Szerencsére elő szokott fordulni, hogy megkerestek és kéritek, hogy egy-egy filmről írjak. Ennek igyekszek is eleget tenni, ám ezt sok tényező befolyásolja (vagy csak egyszerűen megfeledkezek róla, bocsi).
Az alábbi darabról magamtól nem biztos, hogy írtam volna, de egy lelkes törzsolvasóm, illetve "törzsfészbúkozóm" kérte. Igaz, nem mostanság, de az már mellékes:) Továbbra is kérhettek tőlem ilyesmit, de azt nem ígérem, hogy mindenkinek teljesíteni tudom a kívánságát. (Jelenleg egyébként kb. 30 darab filmről tudnék/szeretnék írni, amiket mostanság néztem meg, csak hát én se vagyok gép.)
Little Deaths (2011)
A film három különböző történetet mesél el, az összetartó kohéziós erő a szexualitás és a brutalitás. Ilyesmire már volt példa a blogon, persze akkor csupa nagyágyú fogott össze, míg itt többé-kevésbé ismert rendezők. Természetesen valószínű, hogy hazájukban azért csak elismertek valamelyest. Angol produkció, ami önmagában már biztató, de a végeredményt tekintve ne számítsatok valami nagy durranásra. Lássuk.
Kétségtelen tény, hogy a The Descent az utóbbi évek egyik legjobb horrorja, amit kivételesen a kritikusok és a nézők is egyaránt szerettek. Nem véletlen, hogy a rendező, Neil Marshall neve mellé a mai napig ezt a filmcímet biggyesztik, hogy az átlagember be tudja azonosítani. Egyedi darab, jól eltalált klausztrofóbikus helyszínnel, és azzal az újítással, hogy a szereplők mind nők voltak. A szörnyek megjelenítéséről meg már nem is beszélve.
Kane Hodder nagyjából 30 éve van a szakmában. Ő az, akit valószínűleg minden horror rajongó ismer és imád. Kaszkadőrként kezdte a pályafutását, többszáz filmben és TV műsorban feltűnt, többek között Ő játszotta Jason Voorheest, a Péntek 13 7., 8., 9., és 10. részében, de ott volt a 
Ennek a borzalomnak a fényében az olyan általam rossznak tartott klasszikusok, mint a 
Friss kommentek