentes tápegységet? - Nem, nem." teszik most is nézhetővé. De kiemelhetném a kivitelezést is, ami a komikusan ható maszkot leszámítva meglehetősen korrektül sikerült. Viszont az már túlzás, hogy magát az ominózus balesetet nem is láthatjuk...
A mű akkoriban hatalmas sikert aratott, a rendezőnek ez volt a legnézettebb filmje. Sajnos ezt ő már nem élhette meg, ugyanis a bemutatást követően nem sokkal elhunyt.
1983-ban a Videodrome-ban elhangzott az ominózus "The beginning of the New Flesh." mondat - tán Cronenberg A légyre (is) célzott? Igazából mindegy, mert sikerült leforgatnia a legemlékezetesebb és egyben legjobb filmjét. Valahol ironikus, hogy ez pont egy remake (mondjuk Carpenternél is ez a helyzet). Noha tegyük hozzá, hogy a különbségek kézzel foghatóak. Mindenesetre a bio-horror atyaúristenének ez egy igen-igen hálás téma.
Hasonlóság mindössze annyi, hogy a teleportáló szerkezet feltalálója önmagán próbálja ki találmányát, tudtán kívül egy léggyel megosztva. Minden más abszolút eltér a klasszikus darabtól.
Itt nincs boldog család, csak egy frissen felszedett újságíró barátnő. Ezzel együtt idilli környezet sincs, csak egy lepukkant raktár. Az első kísérleti állat nem eltűnik az éterben, hanem csúnyán kifordulva kerül át A-ból B-be. A legfontosabb pedig: az átváltozás egy folyamat, ami alanyunknál nem csak az egész testére, de elméjére is kihat.
Mint azt bizonyára a törzsolvasók tudják, ez az egyik kedvenc filmem. Órákon át tudnám dicsérni. Egyszerűen nem tudom megunni. A film cselekményvezetése tökéletesen ívelt. Nincs totojázás, a tempó annyira finom, amennyire annak lennie kell. Mégis 5 perc sem telik el, de már láthatjuk a csodamasinát működés közben.
A húsnak a dicsérete, már-már misztifikálása még sosem ért el ekkora hatásfokot egy Cronenberg-filmben sem. A főszereplőt alakító Jeff Goldblum (Jurassic Park, Az elveszett világ, A függetlenség napja) élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja, tökéletesen illik rá a szerep. Mondjuk ekkor már megedződött e téren, hiszen a már említett '78-as Testrablók támadásában is igencsak kivette a részét. Monológjait a testének a változásairól örökre meg kellene őrizni az utókornak.
De a párját eljátszó Oscar-díjas Geena Davis (Utánunk a tűzözön, Beetlejuice, Thelma és Louise) is abszolút végig hiteles tud maradni. Így kettejük mellett szegény John Getznek (Véresen egyszerű, Huncutka) esélye sincs kibontakozni, noha a kerékkötő karaktere eleve nem túl hálás figura.
A kivitelezés még mai szemmel is egészen elképesztő. Nem csak az Oscar-díjat bezsebelő, undort keltő maszkok és sminkek, de az operatőri munka is zseniális. Míg a körmök tépdelésétől a mai napig rosszul leszek, addig a falmászás minden egyes alkalommal lenyűgöz.
Nem szeretném tovább ragozni. Kötelező darab, az alapműveltség része. Pont.
Mivel mindkét film sikeresen tejelt a kasszáknál, így egyikük sem úszta meg egy, az első nyomába sem érő folytatással.
A légy visszatér - Return of the Fly / The Fly II. - A légy 2. (1959 Edward Bernds - 1989 Chris Walas)
Szerencsétlen Neumann-nak még ki sem hűlt a teste, de már sebtében leforgatták a folytatást, hiszen a pozitív visszajelzések ezt diktálták. Ennek ellenére csak harmadannyi pénzt tudtak rá összeszedni, ami meg is látszik, hiszen az első résszel ellentétben ezt már fekete-fehérben forgatták le. Rendezőnek meg egy olyan embert voltak képesek leszerződtetni, aki a világra szabadított a The Three Stooges-t... Brrr...
