Aki rendszeresen olvas minket, annak nyilvánvaló, hogy most éljük a found footage filmek reneszánszát, vagyis jóformán hetente adunk hírt egy-egy újabb ebben a stílusban készülő filmről. Ezeknek a 90%-a elakarja hitetni a nézővel, hogy a látottak igaziak, persze a többség esetében ez elég szánalmas (lásd: Apolló 18). Persze vannak pozitív példák is, de manapság ritkán látni valóban klasszikus értelemben vett ál-dokumentarista filmet. Legutóbb talán a Megan is Missing kapcsán beszélhettünk ilyesmiről, de azért ott is voltak necces részek. A következő alany ellenben egy méltánytalanul elfeledett mű, hiszen a hitelessége több, mint meggyőző.
The Poughkeepsie Tapes (2007)
Rendezte: John Erick Dowdle
Ez voltaképpen egy nagyon ügyesen összerakott ál-dokumentumfilm. Nincs oknyomozó riporter, akit láthatnánk, ahogy találkozik az interjúalanyokkal, csupán a száraz narrációját hallhatjuk, amitől csak még hitelesebbé teszi az összhatást.
A történet egy sorozatgyilkosról szól, akinek megtalálták a VHS kazettáit, rajtuk a szörnyű tetteivel. Igen, még az évezred elején járunk. A felvételek remekül visszahozzák az analóg kamerák képi világát. Ritkán látni ilyen éles kontrasztot, a legemlékezetesebb egyértelműen a Cannibal Holocausthoz köthető. Ennél fogva a képhibák, "csíkozások" nem hogy nem zavaróak, hanem remek atmoszféra teremtők is egyben.
A filmben megszólalnak különböző rendőrségi és egyéb szakértők, akik bizony bevallják, hogy sokáig tehetetlenek voltak a tettessel szemben, hiszen képes volt mindig profilt váltani. Vagyis elkövette azt a bravúrt, hogy nem tudták megmondani, hogy összesen hány gyilkosság köthető hozzá - ezidáig.
Friss kommentek