Két film sok közös vonással: hasonló magyar cím, hasonló történet és mindkettőt a Lionsgate stúdió pénzelte. Azonban a különbségek még nagyobbak, már csak azért is, mert az egyiket Amerika, míg másikat Japán készítette. Kezdjük is az utóbbival.
Kísértetjárás - Kaidan (2007)
Rendezte: Hideo Nakata
Ha van japán rendező, akit talán nem kell bemutatni, az Hideo Nakata. Neki köszönhetjük, hogy a Ringuval (azaz az eredeti Körrel) a világ felfigyelt a J-horrorra. Majd szépen leforgatta annak a második részét, a remake folytatását (!) is és nem utolsó sorban a Sötét vizet (amit szintén feldolgoztak az amcsik Fekete víz néven). Szóval ő már az a rendező, akinek a munkáira érdemes odafigyelni, pláne, ha az eljutott kis hazánkba is direkt DVD formában.
Maga a film egyszerre illeszkedik be a már említett művek halmazába és mutat valami újat. Mert bár tény, hogy ezúttal is egy hosszú fekete hajú szellemasszony (vagyis legalább nem gyermek) áll bosszút az őt ért sérelmeken, ugyanakkor az egész történet jó 250 évvel ezelőtt játszódik. Csak sajnos ez a korszakbeli újítás annyira nem érződik fontosnak, minden gond nélkül át lehetett volna emelni a jelenbe. Igaz, akkor viszont már tényleg csak egy hagyományos szellemes horrort kapnánk szerelmi drámával megfűszerezve.
Mert a cselekmény fő mozgató rugója a szerelem, vagy legalábbis ezt akarják velünk elhitetni. Talán pontosabb megfogalmazás lenne a "kanos dohányárus kalandozásai" - mint egy rossz pornónak a címe. A főhősünk ugyanis egy fiatal fiú, aki maga sem tud róla, de egy szörnyű átkot hordoz magával apja bűne miatt. Az ugyanis megölte az uzsorását, aki még agóniájában elátkozta az egész családját. Hogy a sors még jobban közbeszóljon, a fiú beleszeret abba a nőbe, kinek az apja volt a már említett meggyilkolt uzsorás. Bár a korkülönbség elég nagy, végül a nő is beleszeret a kis dohányárusba (azért nem kell pedofíliára gondolni vagy bármi ilyesmire, kellően érett a srác).
Szépen ellennének, csakhogy a nőnek keletkezik egy vágás a homlokán, ami súlyosan elfertőződik. Elküldi szerelmét orvosságért, aki már nem bírja elviselni a házsártos asszonyt és különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül inkább megdug egy fiatal pipit, A nő belehal és elátkozza a csalfa pasijának összes leendő nőjét.
Hogy a lényegre térjek, a "megözvegyült" fiú szarik a figyelmeztetésre, annak ellenére, hogy konkrétan beszélt a halott nő szellemével! De a péniszének a megcsapolása elsőbbséget élvez. Az se zavarja, hogy ezért cserébe állandó lidércnyomásoknak van kitéve ő és minden nője. Magyarul egy vérbeli konok faszfej.
A játékidő két órát tesz ki, ami sajnos nagyon érződik. Elképesztően vontatottan halad a cselekmény, de ettől még nem unalmas, mert az embert mégis ébren tartja a kíváncsisága. Azonban az első fél óra (leszámítva a frappáns nyitányt) kész kínszenvedés. Semmi, de semmi jelét nem látni annak, hogy most egy horrort néz az ember és nem egy történelmi romantikus filmet. Amiből pont a romantika hiányzik. Ugyanis nem érezni a karakterek közötti intimitást, hogy ők tényleg mennyire szerelmesek. (Persze a South Park óta tudjuk, hogy a japánoknak nincs lelkük.) Hovatovább a bosszúálló nővel se tudunk együtt érezni, mert tényleg egy hülye picsa, aki mindenkivel csak pörlekedik.
A vége felé ráadásul átcsap szamurájfilmbe. Ami alapjába véve nem lenne nagy baj, sőt, még a "nagy vérengzés" jól is néz ki, csak éppen baromira hiteltelen, figyelembe véve az előzményeket. Olyasfajta túlzás, amit egy tipikus harcművészeti- vagy egy exploitation filmben szívesen nézünk, de egy "komolynak" szánt kísértethistóriában már nem. A lezárás meg egyszerűen kínos.
A kivitelezés amúgy pazar, néhol kifejezetten szép operatőri munkákat látni. Sajnos a színpadias túlzás nem csak a végére érvényes, hiszen az elején olyan szemöldök-felhúzó jeleneteket is kapunk, mint amikor a szitáló eső egy másodperc alatt vált át sűrű hóesésbe! (Ha van szakértő, nyugodtan megmondhatja, hogy ez arrafelé lehetséges-e, ha igen, akkor nem szóltam.)