Ennek a színvonalbeli esésnek meg is lett az eredménye. Mert hiába kapjuk meg ismét Vincent Price-t, ha a karaktere voltaképpen csak dísznek van. Na nem mintha az előzményből olyan nagy részt vállalt volna el...
A történet nem túl acélos. A félárván maradt kisfiú felnőtt és apja nyomdokaiba lép. Olyan szinten, hogy folytatja a kísérleteket a teleportálással kapcsolatban, mert ugye magát a szerkezetet apuci előrelátóan megsemmisítette. Akad egy társa is, akiből hamar kibújik az ármánykodó, kapzsi féreg. Puszta szemétségből szerencsétlen sráccal megismétli atyja tragédiáját.
Takargatni már értelmetlen lett volna, így viszont meglehetősen komikus, ahogy a film felétől a buzogány fejű lény próbálja orvosolni problémáját.
A lényeg azonban az, hogy bár ezúttal a történet lineárisan halad, mégis sikerült ugyanazt a sztorit még egyszer leforgatni. Hiába raktak bele új szereplőket és másodlagos konfliktust, ettől még eléggé élettelenre sikeredett. Egyszerűen nem jön át semmi se. Azért egy próbát megérhet, mert nem katasztrofális, csak nagyon érezni a kapkodást és ötlettelenséget.
Szerencsére a távoli jövőben -1989-ben- már másképp álltak hozzá. Míg a régi változat abszolút nem igényelte a folytatást, addig az új nagyon is. Hiszen a megmaradt főszereplő terhes egy mutánstól. Ugyan el akarta vetetni, de bizonyára közbe szóltak magasabb érdekek is. Jelen esetben a projektet finanszírozó Bartok (nem Bartók!) cég, ami központi szerepet kapott.
Ezzel a két második rész több hasonlóságot mutat egymással, hiszen mindkettőben a gyermek kerül középpontba, akik csúnya átváltozáson esnek át. Továbbá mindketten apjuk találmányát próbálják újra életre kelteni. Persze a különbségek ezúttal is óriásiak.
A legnagyobb eltérés, hogy a fiú olyan rendellenességben szenved, hogy sokkal gyorsabban fejlődik az átlagemberhez képest. Nem csak testileg, hanem agyilag is, igazi zseni. Konkrétan még csak 5 éves, de teste már egy húszévesének felel meg. Aki intelligenciában Steven Hawkingot is alázná. A cég meg természetesen nagyon gonosz és csak kihasználja a fiút. Nem csak a kutatásait, hanem őt magát is, hiszen tudják, hogy egy nagy át fog változni valamivé...
Sokan szidják, valahol talán joggal. Harmadjára nézve azonban megláttam az értékeit. Egyrészt tetszettek a lehelet finom utalások az első részre - feltűnt valakinek, hogy a fiú az egy jelenetben ugyanúgy öltözött fel, ahogy egykoron az apja?
Arról nem is beszélve, hogy a "kötelezőnek" tekinthető szerelmi szál logikus következik be, hiszen hősünk egyszerűen ki van éhezve a szeretetre. A körülötte lévők szabályosan megvetik -hiszen tudják, hogy ő egy időzített mutáns- , ő pedig csak normális életet szeretne élni. Ezért is vág bele a kísérletezgetésbe.
Ugyanakkor a horrort nem tudják rendesen adagolni. A film végén lévő kis mészárlás nem csak hogy kiszámítható, de egyenesen azt várjuk. hogy ez következzen már be. Ettől függetlenül a tempó kellően feszes, úgy, hogy maradjon idő jellemépítésre is.
A rendezést meglepő módon az első rész maszkmestere vállalta be, és meg kell, hogy mondjam, egész jó munkát végzett. Természetesen érezni, hogy nem profi, de nyugodtan maradhatott volna ezen a pályán is. Véleményem szerint sokan alul értékelik, bár tény, hogy az előd atmoszféráját megközelíteni sem tudta.
Friss kommentek