„Akinek elég bátorsága és türelme van ahhoz, hogy egész életében a sötétségbe nézzen, elsőként fogja meglátni benne a fény felvillanását.“
Dmitry Glukhovsky a kortárs orosz irodalom egyik legérdekesebb alakja, a Metró 2033 című regénnyel robbant be a köztudatba. A könyv rövid idő alatt hatalmas népszerűségre tett szert, tavaly óta szerencsére magyarul is olvasható.
A regény egy posztapokaliptikus világban játszódik. Egy atomfegyverekkel vívott háború után Moszkva szellemvárossá változott. Csak azok élték túl a nukleáris csapást, akik időben le tudtak menekülni a metróba, ami a világ egyik legnagyobb atombunkere. Hogy ezt a nukleáris csapást ki indította, miért tört ki a háború, és mi lett a világ többi részével, azt senki nem tudja. Még az sem egészen biztos, hogy mikor játszódik a regény cselekménye – az egyedüli támpont a címben megjelölt dátum, és az, hogy élnek még a metróban emberek, akik emlékeznek a fenti világra.
A régi felszínre. Mert az új már csak nyomaiban emlékeztet rá. A radioaktív háttérsugárzás miatt életveszélyes akár egy percet is a felszínen tartózkodni. A levegő mérgező, a nap perzselően éget, minden sugárfertőzött. A város romokban hever, a romok között pedig új, mindennél veszélyesebb életformák jelentek meg. Az ember számára nincs maradás.
Friss kommentek