Na és a parafaktor? Halványan, de megvan. Sajnos több a jump scare, mint a suspense. Lefordítva: több a hirtelen jött ijesztgetés, mint a szépen ívelt feszültségkeltés. Azért tud okozni kellemes perceket, de ahhoz túl hosszú a film, hogy rendesen a székbe ragassza az embert.
Egyszer talán érdemes a kissé sajátos atmoszférája miatt megtekinteni, elsősorban ázsiai rajongóknak. A többiek nem veszítenek vele sokat, ha kihagyják.
Értékelés: 5/10
Kísértetjárás Connecticutban - The Haunting in Connecticut (2009)
Rendezte: Peter Cornwell
Most, hogy idén jön a második rész - aminek a hazai megjelenését esélyesnek tartom -, nem árt, ha megemlékezünk az első felvonásról. Annak ellenére, hogy nagyon úgy néz ki, hogy a két mű között semmiféle direkt kapcsolat nem lesz.
Anno én még láthattam moziban, sajnos az élményt nagyban rontotta néhány tizenéves hülyegyerek, akik végig röhögcsélték a játékidőt... Így nem is emlékeztem sokra, csak a benyomásra, hogy "egynek elment". Aztán sikerült nem régiben 99 (!) forintért beszereznem és újranéznem. A benyomás nagyjából ugyanaz maradt.
A történet alapja nem rossz. Noha az nem túl egyedi, hogy a kiscsalád új házba költözik, ami hemzseg az ártó szellemektől, de annak oka már igen. Ugyanis a főszereplő Matt leukémiás, viszont a kórház ahol kezelik túl messze van a jelenlegi lakhelyétől. Ezért választanak egy közelebbit, lehetőleg olcsót. Na vajon miért is volt az? Igen, mert régen ez egy temetkezési vállalkozásnak adott otthont, ahol egy tűzesetben többen is meghaltak. Tökéletes családi fészek, mi?
Ami zseniális húzás, az Matt karaktere. Ugyanis elkezd olyan hátborzongató dolgokat látni, amiket más nem észlel, csakis ő. Ez viszont lehet a kezelésének a mellékhatása is, mezei hallucináció, amit ha jelent az orvosnak, akkor kiteszik a programból! Így viszont még a saját családtagjainak sem meri bevallani, hogy miket lát, nehogy azok feladják a gyógyulásába vetett hitüket! Ez egy nagyon-nagyon jó ötlet. Kár, hogy nem arra építették fel az egész filmet, hogy végig kétségben hagyják a nézőt, hogy most mi is az igazság. Mert nem, a film felétől már mást is ijesztgetnek a ház "lakói". Így lesz egy újító ötletből egy sablonos, kísértetes horror. Annak mondjuk egész jó.
De lehetett volna jobb is. Először is, nem kellett volna más forrásokból "ihletet meríteni". 100 éves hátborzongató fényképek halottakról? Szeánszok? Khm... Más világ... A párhuzammal ezzel az alkotással több szempontból is jogos, már ha csak a kivitelezést és a színvilágot is nézzük. Grátisz kapunk még egymásra pakolt székeket is, Poltergeist módra.
Amivel pedig próbálnak egyediek lenni, az meg egyszerűen nem működik. Ne mondja már nekem senki, hogy félelmetes, ahogy az ektoplazma kikúszik a kis médium szájából! Olyan, mintha űrhajóban hányna! Nevetséges. Vagy ahogy látjuk a szénné égett szellemét a valósággal csillogó kék szemeivel! Ez utóbbira persze van valamiféle dramaturgiai magyarázat, csak ettől függetlenül még viccesen (neccesen?) néz ki. Aztán ott van még a rengeteg jump scare, de tényleg hihetetlen nagy mennyiségben.
A végén lévő piciny fordulat meg nem rossz, csak egyrészt várható, másrészt meg egyszerűen nem értem annak indokát. A lezárás meg annyira giccses, hogy rossz nézni. Azt, hogy ez meg így, ebben a formában megtörtént, meg nem vagyok hajlandó elhinni.
A színészek legalább meggyőzőek és egész ismert arcokat látni közöttük. Mattet például az a Kyle Gallner alakítja, akit azóta sikeresen beskatulyáztak a horrorfilmekbe (Ördög bújt beléd, Rémálom az Elm utcában remake, Red State). Míg anyját az Oscar-díjra jelölt Virginia Madsen testesíti meg (a The Haunting-féle Átok, Kampókéz, Angyalok háborúja, Dűne).
Nézhető, élvezhető. Még a sablonok ellenére sem unalmas. Csak épp a műfajában készültek már jobbak is. Meg persze rosszabbak is.
Friss kommentek